Hivatalos dokumentumok szerint a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság kétszer is elutasította Dézsi Csaba András egyetemi tanári pályázatát, a kinevezés mégis megtörtént

Győrben évek óta keringenek találgatások arról, hogy Dézsi Csaba András (Fidesz-KDNP) ex-polgármester, egyetemi tanári kinevezésének története nem a szokásos módon zajlott. Most olyan hivatalos dokumentumok kerültek elő, amelyek alapján úgy tűnik, hogy a politikus és kardiológus professzori címéhez vezető útja valóban rendhagyó volt.

A Széchenyi István Egyetem 2016 és 2020 között összesen 27 egyetemi tanári pályázatot nyújtott be véleményezésre a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottsághoz, közismertebb nevén a MAB-hoz. A dokumentumok szerint ebben az időszakban a klinikai orvostudományok területén mindössze egyetlen pályázat szerepelt, az E3935-ös azonosítóval. Ebben az időszakban az egyetemen egyedül Dézsi pályázott orvosként egyetemi tanári kinevezésre.

A MAB adatbázisa szerint az E3935-ös pályázat elsőre „nem támogatott” minősítést kapott. Ez önmagában még nem jelentette volna a folyamat végét, ezért a pályázat felülvizsgálati eljárásba került. A történet azonban itt sem vett kedvező fordulatot a pályázó számára, a MAB Felülvizsgálati Bizottsága ugyanis 2019. május 14-én szintén helybenhagyta a negatív döntést.

A legtöbb esetben egy ilyen döntés után a történet véget ér, de nem Dézsi Csaba András esetében, akinek a kedvéért anno az országgyűlés külön törvény hozott, hogy a polgármesteri munkája mellett, orvosi hivatását is gyakorolhassa. A politikus a professzori címért is hasonló sikerrel szállt síkra, ugyanis a Magyar Közlöny tanúsága szerint Áder János akkori köztársasági elnök 2019. július 15-i hatállyal, egyetemi tanárrá nevezte ki a győri kardiológust. A kinevezés egészen pontosan az emberi erőforrások miniszterének előterjesztésére történt.

A történet kulcsa egy kevéssé ismert jogszabályi lehetőségben rejlik, a felsőoktatási törvény szerint a MAB szakvéleményét minden esetben be kell szerezni, azonban az nem köti teljes mértékben a döntéshozókat. A miniszter negatív szakvélemény esetén is kezdeményezheti a kinevezést a köztársasági elnöknél. Magyarán: a MAB elutasítása kifejezetten súlyos szakmai red-flag, de jogilag nem jelent automatikus akadályt, azt pedig dönste el mindenki saját belátása szerint, hogy mennyire lehetett egó-kérdés ez a kinevezés, ha a szakértői elutasítás ellenére is át kellett nyomni erőből. Bár nyilván érthető a vágy egy ilyen kinevezésre, hiszen az egyetemi tanári cím a magyar felsőoktatás legmagasabb oktatói rangja. 

Fontos adalék, hogy a pályázatok elbírálásakor vizsgálják többek között a tudományos publikációkat, a kutatási eredményeket, a doktori képzésben végzett munkát, valamint a hazai és nemzetközi szakmai elismertséget is, Dézsi pályázata tehát ezen szakmai irányelvekhez mérten volt kifogásolható. Hogy pontosan mely szempontok vezettek a MAB kétszeri negatív döntéséhez, az a nyilvánosan elérhető határozatokból nem derül ki, az azonban egyértelműen visszakereshető, hogy az E3935-ös pályázatot sem az első eljárásban, sem a felülvizsgálat során nem támogatták. 

Ez a történet végeredményben így nem arról szól, hogy Dézsi Csaba András kinevezése jogszerű volt-e, hiszen a rendelkezésre álló dokumentumok alapján a delegálás törvényes keretek között történt. A kérdés sokkal inkább az, hogy miként válhatott professzorrá valaki úgy, hogy a kinevezéshez szükséges legfontosabb szakmai testület kétszer is nemet mondott a pályázatára. Dézsi egy friss interjúban azt nyilatkozta, hogy sikereit a csapatmunkának köszönheti, és nagyon úgy tűnik, hogy a mégoly büszkén viselt professzori címéhez is kellett a team-munka.

Szólj hozzá!