Fekő Ádám cikke eredetileg társlapunkon, az Azonnali.hu-n jelent meg.
Gumicsont vagy nem gumicsont, Orbán Viktor szombati tusványosi előadásában olyan húrokat pendített meg, amik nem véletlenül hatottak rosszul például az országos főrabbira is: fajok keveredéséről és úgy általában fajokról ennyire nyíltan a második világháború vége óta nem szokás beszélni, ahogy a titokzatos erők lakosságcserére tett erőfeszítései is inkább a radikálisoknál fordult elő.
Hogy mennyit változott a világ, azt jól mutatja, hogy az első magyar kormányt alakított MDF-en is mekkorát ütöttek a még náluk lévő Csurka István sokkal visszafogottabb kijelentései, és többek közt a szélsőjobb előretörésének veszélyére figyelmeztetve (is) tudott a semmiből visszaerősödni annyira az MSZP, hogy 1994-ben kormányt is alakíthattak. Érdekes, hogy Csurka amúgy már 1992-ben, de még 1998-ban is beszélt arról,
hogy idegen érdekek akarják felszámolni a magyarságot népvándorlások segítésével, de akkor még pár elkötelezett nemzeti radikálist leszámítva senki nem vette komolyan.
Vagyis de: 1992-es szövegén az Orbán köreit épp a tusványosi beszéd miatt elhagyott Hegedüs Zsuzsa miniszterelnöki megbízott háborodott fel annyira, hogy tiltakozni kezdett, bár mint azt leírta, Csurka szövege valamivel lájtosabb volt Orbánénál. Csurka 1992-es gondolatai amúgy az MDF-ből való kizárásához vezettek.
Fotó: MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher
A tisztából kevertté változtatni kívánt népesség létrehozásáról szóló gondolatok persze közel sem csak magyarok, illetve mostanában már nem is csak a radikális jobboldalra jellemzőek:
létezik baloldali verziója is, csak abban nem világkormány mozgatja a szálakat, hanem a multik, a kevert népesség elérése pedig azért céljuk, hogy könnyebben eladhassanak dolgokat a gyökérvesztett embereknek, akik a gyökérvesztettségük miatt könnyebben azonosulnak márkákkal.
Hitler Bibliája
A népességcsere és a fajkeveredés miatti aggódás nagyjából kéz a kézben jár, a fajkeveredéssel korábban foglalkoztak: az emberiség minőségének javítása, ebből következően egyes csoportok gyengébbnek vagy alsóbbrendűnek ítélése már a brazíliai őslakosoktól is ismert, de Platón is javasolt már szelektív párosodást. A korai génállomány-javítás/megőrzés még főleg hagyományos babonákon alapult, az eugenetika névre hallgató finoman szólva is kétséges tudományt viszont már Francis Galton, Charles Darwin félunokatestvére alkotta meg 1883-ban, tulajdonképpen Darwin elképzeléseinek a továbbfejlesztésével.
Galton talán maga sem gondolta volna, mit szabadít el:
a tudományát már megjelenésekor is kritizálták azért, hogy onnan nézve az életminőség és oktatás tulajdonképpen semmit nem számít egy gyerek életében, csak az általa örökölt tulajdonságok.
Az eugenetika igazi apostola valószínűleg az amerikai Madison Grant volt. Az 1865 és 1937 között élt jogász, antropológus és zoológus 1916-ban adta ki a tudományos rasszizmus alapművének számító The Passing of the Great Race című könyvét. Elsőre nem vert túl nagy port, az 1920-as évekre mégis megtörtént az áttörés: Grant jelentette ki először, hogy az Egyesült Államok alapító törzsét, az úgynevezett északi fajt a kihalás fenyegeti.
