Gyakorlatilag nincs írásos nyoma a Kádár-kor szombathelyi, ellenzéki mozgolódásainak az 1970-80-as évekre tekintve. Kutatásról nem tudunk, tanulmányok nem készültek, a cenzúrázott újságok, kiadványok pedig nem közölhettek adatokat. Pedig nagyon is akadt dolga az akkori elhárításnak, amit Állambiztonsági Osztálynak hívtak és a rendőrség keretén belül működött.
A rendszerváltás utáni, kiteljesedő sajtóban sincs irodalma a Kádár-rendszer helyi ellenzékének, de néhány visszaemlékezés napvilágot látott. Ebből tudjuk, hogy még a hatvanas évek végén kitört egy vadsztrájk (más nem is lehetett, mivel szigorúan tiltották) a Vas megyei Tanácsi Építőipari Vállalat (TANÉP) központi telepén, a lakatos műhelyben. A dolgozók magasabb órabért követeltek. A sztrájkban csupán 30, főleg fiatal szakmunkás vett részt, mégis óriási riadalmat keltett. Akkorát, hogy a megyei pártbizottság is foglalkozott vele. N. L. szakmunkás visszaemlékezése: - Alig múltam húsz, az idősebb szakik már egy ideje morogtak az órabér miatt. Az tette be a kaput, hogy a segédmunkásokét megemelték, a miénket meg nem.
Akkor miért tanultunk? Leálltunk. A párttitkár ordított a műhelyben, hogy ennek börtön lesz a vége. A szakszervezeti titkár meg közölte, hogy neki ehhez semmi köze. Ez annyira sunyi volt, hogy még jobban összezártunk – mondta el N. L. A sztrájkról először a Rózsafában egyeztettek, a legtöbben bejárók voltak, ez a vendéglő esett legközelebb az állomáshoz. – Amikor leálltunk, egymás után jöttek az A-s rendszámú autók (tanácsi, pártbizottsági), tele lett velük az udvar. Majd lejött a műhelybe Szántó Kálmán igazgató és közölte: megemelik az órabért. Spontán ordítottunk az örömtől. N. L. elmondta, hogy nem volt retorzió, igyekeztek eltussolni az ügyet. De azért őt még később, a katonaságnál kicsit „megfaggatták" . Kétkezi munkásról lévén szó, sokra nem mentek vele.
Kiemelkedő volt viszont az A-csoport működése, az első igazán komoly ellenzéki megnyilvánulás (holott a benne szereplők nem tartották annak). Városszerte ismert és magasan művelt fiatal értelmiségiek szabad fórumaként működött. Az A-csoportot Balló László és Fneisz József hozta létre. Balló 1979-ben hazaköltözött Budapestről és felújította kapcsolatát régi barátjával. Elhatározták, hogy értelmiségi kört, találkozási pontokat csinálnak, fellendítendő az álmos és unalmas város társasági életét. Az irodalmi érdeklődésű csoport az 1980-as évek derekán működött, 1982-vel kezdődően, mint kávéházi társaság. Törzshelyük a Szent Márton városrészi Lucullus eszpresszó volt. Itt eleinte heti egy alkalommal jöttek össze, de a 80-as évek közepén már bárki betérhetett a presszóba, mindig talált valakit a helyszínen a tagságból.
Törzshelyüket Balló Súgólyuknak keresztelte el. A névadásban nem csak a latin szó játszott szerepet (laza bilingvis szójátékkal apró lukacskának fordítható), hanem az a tény is, hogy érdeklődési körükbe tartozott a leendő szombathelyi állandó színtársulat ügye is. Kapcsolatot tartottak Andics Tibor és mások amatőr színtársulati kísérleteivel, rendszeres kapcsolatban álltak Szántó Tamás filmes forgatócsoportjának műhelyével. Szántó filmes csoportja, Baják Andrással párban, egyre keményebb műveket készített, a Jelek című rövidfilmjüket külföldre is kicsempészték. A filmes műhelyt az állambiztonság már régóta figyelte, majd amikor megjelent a színen az Aczélék szemében közellenségnek számító Molnár Miklós ellenzéki író - operatív lépéseket tettek. A csoportot szétbomlasztották, Szántót a városból elűzték.
