Balogh József a rendszerváltás előtti, és a rendszerváltás utáni győri politika megkerülhetetlen alakja: a KISZ-mozgalom tagjaként, aztán tanácselnök-helyettesként, tanácselnökként, a rendszerváltás után pedig helyi ellenzéki képviselőként, polgármesterként és országgyűlési képviselőként 1968-tól 2010-ig vett részt aktívan a város politikai életében, azóta nyugdíjas éveit tölti. De a véleménye azért megvan a dolgokról – mi pedig kifaggattuk őt ezekről!
Mennyire követi manapság a városi politikát?
Érdekelnek a városi folyamatok. Egy sor információ nem áll a rendelkezésemre, bár számos dolognak utánanézek és utánaérdeklődök. De ebből a szűkös információból is elég határozott véleményt tudok alkotni.
Konkrét ügyekben, vagy általában véve?
Is-is. Van véleményem. Nem kürtölöm világgá, mert nem vallom magam már gyakorló politikusnak, de győri polgárként jogom, és esetenként kötelességem is, hogy bizonyos dolgokról véleményt alkossak.
Hogy változott ön szerint az önkormányzatiság az elmúlt 30 évben?
Elég alaposan megváltozott. Amikor ‘90-ben az önkormányzati törvény létrejött, akkor a győri önkormányzat az SZDSZ-es Kolozsváry Ernő vezetése alatt tűrhetően ki is épült. A probléma inkább az anyagi eszközök hiánya volt, ami az egész országot jellemezte: nagy lelkesedés, csomó elképzelés, kevés pénz.
1990 előtt egy rövid ideig tanácselnökként, 1994 után polgármesterként vezette a várost. Mi volt a fő különbség a két időszak között?
Volt és van sok egyezés.
Az Orbán Viktor által kiépített önkormányzati rendszer gyakorlatilag a tanácsrendszert hozza vissza rosszabb változatban.
1968-tól politizáltam, a kekszgyárban voltam KISZ-titkár, és a városi KISZ-bizottság tagja voltam. Ez az új gazdasági mechanizmus idején volt már: a helyi szervek, a helyi hatalom jelentős hatáskörrel, hatalommal rendelkezett. Ez ma nincs meg. A KLIK-et, tehát az oktatás Budapestről irányítják, a miniszterelnök a legtöbb döntést magához vonja. A Fidesz rendszere centralizáltabb és antidemokratikusabb, mint az 1968 utáni kommunista rendszer.
Akkor ha a minisztérium valakit ki akart nevezni, de a helyi pártbizottság nem értett vele egyet, akkor vége volt a minisztérium ötletének. Pedagógusokat, iskolaigazgatókat a helyi közösségek javasolták, még a helyi pártbizottság sem igazán szólt bele.
A hetvenes-nyolcvanas években a helyi hatóságoknak sokkal nagyobb önállósága volt, mint jelenleg.
Az intézmények autonómiáját most annyira korlátozzák, amit a nyolcvanas években már nem lehetett elképzelni.
Mit tart a legnagyobb eredményének az 1994 és 2006 közötti időszakból?
A gazdaság megerősítését kellett célul kitűzni, de ezt 1988-ban elkezdtem, Győrben létesült az ország első ipari parkja. Aztán ösztönözni kellett a befektetőket: Kolozsváry alatt kettő befektető érkezett az Ipari Parkba, 2006-ban, mikor én otthagytam, nyolcvan. Első sorban a nyugati tőkét, de a helyi vállalkozásokat is oda kellett terelni. Ez nem azt jelenti, hogy a nyugatiaknak mindenáron lefeküdtünk, bár igaz, hogy 5-10-15 évre adókedvezményt kellett adni, hogy idejöjjenek.
