Két méter magas, szakállas és mosolygós. Ha nem lenne rajta válogatott dressz, akkor is könnyen ki lehetne szúrni Sipos Adriánt, aki a magyar kézilabda válogatott oszlopos tagjává nőtte ki magát. A szombathelyi játékos legutóbb az Eb-n szerzett felejthetetlen élményeket a sportág szeretőinek és bár a drukkerek szerint elképesztőt ment a magyar csapat a kontinens tornán, Adrián mégis bosszankodik a kilencedik helyük miatt.
Lassan este negyed nyolc van, és te egy dupla eszpresszót rendelsz. Ennyire szereted a kávét, vagy ennyire hosszú lesz még a nap?
Is-is. Szeretek kávézni, na meg messze még a nap vége. Február elején született meg a második kislányunk, most jöttünk Söptére babafotózásra, és mivel már korábban kerestetek, így összehoztam mindent egy napra. Ha végeztünk a beszélgetéssel megyünk is vissza Tatabányára, és folytatódik a nap úgy, ahogy az egy csecsemős család életében szokott. Szóval kell még az energia.
Feszített a tempó?
Azért legyünk őszinték, napi két edzés, meccsek, válogatott, két kislány otthon. Nem sok szabadidőm van. De hát ezt vállaltam, szeretem csinálni. Az élsportnak van árnyoldala is, de az elmúlt időszakból sokat tudtam táplálkozni.
Megérezted a szurkolók szeretetét.
Elképesztő energiát kaptam az utóbbi időben. Azt gondolom, hogy egy nagyon jó Európa-bajnokság van mögöttünk, hiszen egy fiatal, és rutintalan csapattal tudtunk egy kilencedik helyet megcsípni. Egyszerűen elkaptuk a fonalat, lendületbe jöttünk és ahogy mondani szokták evés közben megjött az étvágy.
Hazaküldtétek a világbajnok dánokat.
Nagy falat volt a dán csapat, de megbirkóztunk velük. Később ahogy hallottuk a dán szurkolók próbáltak túladni az előre megváltott jegyeiken. De hát a sport már csak ilyen.
Azt jól gondolom, hogy nagyon sok új rajongót szereztetek magatoknak?
Amikor az Eb-n vége volt egy-egy meccsnek akkor sokszor annyi üzenetet kaptam, hogy nem értem a végére. Legtöbbször a családtagoknak, vagy a legközelebbi barátoknak nem tudtam válaszolni, mert egyfolytában csipogott a telefonom. A Facebookon rengeteg jelölést kaptam, jó részüket személyesen nem is ismertem, de persze azért mindenkit visszajelöltem.
Bár sok meccset nyertetek, az olimpiai kvóta mégsem lett meg.
Ez az, ami a legjobban bánt. Persze, ha valaki azt mondja, hogy lesz egy 9. helye a válogatottnak az Eb-n, akkor azt gondolom szó nélkül aláírta volna mindenki. De így, hogy egy győzelmen múlt az olimpiai részvétel, utólag már nagyon bosszantó. A Mikler Roli mesél az olimpia hangulatáról, hogy micsoda élmény az a három hét. Egyrészt sportkarrier szempontjából is, másrészt pedig olyan világsztár sportolókkal vagy együtt, egy helyen, ami azt gondolom egy életre szóló élmény. Nagyon szeretnék részt venni egy Olimpián, bízok benne, hogy megadatik, hogy egy olyan válogatottban játszom, ami kivívja a részvételt.
Ha azt mondom Szombathely és sport, akkor a Haladás, esetleg a Falco jut valakinek eszébe. Hogyan lettél te kézilabdázó, ráadásul válogatott?
Én elsőként a focival kezdtem, ráadásul nem is itt, hanem Sárváron. A Stieber Zolikának voltam csapattársa. Aztán következett a Haladás, itt Koman Vladimir édesapja volt az edzőm. Egy darabig fociztam, nagyon szerettem, de aztán valahogy abbamaradt, én pedig kerestem azt a fajta sportágat, ami leginkább tetszik. Sokat kipróbáltam, voltam például a Dobó SE-ben is kalapácsot vetni.
Három hónapig edzettem a Sugár úton, 30 méterig jutottam. Nekem valahogy a dobóatlétika unalmas volt. Kidobod, visszahozod, kidobod, visszahozod és ez ment egy edzésen. Már az évet nem tudnám megmondani, hogy pontosan mikor volt ez, de arra emlékszem, hogy egy nyári szünet elég volt ahhoz, hogy máris elvigyen engem a dobópályáról. Aztán anyukám elvitt egy kézilabda edzésre az egyetemi csapathoz, négy évig ott maradtam, utána következett Veszprém, aztán mentem Romániába.
Hamar “felnőttél”.
17 éves voltam amikor Veszprémbe kerültem, 19, amikor Romániába szerződtem. A sport sok lehetőséget ad, rengeteg helyet bejártam már, és ez nagyon jó. Amikor kamasz koromban elkerültem Szombathelyről, akkor én próbáltam élni a lehetőségekkel. Sokan küzdenek honvággyal, meg azzal, hogy hiányzik a családjuk. Én valahogy mindig könnyen barátkoztam, hamar beilleszkedtem. Mindezek mellett pedig szerettem kézilabdázni. Az olyan legapróbb dolgoktól kezdve, mint a mosás, vagy a bevásárlás magam oldottam meg mindent. Persze ez most már nem nagy szó, de egy 17 éves gyereknek, amikor ezzel kell szembesülnie, akkor azért abban volt kihívás.
Te vagy a legkisebbik királyfi?
Abban az értelemben mindenképp, hogy én vagyok a legkisebb testvér. Van egy nővérem és egy bátyám, mind a ketten sok sportot próbáltak ki, de profi játékos végül csak én lettem.
Mi a legközelebbi megoldásra váró feladatod?
Márciusban lesz két nap szabadon, egyelőre az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy hogyan sűrítsem be ide, az eddig elmaradt dolgaim, na meg a 30. szülinapom. Persze ez, egy kellemes teher.
Szólj hozzá!
Melegvérű állatokra nem, de méhekre ártalmas a használt vegyi anyag.
Állattartóknak milliárdok, a dögtemetőnek semmi.
A szerelmi kapcsolatok mindig is fontosak voltak az emberek számára: akár a sajátunkról, akár másokéról van szó, rengeteg izgalmas témát és eseményt szolgáltat egy ilyen viszony. Nem véletlen, hogy gyakran a bulvárhírek központi témáit is ezek adják – sokak figyelmét lekötik a sztárok magánéletével kapcsolatos hírek.
Már fel is van állványozva az épület.
Inkább fizetnek kötbért, csak nehogy zúgjon a ‘macskás fadísz’.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, mert a gondatlanságnak visszafordíthatatlan következményei lehetnek.
Gomba, balhé, bravúr, volt itt Győrben minden.
Az Ipari út és a Szombathely Center között kell számtani torlódásra.
Ez háromszor több, mint amit a kormány tavaly elköltött kórházi klímákra.
Az otthoni munkavégzés során egyre nagyobb szerephez jut a megfelelő hangminőség biztosítása a videóhívások alatt.
A lány mopedje elromlott, ezért nem tudott leparkolni miatta.
A Kisalföld egy cikke ugyanis ezt sejtette.
Igazoltatás közben bukott meg a sofőr.