Ha valaki a nyolcvanas éveket böngészi popzeneileg, Szombathely esetében szinte hihetetlen dolgokra lel. Az egyébként elzárt határvárosban tombolt a minőségi rockzene, világsztárok adták egymásnak a kilincset a Művelődési és Sportházban. Mai szemmel elképesztő, hogy kiket hallhatott és láthatott élőben egy mezei rocker. De hogyan ütött be az ötöstalálat?
Mint a mesében. Volt egyszer egy szocializmus, amely uralkodott a népen, majd amikor meggyengült, kinyitott bizonyos szelepeket. Mindig a fiatalság löki le az aktuális hatalmat a trónjáról. Ezt tudván az aczéli kultúrpolitika a beat-rock-popzenében jóval többet tűrt el, mint mondjuk a könyvkiadásban. Amíg Orwell 1984 című alapműve csak szamizdatban (kéziratos) terjedhetett, addig Szombathelyen a hanyatló nyugati kultúra azonos idejű világsztárjai léphettek fel! Mai ésszel is nehezen fogható fel, hogy kik követték egymást a Művelődési és Sportház színpadán: Nazareth, majd Hazel O' Connor, az Üvegtörők című kultfilm sztárja, aztán a fehér blues pápa, John Mayall és Jack Burce. Aki egy bizonyos Ginger Bakernek és egy másik hangjegytolónak, Eric Claptonnak volt a játszótársa. Ez volt minden idők egyik legjobb rock-formációja, a Cream. Nos, ennek frontembere kápráztatta az MSH csordultig telt publikumát.
De miként érkezhetett ennyi világsztár ilyen rövid idő alatt a vasi fővárosba? És miért pont ide? A válasz: ötöstalálat léptékű szerencse folytán. A már említett szelepnyitás után tűnt fel a hazai és a nemzetközi popüzlet egén egy remek üzletember, Hegedüs László. Ő volt az, aki hazánkba csábította a Queen együttest és ő volt az, aki először vitt igazi világsztárokat a vidéki nagyvárosokba. Szombathely úgy jött képbe, hogy Hegedüs cégének biztonsági főnöke, Szabó Endre vasi, éppenséggel szombathelyi kötődésű volt és ismerte a város beatzenei hagyományait. Tudta, hogy már 1965-ben az MSH-ban lépett fel az angol Stovepipe (Kályhacső) formáció, majd érkezett a Nashville Teens, az énekes Ray Phillipsel (Tobacco Road). Akit a magyar népnyelv Révfülöpre keresztelt. Szabó úr meggyőzte Hegedüs Lászlót, vegyék be a turnékörútba Szombathelyt is. A döntő szempont persze Ausztria közelsége volt és ez a számítás be is jött: több száz osztrák vett részt a vasi koncerteken. Így lépett fel az MSH-ban a punkos lány, Hazel O' Connor, valamint remek szaxofonosa, Claire Hurst, majd Eddy Grant, John Mayall, a Nazareth, Jack Bruce és a legvégén a Deep Purple.
Gondolhatnánk, forradalmi lökést adott ez a magas zenei minőség a helyi popéletnek, de nem. A merev kulturális rendszer egyszeri engedményként fogta fel a koncerteket, hazai folytatásról, pláne folyamatról, szó sem lehetett. A koncertjegyek egy jelentős részét a párt ifjúsági szervezete, a KISZ holdudvarában értékesítették, többnyire ingyen. A problémás rajongókkal meg lekésették a műsort – a sűrű rendőri igazoltatások révén. De így is sok ezren kaptak némi ízelítőt a szabad világ zenéjéből, s ez a hangulat később is megmaradt. Apró, de jellemző történet: a Nazareth énekese, Don McCafferty és a gitáros Manuel Charlton sétált egyet a szombathelyi főtéren, de a rajongók nem hitték el, hogy ők azok. Bizonyosságot akkor nyertek, amikor több civilruhás nyomozó jelent meg és az angol zenészeket udvariasan visszakísérték szálláshelyükre, a Savaria Szállóba.
Melyik volt a legemlékezetesebb koncert? Erre nem adható jó válasz, mert a maga módján mindegyik szenzációs volt. Mayall Ugráló szobája, vagy Connor borzongtató sikításai, a Füst a víz felett mai is libabőrös élmények. A nagy korszakot a Deep Purple zárta le, amely anyagilag bukás volt. Hegedüsék ezután már nem gondolkodtak a városban és bekövetkezett a mai napig tartó, kiszámítható középszer.
Szólj hozzá!
Belo pedig távozik a sárga-feketéktől.
Ami nekünk ünnep, sok állatnak az év legfélelmetesebb éjszakája.
Dobrev Klára szerint a kormány a tanúk eltüntetésével próbálhatja lezárni az ügyet, miközben egyre több a megválaszolatlan kérdés.
A férfi utasa hunyt el.
A TISZA elnöke szerint a kormány hitelekkel pótolja az elvesztett uniós forrásokat, amit még az unokáink is fizetni fognak.
A DK támogatta független jelölt kommentekben provokálta tovább a TISZA jelöltjét.
A Győri Atlétikai Clubot, az UNI Győri Úszó Sportegyesületet és a Győri Vízisport Egyesületet több száz millió forinttal dotálja az állam.
Ez 250 millió forintot jelent a klubnak.
Magyar Péter szerint a kormány ismét magára hagyta a külhoni magyarokat.
Miközben Európát ekézik a sorkötelezettség miatt, itthon sikertörténetként adják el a fegyverkezést.
A karácsonyig lejátszott 18 fordulóból a magyar légiós 17 bajnokin tagja volt a Dundee United kezdőcsapatának, azt az egy mérkőzést pedig sárga lapok miatt volt kénytelen kihagyni.
A Győr-Szol idén is több megoldást kínál a fenyők környezetbarát elhelyezésére.
Már az egykori szórakozóhely, nem az ókori kiállítótér.
A város kiszélesítette a praxisok adómentességét, a cél a betöltetlen helyek számának csökkentése.
A TISZA hivatalosan is megerősítette, hogy jelöltjei sehol nem lépnek vissza senki javára.
Előrehozott családtámogatások valódi plusz nélkül, régi üzenettel.