A másik fontos dolog az volt, hogy a város infrastruktúráját ki kellett építeni a peremkerületekben is – ez sikerült is, hiszen 2000-re mi lettünk az első hazai nagyváros, amelynek teljes területe közművesítve volt, aztán épült egy szennyvíztisztító is. Nagy eredmény volt az is, hogy egyetem lett Győrben. Széleskörű összefogással és nagyösszegű önkormányzati támogatással sikerült elérni ezt is. Fel kellett fejleszteni a város kulturális színvonalát is, ebben Kolozsváry Ernőnek nagy szerepe volt, tiszteletre méltó eredményeket ért el a város önálló kulturális arculatának kialakításában.
Helyi lobbik részéről nagyfokú kiegyensúlyozottság volt, egyik lobbi sem nyomta el a másikat. Politikailag ugyanígy kiegyensúlyozott volt a város: a baloldali városvezetés erősen támogatta például az egyházakat is. Annyit elértünk a gazdaságfejlesztéssel, hogy ‘93-ban a városban a munkanélküliség 9,3 százalék volt, 2006-ban 3 százalék körül alakult – Borkai Zsolt erre építhetett.
És sikerült neki?
Borkai alatt a város rendkívül gyorsan fejlődött gazdaságilag, szellemileg; az infrastruktúra, és főleg sportlétesítmények tekintetében.
Nyugodt lelkiismerettel mondhatom: az elődök munkájára építve a Borkai-éra volt a város egyik aranykora,
a nagyfokú gyarapodás révén Győr az ország leggazdagabb városa lett, a politikai korlátozottsága ellenére. A szociális feszültségek megmaradtak. Borkai legnagyobb hibája az volt, hogy befolyása alá került az egyik nagyobb, haszonleső lobbicsoportnak, és morálisan megbukott. Dézsi azt ígérte, hogy ezt szeretné leépíteni.
Hogy látja: mikor lett Borkai olimpiai bajnokból botrányhős: ilyen volt 2006-ban is, vagy a hatalom rontotta meg?
Nekem korrekt kapcsolatom volt egyébként Borkaival. Amikor a három fiatalembert: Dézsi Csaba Andrást, Németh Zoltánt és Szijjártó Pétert eliminálta, akkor figyelmeztettem, hogy vannak olyan munkatársai, akik félrevihetik. Egy részüket félreállította, egy másik részüket nem. Borkai úgy látta, hogy a város szekere úgyis megy, az Audi hozza a beruházásokat, a sportlétesítményekkel negyedik lábat növesztett a város – arra gondolt, hogy minek neki annyit dolgozni?
Félrevitték a haszonleső lobbisták. Például Rákosfalvy a város jogásza volt, az Ipari Park jogásza volt, meg az Audi-ügyletet lebonyolító ég jogásza volt. Aki ennyit hatalmat kap, az zsebre fog dolgozni.
Ettől függetlenül a város egyik aranykora ez volt.
2006-ban miért nem indult újra?
Ennek több oka volt. Az egyik, hogy hatvanéves lettem és két pozíciót töltöttem be, országgyűlési képviselő is voltam. A két funkció együtt fárasztó volt és terhes. A másik pedig, hogy a város közéletében 1968 óta részt vettem: voltam KISZ-titkár, párttitkár, szakszervezeti titkár, miegyéb – az én időm lejárt. Húsz évet voltam az előző, megbukott rendszerben, aztán húsz évet az új rendszerben.
Úgy gondoltam, hogy le kell lépnem, és teret kell adnom a fiataloknak.
Harmadrészt mögöttem is morogtak és szervezkedtek, bár látták, hogy nincs értelme, hogy megbuktassanak. Mondtam nekik, hogy gyerekek, akkor én most elmegyek, gyertek, csináljátok.
Bánja, hogy nem nevelt ki utódot?
Volt utódnevelés, de hát mindenki abból tud főzni, ami van. Én Eredics Imrét javasoltam, aki többször volt városi pártelnök, egyébként pedig tengerésztiszt volt. Fegyelmezett, lojális, okos embernek tartottam, de a második vonal nem így látta, Eredicset megbuktatták.
