Ahogy arról tegnap mi is hírt adtunk elhunyt Mérei Tamás, a Savaria Szimfonikus Zenekar és a Savaria Karnevál egykori igazgatója.
A Facebookon megannyi poszt, visszaemlékezés íródott, amikkel mind Méreitől búcsúznak Szombathely ismert emberei.
Nemény András (Éljen Szombathely!) polgármester így írt:
Napra pontosan egy éve találkoztunk utoljára. Te szerettél volna valamit elmondani. Nehéz volt időt találnom, 10 nap volt csak hátra a választásig. Nem tudtam, mire számítsak, régen nem beszéltünk már. Megérte. Elmesélted, hogy miről szóltak az elmúlt évek, hogy sok volt a fájdalom, a csalódás, hogy mégsem haragszol senkire, hogy most nagyon más minden, de mégis jó. Felidézted a közös emlékeket, amikor egy családi esernyő alatt sétálgattunk a szakadó esőben Pesten, vagy amikor egy rendezvényen együtt mondtunk verset és egymás biztattuk, hogy ne izguljunk. Végül kibökted, azért kérted a találkozót, hogy elmondd, 10 nap múlva polgármester leszek. Először majd jön egy rossz eredmény valamelyik szavazókörből, de ne aggódjak, a vége siker lesz. Az égiek így akarják, mondtad. Pont így is történt. Azóta is többször írtál, biztattál önzetlenül.
Most én biztatlak, bár tudom, felesleges. Nincs mitől félned, akinek tudnia kell, az tudja, egy igaz ember érkezik az égbe, a legtisztább gordonka szólam kíséretében.
Nyugodj békében, Tamás! Szombathely büszke Rád.
Horváth Zoltán, az Agora igazgatója, így emlékezett:
2009-ben a Savaria Szimfonikus Zenekar frissen megválasztott vezetője kérte, hogy üljünk le egy kávéra, hogy beszélgessünk arról, hogy egy filmzenei koncert filmes részét miként lehetne megvalósítani. Magas volt, még nálam is magasabb kissé. Tele ambícióval, ötlettel, energiával. Beszélgettünk, majd megvalósult a Hollywood Classics, melynek sikere azóta is töretlen.
Aztán Tamás a Karnevál Alapítvány kuratóriumának elnöke lett 2010-ben, én városi képviselő és nagyon sokat beszélgettünk kultúráról, a helyi kulturális rendszer lehetőségeiről, kitörési pontokról.
Minden merész és új ötlet mögé pénz kell. Tamás mert nagyot álmodni és addig ment előre, amíg meg nem volt mögötte a támogatás. Így hozott be új ötleteket a karneválba, így kerültek újra megrendezésre az Iseumi Nyári Játékok stb. Ez a támogatás egyszer csak eltűnt mögüle.
Legutoljára talán akkor beszélgettünk mélyebben, amikor (ha jól emlékszem a Hollywood Classics 10. évfordulóján) ő is beült az egykor általa irányított zenekar soraiba zenélni. Akkor már nagyon sok mindenen keresztül ment. De küzdött, újra kezdte.
A tüzed örök példa Tamás!
Marton Zsolt, a város korábbi alpolgármestere ezekkel a sorokkal búcsúzott:
Drága Tamás!
Mennyország és pokol. Mindkettőből jutott bőséggel Neked. A hatalmas iseumi lelátók, a karneváli diadalív, a halivúdi klasszikusok, a monumentális Aida, majd a Jesus Christ szabadtéri bemutatója, Carreras meghívása, fénylő csillagok a Hírességek Sétányán, a Csodák Márpedig Vannak Alapítvány és még megannyi kicsit eszelősnek tűnő terv, amivel reggelente nyúzni szoktál az irodámban. Nem törődtél vele, hogy felét sem értem annak, amit mondasz. Segítséget és támogatást kértél aktuálisan legújabb ötleted megvalósításához. Hogy valamikor aludtál-e, azt nem tudom.
De jól érezted a ritmust, hiszen ez volt a hivatásod. Közéleti terveket is szövögettél (igen, tudja meg a nagyérdemű: kormánypárti polgármester-jelölt akartál lenni 2014-ben), mert hittél abban, hogy a politikát jófiúk alakítják. Pedig nem. Kaptál is ebből pár otromba ízelítőt. Gyáván odadobtak a farkasoknak.
Tavaly karácsony tájékán mutattad meg betegség miatt görcsbe szorult ujjaidat, és mondtad, hogy nincs többé csellózás. Főztem Neked egy paradicsomlevest krumpligombóccal, amit csendesen megettél szokott helyeden. Jól esett könnyeimmel küszködve segíteni ebben egy kicsit.
Aztán naponta indultam hozzád látogatóba, mire odaértem. Nagy mulasztás lett volna nem látni Csödén, szüleid gondoskodó társaságában. Itt vettem észre először szemeidben azt, hogy megbékéltél. Nem volt sem harag, sem csalódottság nyoma bennük. Ellenkezőleg: rendezni kezdtél ismét. Új gyógymódokról, a gyermekeidről, a visszatérésed határozott szándékáról, és annak ütemezéséről beszéltél nekem. Meg egy kápolnáról, amit meg akarsz építeni. Tökmindegy, milyet és hol. Paradox módon újra Te töltöttél fel engem.
Tamás! Jó volt Veled egy forró karneváli estén sunyiban cigizni a Városháza mellvédjén, majd körbenézni, és az elégedettséget látni az arcodon.
Így maradsz meg. A bigán integetve, a felvonulás élén. Szombathely köszönettel tartozik Neked.
Isten nyugosztaljon, Barátom!
Ungár Péter, a Vas megyei LMP országgyűlési képviselője pedig ezt írta:
Isten nyugosztalja Mérei Tamást. “A mi feladatunk, hogy a jövő közönségét kineveljük" - mondta még 2012-ben. Sikerült neki. Itt Szombathelyen és a világ számos pontján egyaránt, hiszen méltán ünnepelt művész volt, bárhol is járt. A mi feladatunk most, hogy művészetének emlékét ápoljuk. Nyugodjon békében.
Szabadfi Zoltán, a Savaria Karnevál munkatársa így emlékezett meg:
Nem. Valóban nem értettünk egyet egy egész rakás dologban. A műanyag diadalív & co. íze máig keserű ízzel ég a torkomban, de ezt már akkor megbeszéltük. De az vitathatatlan, hogy mindig jót akartál. Gyermeki naivitással és valami naiv gyermeki egocentrizmussal és az ebben gyökerező hittel tettél ennek a városnak a kultúrájáért, újra és újra. Ha nem is mindig jól, de mindig jó szándékkal. Sosem gondoltam volna és mélységes szomorúsággal tölt el, hogy ez a város és "nagyjai" úgy léptek át rajtad, úgy használtak ki, mint lelkes diákot szoktak a cinikus profok az egyetemeinken. Tragikus hőst csinált belőled ez a néhány parvenü bohóc, de mégis olyan nyomot tudtál hagyni méltatlanul rövid életedben, ami csak keveseknek adatik meg. Köszönöm, hogy ismerhettelek és köszönöm, hogy még néhány hónapja is, utolsó személyes találkozásunkkor is melegedhettett a lelkem a hited fényénél. Legyen neked könnyű a föld...
