A Duna rekordközeli alacsony vízállása és a Paksi Atomerőmű hűtővíz-ellátása ismét a hazai vízgazdálkodásra irányította a figyelmet. A témában Baranya Sándor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének vezető egyetemi docense adott hiánypótló értékelést - a Másfélfok portálon. A szakember szerint a jelenlegi helyzetet nem lehet egyszerű válaszokkal kezelni, a Duna működése és a lehetséges beavatkozások hatásai ugyanis rendkívül összetettek.
Baranya SándorFotó: BME
A vízmérnök hangsúlyozta, hogy tévhit, miszerint a felvízi országok visszatartanák a Duna vizét. Az osztrák és más dunai vízlépcsők többsége úgynevezett átfolyásos rendszerben működik, vagyis lényegében ugyanannyi víz távozik belőlük, mint amennyi érkezik. Alacsony vízhozam esetén a víz visszatartása ráadásul a hajózást, az energiatermelést és a helyi vízhasználatot is veszélyeztetné, ezért ezeknek az országoknak sem állna érdekében ilyen beavatkozás.
Baranya Sándor szerint időről időre felmerül, hogy a Dunán új vízlépcsőket kellene építeni, azonban jelenlegi tudásunk alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez valódi megoldást jelentene. A gyakran emlegetett nagymarosi vízlépcső például a szakértő szerint nem javítana a paksi helyzeten, mivel túl messze található az atomerőműtől. Egy délebbre, például Fajsz térségében létesített duzzasztómű ugyan magasabb vízszintet biztosíthatna, de számos más, ma még nem teljesen ismert környezeti és hidrológiai következménnyel is járna. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországon évtizedek óta nem készültek korszerű hatástanulmányok új dunai vízlépcsők létesítéséről.
A vízlépcsők egyik legfontosabb következménye a hordalék természetes mozgásának megváltozása. A felvízi oldalon lerakódó hordalék megemelheti a mederszintet, míg az alvízi szakaszokon medermélyülést idézhet elő, amely akár értékes természeti területeket is veszélyeztethet. Emellett a duzzasztott szakaszokon lerakódó finom iszap hosszabb távon az ivóvízbázisokra is kedvezőtlen hatással lehet, mivel csökkentheti a parti szűrésű kutak vízhozamát és elősegítheti a szennyezőanyagok felhalmozódását.
A Bős-Nagymarosi vízlépcső látványterve.Fotó: reaktor.hu
A jelenlegi kisvizes időszak ugyan megfelelő csapadék esetén akár néhány nap alatt is megváltozhat, hiszen a magyarországi Duna vízhozamát elsősorban a felső vízgyűjtőn lehulló csapadék határozza meg. A szakértő emlékeztetett arra is, hogy a 2024-es Boris ciklon néhány nap alatt rekordközeli alacsony vízállásból jelentős árhullámot idézett elő. A klímaváltozás következtében a jövőben nemcsak gyakoribb aszályokra, hanem szélsőségesebb árvizekre is fel kell készülni.
Baranya Sándor szerint ezért alapvető szemléletváltásra van szükség a vízgazdálkodásban és a hosszú távú tervezésben. A múltbeli vízállási adatok önmagukban már nem elegendők a jövő előrejelzéséhez, így a Paksi Atomerőmű működésének és a hazai vízgazdálkodási fejlesztéseknek is a klímamodellekre, valamint korszerű hidrológiai számításokra kell épülniük. A szakember szerint csak ilyen tudományos alapokon lehet megalapozott döntéseket hozni a Duna jövőjéről.