Én nem helyeseltem, hogy Kun András legyen a jelölt. Egyrészt a megjelenése… Ne értsen félre, okos fiú. Mindig azt mondtam neki, hogy te vagy a legokosabb közöttünk, de nagyon kellemetlen a megjelenésed. Emellett engem a zsidó hitközség külön megkért, hogy ne indítsunk zsidó jelöltet. Ezt András nem látta be.
Úgy tribliztem ezt ki, hogy behoztam a Kadler Gusztit, aki élsportoló, vállalkozó, mellesleg szintén zsidó. Ő meg visszalépett. Ebből lett a kalamajka, ami oda vezetett, hogy buktunk egy nagyot. Aztán bejött a világválság, meg a Gyurcsány-féle melléfogások…
Azóta sem állt talpra Győrben a baloldal.
Az átlag győri polgár szellemiségéről az a véleményem, hogy Győr egy pragmatikus város, nem szélsőséges, de jobboldalra húz. Ezt éreztem mindig. Egyszer tudtunk 40 százalékot elérni a közgyűlésben. Igyekeztem ezért egyensúlyozni, támogatni például az egyházakat és szorosan együttműködni a civil szervezetekkel. Ténykérdés, hogy jelenleg nincs olyan baloldali tömörülés, csoport, ami ennél eredményesebben tudna tevékenykedni. Van fiatal vezetőnk Pollreisz Balázs személyében, de több kellene.
Bár hozzá kell tennem, hogy a jobboldalon néhány jó politikuson túlmenően nincsenek igazi egyéniségek. Ilyen Dézsin túllépve Németh Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke; esetleg Fekete Dávid, akit kiemelkedő személyiségnek tartok, illetve Pergel Elzát, akivel jó húsz évet együtt dolgoztam. Az összes többi fideszes fegyelmezett pártkatona.
A baloldal lemaradása Győrben nem olyan nagy, mint amilyennek látszik, de tény, hogy most gyengébbek vagyunk.
1998 és 2002 között a mostani polgármester, Dézsi Csaba András volt az alpolgármestere. Miért alakult ez így, és milyen volt a közös munka?
Politikai szükségszerűség volt. 1998 és 2002 között Fidesz-kormány volt. Emellett én mindig csak az MSZP jelöltje voltam, még az SZDSZ is indított ellenem jelöltet. A közgyűlésben nem értük el a negyven százalékot sem az SZDSZ különállása miatt. Kellett egy olyan alpolgármester, aki a kormány felé kapcsolatot tart. Dézsi személyes adottságai megvoltak ehhez. Mellesleg nekem húsz éve kardiológusként ő kezeli a szívemet. Személy szerint nagyon jó véleményem van róla. Politikailag persze kevésbé.
És egyébként bevált akkor ez a konstrukció?
Be. Bár több esetben nem segített, hanem próbált nekem betartani, de a kulturális, egészségügyi fejlesztési területeket jól menedzselte. Nagyon komoly politikai ellentétek voltak persze köztünk.
Hogy ítéli meg Dézsi Csaba András polgármesterségét?
Mint mondtam, Dézsi polgármester úgy akarja kisöpörni a lobbibefolyást a városházáról, hogy az eltüntetett, illetve kiszorított emberek helyére Budapestről ejtőernyőznek be Fidesz-közeli embereket. Ennek a hatékonyságát én kétségbe vonom, ráadásul a városban is visszatetszést kelt.
Igaza van viszont Dézsinek abban, hogy a Borkai alatt elszabaduló lakásépítések szembemennek a rendezési tervvel, ez ellen fel kell lépni.
Az is jó, hogy önálló arculatot próbál mutatni a Fideszen belül, például az önkormányzat által beszedett adók elvonása, vagy a belvárosi parkolás kapcsán. És visszaállította a környezetvédelmi bizottságot, ami az én polgármesterségem alatt is volt.
