Mi történik akkor, ha egy új ipari park, logisztikai központ vagy lakópark megépítése nemcsak a környezeti károk mérséklésével jár, hanem egy természetes élőhely helyreállításának finanszírozásával is? Az Egyesült Királyságban már működik egy olyan rendszer, amely ezt a logikát követi. A fejlesztőknek nem elég elkerülniük a súlyos természetkárosítást, azt is bizonyítaniuk kell, hogy a beruházás után a természet összességében jobb állapotba kerül, mint korábban volt.
Fotó: pixabay.com
A kérdés Magyarországon is egyre aktuálisabb. A Másfélfok cikke szerint az elmúlt években számos új ipari park, lakópark és infrastrukturális beruházás valósult meg, miközben a természetes élőhelyek folyamatosan szorultak vissza. A biodiverzitás csökkenése azonban nem csupán természetvédelmi probléma. Egyre több kutatás mutat rá arra, hogy az ökoszisztémák romlása közvetlen gazdasági következményekkel is jár, legyen szó a vízháztartásról, a talajok állapotáról vagy éppen a klímaváltozással szembeni alkalmazkodóképességről.
A beruházások környezeti hatásait ma is szabályozzák különböző engedélyezési és hatásvizsgálati rendszerek, ezek azonban elsősorban arra koncentrálnak, hogy a károk ne legyenek túl nagyok. Sokkal ritkábban merül fel az a kérdés, hogy mi történik azokkal a természeti értékekkel, amelyek egy fejlesztés miatt végleg eltűnnek. A jelenlegi gyakorlat jellemzően a veszteségek mérséklésére törekszik, nem pedig azok tényleges kompenzálására.
Az Egyesült Királyságban bevezetett Biodiversity Net Gain rendszer ezen próbál változtatni. A szabályozás előírja, hogy a fejlesztéseknek legalább 10 százalékos nettó biodiverzitási nyereséget kell eredményezniük. Ha egy beruházás természetes élőhelyeket érint, a fejlesztőnek helyreállítási vagy élőhelyfejlesztési intézkedésekkel kell ellensúlyoznia az okozott veszteséget. A rendszer szigorú sorrendet követ: először helyben kell csökkenteni a károkat, majd más helyszíneken megvalósuló természet-helyreállítással lehet pótolni a veszteséget, és csak végső esetben vásárolhatók állami biodiverzitási kreditek.
A modell egyik legérdekesebb eleme, hogy új finanszírozási forrást teremt a természet helyreállítására. Földtulajdonosok, gazdálkodók vagy akár civil szervezetek is vállalhatnak élőhelyfejlesztési projekteket, amelyekért a fejlesztők fizetnek. Így a természetvédelem nem kizárólag állami vagy uniós támogatásoktól függ, hanem a gazdasági szereplők által létrehozott piaci forrásokból is részesülhet. A rendszerben megvalósuló projektek nyilvános térképen követhetők, a létrehozott élőhelyeket pedig legalább harminc évig fenn kell tartani.
Fotó: Pixabay,
Bár a brit szabályozás nem hibátlan, felhívja a figyelmet egy fontos tanulságra. Nem arra épít, hogy a gazdasági fejlődést és a természetvédelmet egymással szemben állítsa, hanem arra, hogy a fejlesztések költségeinek részeként jelenjen meg a természet helyreállítása is. A beruházások így nemcsak terhelik a környezetet, hanem hozzájárulnak annak javításához is.
Magyarországon különösen érdekes lehet egy hasonló megközelítés. Az Ökológiai Kutatóközpont becslése szerint mintegy 6 millió hektár hazai zöldfelület van kedvezőtlen vagy nagyon rossz állapotban. Egy olyan rendszer, amely a nagy beruházások egy részének költségeit élőhely-helyreállításra irányítaná át, új forrásokat teremthetne a természetvédelem számára. Egy logisztikai központ vagy ipari fejlesztés akár egy Tisza menti ártér, egy vizes élőhely vagy más természeti terület rehabilitációját is finanszírozhatná. A kérdés már csak az, hogy a jövőben a fejlesztések ára kizárólag a beton és az aszfalt költsége lesz-e, vagy a természet helyreállítása is a beruházások természetes részévé válik.
|
Tetszik, amit csinálunk? Támogasd adományoddal a munkánkat segítő Nemzeti Újságírók Demokratikus Egyesületét! Adományodat ide utalhatod: 10918001-00000113-44920004. A közlemény rovatban tüntesd fel, hogy az általad küldött pénz adomány. |