Ezt a kihalást nem a szokásos módon látta, ugyanis szerinte csatában senki nem tudja legyőzni a fehéreket, viszont ha a a skandináv faj keveredik alacsonyabb rendű fajokkal, akkor elpusztul a civilizáció fellegvára, hiszen nem lesz, aki megvédje. Grant javaslatot is tett: szorgalmazta a „nemkívánatos” tulajdonságok és az „értéktelen fajtípusok” leválasztását és karanténba helyezését. Gyakorlati megoldást is javasolt: mivel a fehér fajt a kihalás fenyegeti, korlátozni kell a zsidók és mások bevándorlását is.
A már meglévő nemkívánatos fajokat gettókban különítette volna el.
Érdekesség, hogy hasonló gondolatvilágra az egész fajelmélet egyik legdurvább kárvallotjainak egy része is fogékony volt: a nácik hatalomra jutása előtt németországi zsidó származású orvosok lelkesen hirdették, hogy a zsidók különbek a fehér európaiaktól, az esetleges betegségek és degenerációk elkerülése végett pedig házassági tanácsadással is segítették a „szennyezés elkerülését”.
Grant gondolatainak meglepően nagy hatása volt: a faji adatok szakértőjeként például az 1924-es bevándorlási törvény megalkotásában is segített. Otthonában a második világháború idején kezdték a legfelsőbb szinteken elvetni nézeteit, de azért akadtak rajongók: pártfogoltja a Ku Klux Klán-tag Lothrop Stoddard már inkább két faj, a fekete és a fehér háborújában hitt (ő vezette be az untermensch fogalmát is mellesleg), lett viszont egy sokkal nagyobb tisztelője Európában: Adolf Hitler. Az 1920-as évek amerikai társadalmára amúgy is példaértékűként tekintett Hitler még köszönőlevelet is írt Grantnek könyvéért, amiben a Bibliájának nevezte a művet. A nácik németországi hatalomátvétele után a Passing of the Great Race volt az első nem német nyelvű könyv, amit kiadtak.
Hitler már a Mein Kampfban is a szociáldarwinizmus egyik különösen kifacsart gondolatát tartotta irányadónak azzal, hogy az állandó harc köré húzta fel a világmindenséget, a középpontba pedig a fehér fajt helyezte, a fajok keveredését pedig elkorcsosulásnak, tehát megszűnésnek gondolta.
Hitlerről talán nem kell túl sokat beszélni, a fajvédelem gondolatát az ő diktatúráját kötötte össze véglegesen az antiszemitizmussal. Ez viszont kicsit félre is visz: a fajok megkülönböztetéséről alkotott teóriák jelentős részének ugyanis nem kifejezetten az antiszemitizmus az alapja, hanem sokkal inkább a klasszikus rasszizmus. Ez azért fontos, mert a modern fajvédelem már az esetek nagyrészében nem a klasszikus neonáci hőbörgés a zsidók világösszeesküvéséről, hanem változtattak a szavakon és az érveken is: a modern szélsőjobb például többek közt a zsidók védelme miatt tartja fontosnak, hogy ne érkezzenek közel-keletiek az országba. Hitler bukásával a tettei mögött álló alapgondolatok valójában nem buktak meg, és Hitler bukásához sem a gondolatai vállalhatatlansága vezetett tulajdonképpen.
Költözködés = népirtás
A lakosságcsere elmélet tehát általában kéz a kézben jár a fajelmélettel: a külső fenyegetés, ami rá akarja erőltetni a saját nem megfelelő tisztaságú/alsóbbrendű/degenerált fajait a civilizált népekre, ezzel felhigítani őket, hogy kisebbségbe kerüljenek a saját otthonukban, majd a végén el is üldözzék őket onnan. Ezt egészítették ki pár mítosszal: a fehér népirtásról szóló összeesküvés-elméletnek ezerféle követője van, ez tulajdonképpen a radikálisabb neve a lecserélésnek: a hívei azt állítják, a fehér faj kipusztulása érdekében történik az erőszakos asszimiláció, az abortusz engedélyezése. Általában a betolakodónak és gyarmatosítónak nevezett idegenek csak eszközök ebben a tervben, tehát bár nemkívánatosak, nem ők a főellenség.