Az A-csoport fiatal írókból, képzőművészekből állt, az alapítók között volt az őstehetség és önpusztító életmódú Túróczi László. Szintén az alapítók közé tartozott Durst Dezső mérnök és Reményi István. Szívesen társultak fiatal képzőművészek, mint m. Molnár István, Horváth László, Stankowsky Endre, illetve a fiatalon és tragikusan elhunyt Szokolszky Miklós. A korosztály markáns zenész egyéniségei közül Németh Tamás lépett a társulatba, a sajtó részéről pedig Kozma Gábor, a Vas Népe fiatal újságírója vett részt rendszeresen a rendezvényeken. A két vezéregyéniség szervezésében felosztották a tagok maguk között a teljes magyar irodalmi-képzőművészeti sajtót, és ajánló előadásokat tartott rendszeresen az őáltala sajtószemlézett periodika aktuális számának tartalmából. A referens köteles volt a rá kiosztott lapot rendszeresen megvásárolni és közreadni, így lényegében a teljes művészeti sajtó kézről-kézre jár a tagok körében.
Az egyik legismertebb szamizdat kiadvány, a Demokrata
Az A-csoportnak saját kiadványa volt: a Hatlapos. Mégpedig egy kézzel írott, 24 oldalas irodalmi „szamizdat". Amint körbejárt, a szerzők sorra írhattak bele és amint megtelt, egy újabb körben már a teljes anyagot olvashatták. Egyúttal az időközben indított következő példányban kritikákat közölhettek az előző példányban publikált írásokról. Estjeiken az írók, költők rendszeresen felolvastak munkáikból, illetve aktuális társadalmi, gazdasági problémákat elemeztek. A 80-as évek második felétől aztán a rendszer biztonságán őrködő beépített emberek itt is megjelentek, bomlasztottak, a tagok egy része kezdett elmaradozni.
Végül Balló és Fneisz nagyívű közös irodalmi munkába kezdett A szóbeli kiállítás előnyei címmel Gabriel Steine és Jozef Manger név alatt. Ez a terjedelmes széppróza, tudomásunk szerint, ma is kéziratban van. A Szóbeli kiállítás részeként performansz jellegű megnyilvánulásai voltak a szerzőpárosnak, amelyeket Lénárt János fiatal fotóművész dokumentált. Ennek a munkának részletei egy hanyatló hatalmi rendszer életképeinek abszurditását illusztrálták, mint a Megrögzött megőrző, vagy a Vígiliász, illetve a Kiváló Dolgozónk című jelenetek. Balló László ma ismert költő és kiemelkedő alakja a helyi közéletnek, a többiek pályafutása más irányokat vett. Az A-csoport ma már történelem, működése minden bizonnyal megérne egy átfogóbb igényű kutatást is.
Szólj hozzá!
Belo pedig távozik a sárga-feketéktől.
Ami nekünk ünnep, sok állatnak az év legfélelmetesebb éjszakája.
Dobrev Klára szerint a kormány a tanúk eltüntetésével próbálhatja lezárni az ügyet, miközben egyre több a megválaszolatlan kérdés.
A férfi utasa hunyt el.
A TISZA elnöke szerint a kormány hitelekkel pótolja az elvesztett uniós forrásokat, amit még az unokáink is fizetni fognak.
A DK támogatta független jelölt kommentekben provokálta tovább a TISZA jelöltjét.
A Győri Atlétikai Clubot, az UNI Győri Úszó Sportegyesületet és a Győri Vízisport Egyesületet több száz millió forinttal dotálja az állam.
Ez 250 millió forintot jelent a klubnak.
Magyar Péter szerint a kormány ismét magára hagyta a külhoni magyarokat.
Miközben Európát ekézik a sorkötelezettség miatt, itthon sikertörténetként adják el a fegyverkezést.
A karácsonyig lejátszott 18 fordulóból a magyar légiós 17 bajnokin tagja volt a Dundee United kezdőcsapatának, azt az egy mérkőzést pedig sárga lapok miatt volt kénytelen kihagyni.
A Győr-Szol idén is több megoldást kínál a fenyők környezetbarát elhelyezésére.
Már az egykori szórakozóhely, nem az ókori kiállítótér.
A város kiszélesítette a praxisok adómentességét, a cél a betöltetlen helyek számának csökkentése.
A TISZA hivatalosan is megerősítette, hogy jelöltjei sehol nem lépnek vissza senki javára.
Előrehozott családtámogatások valódi plusz nélkül, régi üzenettel.