Invokáció/segélykérés: Orbán Viktor - hazánk leghosszabb ideig regnáló egykori vezetője - hétfőn délelőtt közzétett Facebook-bejegyzésében azt írta: „Ma Magyarországon a kizárólagos hatalomgyakorlás érdekében a demokrácia és a jogállam felszámolása történik.” A volt miniszterelnök szerint személyre szabott, visszamenőleges hatályú jogszabályokkal zárták ki a politikából az ellenzék vezetőit, alkotmánymódosítással leváltották a köztársasági elnököt, az Alkotmánybíróság elnökét és eltávolították a legfőbb ügyészt. Állítása szerint mindez a demokrácia és a jogállam végét jelenti.
Fotó: Orbán Viktor Facebook
Propozíció/témamegjelölés: Orbán Viktor érvelése ugyanakkor sokak számára ismerősen csenghet, hiszen az elmúlt tizenhat évben éppen az általa vezetett kormány hozott számos olyan intézkedést, amelyeket magyar és nemzetközi jogvédő szervezetek, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Unió Bírósága, az EBESZ vagy a Velencei Bizottság is a jogállamiság és a demokratikus intézményrendszer szempontjából aggályosnak minősített.
In medias res: az egyik legjelentősebb ilyen lépés a 2011-ben elfogadott Alaptörvény volt, amelyet kizárólag a Fidesz–KDNP szavazataival fogadott el a parlament. A hazánkban tomboló tiszás önkény miatt éjjelente mostanában izzadtan felriadó Orbán mára elfelejtette, hogy anno, az új alkotmány és a hozzá kapcsolódó kétharmados törvények számos, korábban egyszerű többséggel módosítható területet hosszú időre „bebetonozott”, amit a Velencei Bizottság is bírált, mert szerintük indokolatlanul szűkítette a későbbi kormányok mozgásterét.
Enumeráció/seregszemle: szintén sok kritikát váltott ki a 2010-es években a médiarendszer átalakítása, amelynek során létrejött a nagy - később korlátlan hatalmú - hatáskörű Médiatanács. Ezután szépen átszervezték és állandó kampányüzemmódba kapcsolták a közmédiát, miközben az állami hirdetések elosztása és a kormányközeli médiabirodalom kialakulása miatt több nemzetközi szervezet is arra figyelmeztetett, hogy jelentősen romlott a médiapluralizmus és a politikai verseny kiegyensúlyozottsága.
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda
Komoly nemzetközi visszhangot kapott korábban a bírói kar kötelező nyugdíjazása is. Az Orbán-kormány ugyanis egyik évről a másikra 70-ről 62 évre csökkentette a bírák nyugdíjkorhatárát, ami több száz tapasztalt bíró távozását eredményezte, ellenben most a szirének énekénél is hangosabb a jajveszékelés a TISZA-kormány hasonló(?) döntése miatt. Az Európai Unió Bírósága később kimondta Orbánék gyakorlatáról, hogy a szabályozás jogellenes volt, miközben a megüresedett vezetői pozíciók jelentős részét addigra már új kinevezettek töltötték be.
Csodás elemek, isteni közbeavatkozások: hasonlóan vitatott volt a választási rendszer átalakítása, amelynek részeként új választókerületeket rajzoltak, módosították a mandátumszámítás szabályait és bevezették a győzteskompenzációt. Az EBESZ több választási jelentésében is arra jutott, hogy bár a választások szabályosak voltak, az állami erőforrások használata, a médiaviszonyok és a szabályozási környezet jelentős előnyt biztosított a mindenkori kormánypártnak. Az pedig tényleg az isteni gondviselés egyik megnyilvánulása, hogy a FIdesz-kormány idén áprilisban történt látványos bukásának egyik indukálója pont az általuk, a saját maguknak átírt választási törvény volt.
Epizódok: sokat és sokan bírálták az Orbán-rezsim egyik nagy találmányát, a veszélyhelyzeti rendeleti kormányzás gyakorlatát is. A koronavírus-járvány idején bevezetett rendkívüli jogrend a későbbi veszélyhelyzetekkel éveken át fennmaradt - teljesen indokolatlanul - így a kormány számos kérdésben parlamenti törvény helyett rendeletekkel döntött, az ellenzéki vélemények és akarat teljes körű figyelmen kívül hagyásával. Az Európai Bizottság jogállamisági jelentései rendszeresen kifogásolták a kivételes jogrend elhúzódását és a parlamenti kontroll gyengülését, amire az akkori kormány válasza általában az volt, hogy: Soros György!
Emlékezetes nemzetközi jogvitákat eredményezett a CEU működését ellehetetlenítő „lex CEU”, valamint a külföldről támogatott civil szervezeteket érintő törvény is. Az Európai Unió Bírósága mindkét ügyben megállapította, hogy a magyar szabályozás sértette az uniós és a hazai jogot egyaránt, és az intézkedéseket sokan úgy értékelték, hogy azok konkrét intézmények és szervezetek politikai mozgásterének szűkítését szolgálták - írd és mond: személyre szabottan korlátozták egyes emberek és szervezetek működését. Skandallum!
Epilógus/zárszó: Orbán Viktor mostani bejegyzése különös, mondhatni skizofrén politikai helyzetet teremt. A volt miniszterelnök olyan eszközök alkalmazását rója fel az új kormánynak - személyre szabott jogalkotást, alkotmánymódosításokat, intézményvezetők leváltását és a demokratikus intézmények átalakítását -, amelyek miatt korábban saját kormányát is évekig bírálták hazai és nemzetközi fórumokon.
Hogy a jelenlegi intézkedések valóban ugyanabba a kategóriába tartoznak-e, arról várhatóan hosszú politikai és jogi vita zajlik majd, az azonban tény, hogy az Orbán-kormány tizenhat éves működése során számos olyan döntést hozott, amelyeket a jogállamiság állapotáról szóló nemzetközi jelentések, a józan ész, és végül a választói akarat visszatérően kifogásoltak. Ezzel együtt az is tény, hogy ezek az ország fideszes oldalát sosem zavarták.
Summa: a Blöff című film egyik klasszikusa kívánkozik ide: "Tudod mit jelent az, hogy nemezis? Az érintett erősebb fél kinyilatkoztatása a méltó büntetés mértékét illetően. Az érintett fél jelen esetben egy szadista állat: én.” A szadista szótól természetesen eltekintve, az idézetet a magyar politika jelenére adaptálva nem történik más, minthogy Orbán Viktorral szembejött a saját nemezise: Orbán Viktor. Ami lássuk be: nem egyszerű helyzet, főleg úgy, ha Szakács István és Dopeman szintű embereknek kell átvágni azt a bizonyos gordiuszi csomót.