Az előidéző, ahogy a bevezetőben írtam, több néven fut: a hagyományos zsidózáson túl megjelenik itt a finomabb zsidózásnak számító liberálisozás vagy Soros György, van háttérhatalom, globális erőtér, világkormány, Magyarországon az egykori képviselő, mára általános konteóhívőnek mondható Bogár László a globális SZDSZ kifejezést használja például lelkesen videóiban.
Renaud CamusFotó: Wikimedia Commons
A lakosságcsere és a faji tisztaság elmélete tehát soha nem halt el teljesen, de igazán új erőre a populista jobboldal előretörésével kapott, akik vígan szövetkeztek a főleg francia újfasisztákkal: Renaud Camus tulajdonképpen 2011-ben vezette be az általában Great Replacementnek nevezett kifejezést.
A helyettesítés elmélet már kifejezetten kerüli a zsidózást, helyette a globális elit került elő, akik kihasználva Európa demográfiai hanyatlását,, de ebből a közegből jön az idén elnöki pozícióért indult Éric Zemmour is. Szerinte valakik felváltanák a fehéreket a nem fehérekkel. A keveredésnek az a célja szerinte, hogy a helyettesítő emberek már mentesek legyenek nemzeti, etnikai vagy kulturális sajátosságoktól. A francia Camus nem is annyira titkolva inkább iszlamofób, mint antiszemita, és ebben is rejlik a sikere: mivel szavak szintjén leválasztotta az elképzelésről a hagyományos náci részeket, sokkal elfogadhatóbbá vált.
Annyira, hogy egy 2018-as felmérés szerint a franciák 25 százaléka hisz a lakosságcsere-elméletben.
Ehhez az is kellett, hogy a lecserélési elméletek hívői szakítsanak a hagyományos nacionalista pátosszal is: bár a nemzeti és vallási jelképek továbbra is fontosak maradnak, már a radikális jobboldalnak is van olyan része, ami akár Magyarországról is hangoztatja, hogy nem a románok vagy a szlovákok a főellenség, hanem a kintről behozott migránsok, a baloldali pc-terror, ezért ezekkel szemben van szükség széleskörű összefogásra, szigorúan etnikai alapon.
De közel sem csak a radikálisokra volt ez hatással, Camus nácitlanított fajelmélete akkora löketet adott az új jobboldalnak, hogy annak ma sem látni a végét: Franciaországban Marine Le Pen már Camus Le Grand Remplacement című könyvének megjelenése évében idézte az amúgy húsz évvel előtte még a szocialista párt tagjaként politizált Camus gondolatait, Ausztriában az Ibiza-videókkal megbukott FPÖ-vezér Heinz-Christian Strache terjesztette a lecseréléstől való félelmet, de merített innen az olasz Matteo Salvini is. A nagy lecserélés megjelent a dán, az ír, a belga, a holland politikában is többek közt, hogy csak Európáról legyen szó. Ahogy persze megjelent Magyarországon is, ahol
Orbán Viktor már 2018-ban muszlim megszállónak nevezte a menekülteket, és hangoztatta, meg kell védeni Magyarország keresztény identitását.
Ha valaki azt hiszi, nincs kapcsolat a francia fasiszták és Orbán között, téved: ahogy például csütörtökön megjelent cikkében Tamás Gáspár Miklós is megírta, gyakorlatilag mindannyian kapcsolatban állnak a magyar miniszterelnökkel.