Nem helyeslem viszont, hogy az Orbán Viktor-féle vezetési stílust képviseli: lényeges kérdésekben csak és kizárólag ő dönthet, de még a kevésbé lényeges kérdésekben is az ő jóváhagyása kell döntésekhez.
A közgyűlés mint testület csak formálisan működik, de Dézsinek kiépült egy saját udvartartása a biztosokkal.
Hogy ez miért probléma, ott látszik jól, amikor bombasztikus kijelentésekkel, pótcselekvésekkel helyettesíti a testületi munkát. Elővárosi vasút százmilliárdért, kulturális negyed – ezeknek a realitása a küszöbön álló gazdasági válsággal kétséges, felvetésük komolytalan. Ha megfelelő szakembergárda lenne körülötte, akkor nem mondana ilyeneket. Aktuálisan pedig: megkésve kezdett el foglalkozni a koronavírus-járvány őszi hullámával, ehelyett lejárt szavatosságú utcanévtáblákat vert le.
Mit gondol a színház lebontásának ötletéről?
Bent van a város sziluettjében, olyan nekünk, mint az Eiffel-torony. Emellett a Vasarely-mozaik, vagy a benti Szász Endre-alkotás is nagyon fontos értékek. Igaz, hogy a színháztechnikát fel kellene újítani. Az biztos, hogy ez jóval kevesebbe kerülne, mint egy teljesen új színház építése.
Egy másik állandó téma: mennyire tudatosan alakult úgy, hogy az Audi ennyire fontos – és mostanra elengedhetetlen – oszlopa legyen a város gazdaságának?
Nekem határozott véleményem volt, hogy az Audit nem szabad 6-8 ezer főnél több embert foglalkoztató céggé fejleszteni. Ezt ki is jelentettem, ami nagy felzúdulást kellett. De ez azért volt, mert láttam Sindelfingen példáját, ahol két nagy gyár volt, a Mercedes és az IBM. Utóbbit bezárták, előbbi pedig kijelentette, hogy akkor most nem fizetne adót, a város pedig elszegényedett. Ezt mindenképpen el kellett volna kerülni Győrben. 2006-ban nagyjából 5 ezer embert foglalkoztatott az Audi.
Kit tart Győr legkártékonyabb emberének az elmúlt harminc évből? Van egyáltalán ilyen?
(Hosszú csend.) Szerintem van ilyen, én félre is állítottam, ugyanis a baloldalon volt. Nem kívánom megnevezni, mert még él.
Mi az az irány, amely felé Győrnek mennie kell?
Képzés, oktatás. Ez is centralizálva van, de ez nem hatékony, ezt a miniszterelnök is belátja. Orbán Viktor maga mondta, hogy a szakmunkásképzést a kommunisták sokkal jobban csinálták. Itt van a duális képzés, amit állítólag Németországból importáltak. A nagy fenét!
Ezt nálunk mikor megcsinálta a Horváth Ede? Tehát megcsinálta a Rába, a GYÁÉV, a Graboplast, az összes győri nagyüzem. Mindegyiknél helyben volt szakmunkásképzés az iskolákhoz kapcsolva. Ezt fedezik fel ma újra, de már tönkretették: a rendszerváltás, meg a Fidesz is. Győrben ennek a programnak a feltételei adottak, van itt egy egyetem, ami elég szoros kapcsolatban van az Audival – hogy kivel mással, azt nem tudom, de mindegy.
A másik, hogy az én időmben kiegészítettük a győri pedagógusok bérét. Ezt Borkai eltörölte, és ez nagy hiba volt. Az orvosi kar létrehozása az egyetemen jó ötlet, de hatalmas beruházás, csak központi segítséggel lehet megvalósítani. Dézsinek nem annyira a bontásokat kéne forszírozni, hanem vissza kéne venni a kezdeményezést a városi oktatás irányításában.
