Két méter magas, szakállas és mosolygós. Ha nem lenne rajta válogatott dressz, akkor is könnyen ki lehetne szúrni Sipos Adriánt, aki a magyar kézilabda válogatott oszlopos tagjává nőtte ki magát. A szombathelyi játékos legutóbb az Eb-n szerzett felejthetetlen élményeket a sportág szeretőinek és bár a drukkerek szerint elképesztőt ment a magyar csapat a kontinens tornán, Adrián mégis bosszankodik a kilencedik helyük miatt.

Lassan este negyed nyolc van, és te egy dupla eszpresszót rendelsz. Ennyire szereted a kávét, vagy ennyire hosszú lesz még a nap?
Is-is. Szeretek kávézni, na meg messze még a nap vége. Február elején született meg a második kislányunk, most jöttünk Söptére babafotózásra, és mivel már korábban kerestetek, így összehoztam mindent egy napra. Ha végeztünk a beszélgetéssel megyünk is vissza Tatabányára, és folytatódik a nap úgy, ahogy az egy csecsemős család életében szokott. Szóval kell még az energia.

Feszített a tempó?
Azért legyünk őszinték, napi két edzés, meccsek, válogatott, két kislány otthon. Nem sok szabadidőm van. De hát ezt vállaltam, szeretem csinálni. Az élsportnak van árnyoldala is, de az elmúlt időszakból sokat tudtam táplálkozni.
Megérezted a szurkolók szeretetét.
Elképesztő energiát kaptam az utóbbi időben. Azt gondolom, hogy egy nagyon jó Európa-bajnokság van mögöttünk, hiszen egy fiatal, és rutintalan csapattal tudtunk egy kilencedik helyet megcsípni. Egyszerűen elkaptuk a fonalat, lendületbe jöttünk és ahogy mondani szokták evés közben megjött az étvágy.

Hazaküldtétek a világbajnok dánokat.
Nagy falat volt a dán csapat, de megbirkóztunk velük. Később ahogy hallottuk a dán szurkolók próbáltak túladni az előre megváltott jegyeiken. De hát a sport már csak ilyen.
Azt jól gondolom, hogy nagyon sok új rajongót szereztetek magatoknak?
Amikor az Eb-n vége volt egy-egy meccsnek akkor sokszor annyi üzenetet kaptam, hogy nem értem a végére. Legtöbbször a családtagoknak, vagy a legközelebbi barátoknak nem tudtam válaszolni, mert egyfolytában csipogott a telefonom. A Facebookon rengeteg jelölést kaptam, jó részüket személyesen nem is ismertem, de persze azért mindenkit visszajelöltem.

Bár sok meccset nyertetek, az olimpiai kvóta mégsem lett meg.
Ez az, ami a legjobban bánt. Persze, ha valaki azt mondja, hogy lesz egy 9. helye a válogatottnak az Eb-n, akkor azt gondolom szó nélkül aláírta volna mindenki. De így, hogy egy győzelmen múlt az olimpiai részvétel, utólag már nagyon bosszantó. A Mikler Roli mesél az olimpia hangulatáról, hogy micsoda élmény az a három hét. Egyrészt sportkarrier szempontjából is, másrészt pedig olyan világsztár sportolókkal vagy együtt, egy helyen, ami azt gondolom egy életre szóló élmény. Nagyon szeretnék részt venni egy Olimpián, bízok benne, hogy megadatik, hogy egy olyan válogatottban játszom, ami kivívja a részvételt.
Ha azt mondom Szombathely és sport, akkor a Haladás, esetleg a Falco jut valakinek eszébe. Hogyan lettél te kézilabdázó, ráadásul válogatott?
Én elsőként a focival kezdtem, ráadásul nem is itt, hanem Sárváron. A Stieber Zolikának voltam csapattársa. Aztán következett a Haladás, itt Koman Vladimir édesapja volt az edzőm. Egy darabig fociztam, nagyon szerettem, de aztán valahogy abbamaradt, én pedig kerestem azt a fajta sportágat, ami leginkább tetszik. Sokat kipróbáltam, voltam például a Dobó SE-ben is kalapácsot vetni.

Három hónapig edzettem a Sugár úton, 30 méterig jutottam. Nekem valahogy a dobóatlétika unalmas volt. Kidobod, visszahozod, kidobod, visszahozod és ez ment egy edzésen. Már az évet nem tudnám megmondani, hogy pontosan mikor volt ez, de arra emlékszem, hogy egy nyári szünet elég volt ahhoz, hogy máris elvigyen engem a dobópályáról. Aztán anyukám elvitt egy kézilabda edzésre az egyetemi csapathoz, négy évig ott maradtam, utána következett Veszprém, aztán mentem Romániába.
Hamar “felnőttél”.
17 éves voltam amikor Veszprémbe kerültem, 19, amikor Romániába szerződtem. A sport sok lehetőséget ad, rengeteg helyet bejártam már, és ez nagyon jó. Amikor kamasz koromban elkerültem Szombathelyről, akkor én próbáltam élni a lehetőségekkel. Sokan küzdenek honvággyal, meg azzal, hogy hiányzik a családjuk. Én valahogy mindig könnyen barátkoztam, hamar beilleszkedtem. Mindezek mellett pedig szerettem kézilabdázni. Az olyan legapróbb dolgoktól kezdve, mint a mosás, vagy a bevásárlás magam oldottam meg mindent. Persze ez most már nem nagy szó, de egy 17 éves gyereknek, amikor ezzel kell szembesülnie, akkor azért abban volt kihívás.
Te vagy a legkisebbik királyfi?
Abban az értelemben mindenképp, hogy én vagyok a legkisebb testvér. Van egy nővérem és egy bátyám, mind a ketten sok sportot próbáltak ki, de profi játékos végül csak én lettem.

A választási bizottság szerint jogsértés nem történt, de kérik a jelölőszerveket, hogy ésszel plakátoljanak.
Nem vitték vissza az ajánlóíveket.
Mindenkit megnyugatnak, hogy továbbra is zavartalanul járnak a buszok a városban.
Értjük, hogy aki a virágot szereti rossz ember nem lehet, de azért van egy határ.
Az új szabályok szerint rendszám nélküli járművek is tankolhatnak kedvezményes áron, ha igazolni tudják a magyar honosságot.
Januárban éves alapon és az előző hónaphoz képest is jelentősen csökkent az ágazat teljesítménye.
A kosárlabda csapat is megkapta a kért 15 millió forintos támogatást.
Egy kiberbiztonsági szakértő szerint manipulált lehet az a felvétel, amely után a miniszterelnök felhívta a gyermekeit.
Találkozhatunk angyalokkal, kóstolhatunk csokit szerzetesekkel, de lesz élményfestés, és nőnapi batyus bál is.
Szeméremsértés vétsége miatt kell felelnie.
Ugyanakkor a hulladékudvarok zárva lesznek, ahogy az ügyfélszolgálat is.
A kormánypárti politikusok szerint a március 15-i felvonulás történelmi lesz, csak az a kérdés: honnan tudják ezt előre?
A honvédelem érdekében huzamos időn át végzett eredményes tevékenységét ismerték el.
Az utcát lezárják, tessék dugóra számítani.
A kosárcsapat támogatása is a költségvetéstől függ.
Egy ritka genetikai rendellenessége van ennek a madárnak.

