A Matróz volt e hétvégi célpontunk:
Fotó: Papp László Tamás
Amely már a belépéskor gondolkodóba ejtett bennünket. Nem mintha gond lenne a hely küllemével. Valóban autentikus matrózkocsma jellege van.
Fotó: Papp László Tamás
A Dunakapu téren álló II. kategóriás étterem Győr szívében, a folyópart mellett, a város egyik legszebb részén helyezkedik el. Csakhogy nem lehetett beülni, hanem kizárólag a teraszon foglalhattunk helyet.
Fotó: Papp László Tamás
Ami az akkori napos, de hűvös időjárást tekintve nemigen tesz lehetővé huzamosabb ott tartózkodást a megfázás veszélye nélkül. Pláne, hogy szélvédett helyre készülvén, kabátot nem is vittünk. De egye fene, az étteremkritikus élete se lehet mindig fenékig tejfel. Előételnek nagy adag pontyhalászlé mellett döntöttem: belsőséggel 2150 forint.
Fotó: Papp László Tamás
Ajánljuk mindenkinek, akit a szálkák nem riasztanak vissza, mert bőséges és finom, a három vastag szelet kenyérrel...
Fotó: Papp László Tamás
...főételnek is simán megteszi.
A tényleges főétellel viszont akadtak bizonyos gondok: fokhagymás harcsát rendeltem (3200 forint), ami számomra is kipróbálandó újdonság volt. A köretnek rendelt gombás rizs közel járt a tökéleteshez, a hal maga kevésbé, de ezt nem tudom egyértelműen felróni a konyhának.
Fotó: Papp László Tamás
Mind a harcsát, mind a fokhagymát fanatikusan imádom, de úgy látszik, csak külön-külön, együtt valahogy nem álltak össze a számban harmonikus kompozícióvá.
A nejem által rendelt fél adag harcsa bakonyi módra (2350 forint) sztrapacskával annál inkább. Igazából a fél adag nem annyira kicsi, jutott belőle nekem is, amit az utolsó morzsáig el is fogyasztottam.
Fotó: Papp László Tamás
Ha nagyon kötekedni akarok, úgy is csak annyit tudok negatívumként felhozni, hogy a só mennyiségét talán egy picit túlgondolták.
Desszert összesen kétfajta van, de azért mindegyik a javából.
Fotó: Papp László Tamás
Egyrészt marlenka, aminél, ha nagyon kritikus volnék, akkor is csak annyit tudnék mondani, hogy a győri örmény kisebbségi önkormányzatnál vendégeskedve azért jobbat ettem, de ne legyünk telhetetlenek: ízletes volt. A csokis lávasüti vaníliafagylalttal pedig egy álom volt, de tényleg.
Fotó: Papp László Tamás
Összességében (a kiszolgálást is beleértve) vegyes érzéseket keltett bennünk a hely, se kimagaslóan jónak, de vállalhatatlanul rossznak se ítélném. Még az étlap is autenticitásra törekszik, szóval én azt mondom: többet is ki lehetne hozni ebből a helyből.
Fotó: Papp László Tamás
Kipróbálásra érdemes, pláne ha végre megnyitják a belső helyiséget is. Most azt csak kintről bekukucskálva tudtuk szemügyre venni, s kellemesnek, igényesnek tűnt, jobb is lett volna ott helyet foglalni.
Fotó: Papp László Tamás
Így viszont belülről csak a mosdót tudtuk szemügyre venni, s azzal nem volt gond, tisztának látszott.
Fotó: Papp László Tamás
Összességében érdemes volna némiképp bővíteni az étlapot, (leginkább a desszertszekciót, de a főfogásokból is lehetne eggyel-kettővel több) mert egy ilyen helyen lévő étteremnél ez kicsit alultervezettnek látszik. Italfogyasztással együtt (whisky-kóla, sör) 14.240 forintot hagytunk ott, mely arányban volt az adagokkal.
Fotó: Papp László Tamás
A gasztroportya nemsokára folytatódik!
