Még most is rémisztő emlékeket idéznek a szélsőjobbosok

Volt, amikor a halál nyilasruhába öltözött. Zoltán Gábor Orgia című könyvét ajánljuk.

A magyar történelem legsötétebb foltja az 1944 őszén bekövetkezett nyilasuralom. Szálasi Ferenc nemzetvezető és hívei rászabadították a poklot Budapestre. Ahogy közeledtek az oroszok (szovjet csapatok) a városhoz, úgy váltak egyre kegyetlenebbé a kereszténység nevében fellépő kéjgyilkosok.

Zoltán Gábor Orgia című könyve 2016-ban jött ki és mind újabb kiadásokat ér meg. Ennek több oka is van. Részint, hogy az nyilasuralomról, annak borzalmairól ez idáig feltáró, autentikus műalkotás nem nagyon született még, beleértve az irodalmat és a filmet is. Másrészt azt a nyelvezetet használja, amit a nyilasok a Városmajorban, a székházaikban, a kínzószobákban. Ez a nyelvezet a lumpeneké, ez a nyelvezet a bűnözőké, ez a nyelvezet a hatalom által szolgává tett embereké. Emberek? Ezen elvitatkozhatnak azok a könyv ismeretében, akik képesek végig olvasni az Orgiát. Abban is különleges a mű, hogy az olvasót nem kímélve végig vezeti azokon a stációkon, amelynek végpontján a jeges Duna áll.

A Tizenkétkeresek – így emlegették a kerület rémeit, akik pár hét alatt élet és halál uraivá lettek. A szatócs, akit elnyomtak, most zsidó úrinőket erőszakolhatott: a gyári munkás, aki egyszerű melós volt, most orvosokat verhetett szöges bottal („Rohadt orvos, azt hiszi, többet tud"): az erdélyi menekült, aki többre is vihette volna, öregek csontjait törte. Razzia, razzia hátán: rémült emberek, elrejtett vagyonkák, ékszerek, selyemkombinék, hatalom és halál. E borzalomból egy perc is sok, az oroszok viszont rengeteget hagytak. Máig nincs kiderítve, miért lassult le a szovjet haderő Budapest határánál. Miért várt csaknem 2 hónapot a döntő támadással. Ha a varsói gettóra gondolunk, amikor is Sztálin hagyta megsemmisíteni a gettót – lehetnek elképzeléseink.

A Tizenkétker hóhérait a szerző valós nevükön említi. Néhány közülük: Bokor, Nidos, Szlazsánszky testvérek, vagy Csöpi és Schramnek testvérnők. A Hűség házában tanyáznak, áhítattal hallgatva páter Kun kiugrott papot. Páter Kun a Tízparancsolat helyett a Tizenkétkert választotta, a Megtorló szobában kiveszi a részét a kínzásokból. Elsősorban a nemi elfajulásokat kedveli, egy idő után maga is beszáll, „segíteni". A végén a résztvevőket, persze a páter kivételével, lelövik. A „megdolgozás" minimum 20 percig tart, arra ügyelnek a hungaristák, hogy a szétvert emberek – nem csak zsidók, hanem akit éppen begyűjtöttek – tudjanak járni, elvégre el kell jutniuk az borzalmak után megváltásnak tűnő dunai sortűz elé.

És ez még csak a rémségek fodra. Akkor mélyül el igazán a borzalom, amikor, úgymond, ideológiai töltetet kap. Amikor páter Kun a „keresztény faj" mindenhatóságáról beszél, kijelentve, hogy a zsidók nem érdemlik meg az életet. Jézusra hivatkozva gyilkoltat, de őrülete karácsony szenteste egy pillanatra kihagy: megkegyelmez egy transzportnak a Duna partján. Valóban jézusi pillanat volt, a túlélők vallomásai is segítenek majd nem sokkal később kötelet tetetni a páter nyakára.

Részlet a műből, egy nyilas szemszögéből: „A Lánchíd mellett bal felé megyünk le. A régi jó, bevált kivégzőhelyecskénk. – Jó munkát kérek! – szól oda nekünk Bokor. Értjük. Semmi, de semmi sietség. A turnust ketté osztjuk. Egyik fele fent a falnál vár, amíg a másik felét szegélyen sorakoztatjuk, és legaluskázzuk. Mindet sikerült eltalálni... Bent a házban elénk áll a Bakonyvölgyi Károly. – Na testvérek, hova tettétek a zsidókat? – Elvittük őket mosdani, mert rém büdösek voltak! – Jól tettétek, testvérek!"

A könyv egyik legmegrázóbb epizódja a Maros utcai zsidó kórház betegeinek és személyzetének lemészárlása. Ez annyira embertelen volt, hogy még egyes nyilas kerületvezetők ellenszenvét is kiváltotta. A betegeket az ágyukban lőtték agyon, vagy kidobták őket az ablakon, a hóba. A sírt megásatták az orvosokkal és ápolókkal, majd őket is bele lőtték a gödörbe. A mészárlás alatt az oroszok a budai védvonalon éppen egy apácazárda tagjait vették kezelésbe, a sikolyok, kis túlzással, a Maros utcai mészárlásig értek. A kórházat körülvevő házak gangjáról nézelődők kiáltották: - Úgy kell nekik! Tele vannak pénzzel! A tömegsírt elsőként tárták fel az orosz győzelem után, a képek bejárták a világsajtót. „Ölés közben öltek" – írta az egyik újság.

„A patkány kikéri magának, hogy a nyilasokhoz hasonlítsák" – így fogalmazott egy olvasó az Orgia sorai után. A legszomorúbb, ha a nyilasok el is tűntek már, a nyilasság maradt. Vannak olyanok, akiktől ma sem idegen ez a borzalmas világ és ideológia. A regény üzenete ijesztő: a nyilasság mélyről és szívből jött, kéjjel öltek. Szálasi Ferencet és páter Kunt felakasztották. A mű ismeretében mondhatjuk, megúszták.

történelem könyv szélsőjobb nyilas Orgia Zoltán Gábor