Szombaton nyílt meg a Magyar Ispitában Szalkai Károly festőművész retrospektív kiállítása. A Győrben született alkotó 1989-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, a kilencvenes évek eleje óta pedig ismét szülővárosában él és dolgozik. 1996 óta a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola tanára, miközben rendszeresen szerepel önálló és csoportos tárlatokon. Hatvanadik születésnapja most jó alkalmat adott arra, hogy a közönség egy helyen tekinthesse át munkásságának különböző időszakait.

A megnyitón Székely Zoltán, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatója és Tóth Péter alpolgármester köszöntötte a közönséget, a tárlatot pedig Jász Attila József Attila-díjas költő nyitotta meg. Beszédében azt hangsúlyozta, hogy a művek igazán a nézőben válnak teljessé, akkor kezdenek élni, ha megmozgatnak bennünk valamit, emléket hívnak elő, vagy új kérdéseket tesznek fel önmagunkról és a világról. Arra biztatta a látogatókat, hogy ne csak egyszer járják végig a kiállítást, hanem térjenek vissza azokhoz a képekhez, amelyek megszólítják őket.
Szalkai festészetének egyik legizgalmasabb sajátossága az anyaghasználat: akrilfestékhez faipari ragasztót, fűrészport és homokot kever, rusztikus, földszerű felületeket létrehozva, máskor fémszálakkal vonja be a fényt is a kompozícióba. A megnyitó művészi karakterét erősítette Sasváry Kissy táncművész és koreográfus közreműködése is, aki a helyszínen egy különleges tánccal kapcsolódott Szalkai képi világához. Előadása egy megismételhetetlen, mozgásban megszülető réteget adott a festmények és a költői gondolatok mellé.
A jubileumi válogatás így nem egyszerűen hatvan év megünneplése, hanem egy hosszú győri alkotói pálya lenyomata is. Szalkai képein a földszerű matériák, a négyzetek, vonalak és tájszerű motívumok mellett az utóbbi időben egyre hangsúlyosabban jelenik meg a fény, a levegősség, valamint a zene és a festészet kapcsolata. A tárlat a Magyar Ispitában (Győr, Nefelejcs köz 3.) október 11-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra között.
