Eddig csak a fővárosban jártam sushi bárban, konkrétan a múltban többször is a La-Guna-ban, illetve nemrég, egy örökké emlékezetes, felejthetlenül csodás, mámorító napon Bem rakparti Ennmann-ban, hát legfőbb ideje volt kipróbálni egyet a lakóhelyemen is.
Fotó: Papp László Tamás
A Sushi Manufaktúra az Apáca utcában van, nem messze legutóbbi célpontunktól, a Lamaréda Étteremtől.
A Lamarédában folytatódott az Ugytudjuk győri gasztroportyája
A győri Apáca utcában található Lamaréda Étteremben 2007-ben jártam először (s a tegnap ott ünnepelt születésnapomig utoljára.) Akkor még a Hírszerzőnél dolgoztam, az egyik pesti kollégám ruccant le, ő javasolta: ebédeljünk ott. Mely akkor nem hagyott bennem rossz emlékeket, ahogy maradandó pozitív nyomokat sem.
Mely nem sushi bár, de ott mégis tudtunk enni miszólevest.
Itt viszont nem, mert a levesek egyelőre hiányoznak az étlapról, mely (hasonlóképp a sorozatunk nyitó részében górcső alá rakott Erzsébet-liget Étteremhez) egyelőre terjedelmesnek nemigen mondható.
A terasz viszont igényesen lett kialakítva.
Fotó: Papp László Tamás
Ahogy a bárhelyiség is.
Fotó: Papp László Tamás
A kiszolgálásra sem lehetett panasz. Még egy Sushi Kisokost is mellékeltek az étlaphoz.
Fotó: Papp László Tamás
Ha valaki nem boldogul a pálcikákkal, no para: a felszolgáló rákérdez, igény esetén hoz hagyományos evőeszközt. De lehet enni kézzel is. A Bacardi-kóla, s az alkoholmentes Old Jamaica gyömbérsör után...
...a megrendelt Nippon tál is hamarosan befutott. Melyhez a hagyományos szójaszósz mellé az egyikünk fokhagymás szójaszószt (ez végül annyira nem jött be), a másikunk angolnaszószt kért, karamellizált szójával. (Ez utóbbi viszont nagyon is ott volt, ahol lennie kellett.)
Fotó: Papp László Tamás
A tál bőséges, kétemberes adag volt, az adagokon, az ízvilágon érződött: ez azért nem bolti sushi, semmivel nem bizonyult rosszabbnak, mint amit az általam eddig látogatott fővárosi japán étternekben ettem.
A Lamarédával szemben itt nem jöttek ránk csapatostul a legyek, csupán egy méh tévedt bele a rumospohárba.
Fotó: Papp László Tamás
Hogy neki ízlett-e, arról nem kaptunk tájékoztatást, de a nonverbális jeleit igenként tolmácsoltuk.
A mellékhelyiség tisztasága ellen sem lehetett kifogás. Egyedül a tükör hiánya volt furcsa számomra.
Fotó: Papp László Tamás
Így összességében a Nippon tálért, az extra szószokért, a két sörért, a romos kóláért fizetett 11960 forint arányban volt a mennyiséggel, ketten is bőven jóllaktunk. S vissza fogunk még térni a helyre.
Nézzétek meg a teljes képgalériát!
12
S gasztroportyánk természetesen folytatódik!