Camus a saját filozófiáját szigorúan erőszakmentesként írta le, de a valóság egyelőre mást mutat: csak a híresebb esetek is ijesztők, hiszen 2018-ban Pittsburgh-ben 11 embert ölt meg egy fegyveres egy zsingaógában azért, mert szerinte a zsidók szándékosan nem fehéreket telepítenek be az Egyesült Államokba. Az új-zélandi christchurch-i lövöldözés elkövetője az egész mecsetben elkövetett tettének a Great Replacement nevet adta (51 halott, 49 sebesült), 2019-ben az El Pasóban történt lövöldözés (23 halott, 23 sérült) előtt írt az elkövető egy kiáltványt arról, hogy a spanyolajkúak gyarmatosítani akarják Texast, 2022-ben pedig szintén a a lakosságcserét hozta fel indokként az a fegyveres férfi, aki tíz embert megölt, és hármat megsebesített. Ezeket az terrortámadásokat az köti össze, hogy kifejezetten etnikumok ellen irányult, akiket betolakodónak és gyarmatosítónak gondoltak az elkövetők.
Miért ilyen vonzó?
Bár a hol szociológiai, hol genetikai, hol történelmi áltudományos állításokkal dolgozó fajkeveredési és lecserélési elmélet az ismert tények alapján könnyen lerombolható, mégis úgy tűnik, a társadalmak bizonyos helyzetekben különösen vevők rá. Hogy miért, arról Faragó Laura szociálpszichológus beszélt az Azonnalinak.
„Különösen sérülékennyé egy társadalmat az tehet ezzel kapcsolatban, ha történik valamilyen nagyobb társadalmi kataklizma. Most több ilyen is történt: covid-válság, gazdasági válság, a bizonytalanság hatására pedig az emberek kapaszkodni akarnak valamibe. Ilyen volt Németországnak is az elvesztett első világháború is. Amikor jött a covid, csak annyit éreztek sokan, hogy veszélybe kerültek, elvesztették a munkájukat akár, ezt pedig muszáj megmagyarázni, hogy megérthessék a világot, és ezáltal kontrollt gyakorolhassanak felette”
– mondta Faragó, aki szerint az is nagy lapáttal tesz az elmélet terjedésére, hogy választott vezetők is nyíltan mondják ki.
2015-ös tüntetés az iszlamizálódás ellen a franciaországi Calais-ban. A tüntetés során tizenhat rendőr sérült megFotó: Jérémy-Günther-Heinz Jähnick / Wikimedia Commons
Ivan Krasztev és Stephen Holmes A fény kialszik című könyvükben azt fejtegették, hogy a szovjet blokk országaiban egy másik tényező is erősíti a lecserélődéstől és feleslegessé válástól való félelmet: az, hogy amint lehetett, a lakosság jelentős része emigrált Nyugatra.
Emiatt szerzőpáros szerint a lecserélődéstől való félelem egyszerre társul azzal a ténnyel, hogy valóban sokkal kevesebben lettek rövid idő alatt.
A félelemnek van tudományosabb hangzású neve is: kihalási szorongás. Jellemzően a fehér etnikumúak körében létező jelenségről van szó, aminek keretei közt félnek attól, hogy kisebbséggé változnak, ami összességében a kiváltságos helyzet elvesztésétől való félelem. A kihalási szorongás jeleit mutatták például a fent felsorolt terroristák is, de hasonlóra vezetik vissza a nők emancipációjának leghangosabb ellenzőinek lelkivilágát is, tehát valójában általában nem az elképzelt dicső múlthoz és hagyományokhoz ragaszkodunk, hanem a saját pozíciónkat féltjük.
A szorongásra rájátszva lehet átvinni embertelen bevándorlási szabályoktól kezdve az abortusztiltáson az LMBTQ-üldözésig (hiszen ha nem tudnak szaporodni a fehérek, akkor is romlanak az arányok ugye) bármit szinte, de a kihalási szorongásnak egy jóval pozitívabb megjelenései például a magyarországi családtámogatások.
Что делать?
Faragó Laura viszonylag egyszerű választ adott arra, hogyan lehet elejét venni az összeesküvés-elmélet elterjedésének: úgy, hogy rendben mennek a dolgok.
„A demokratikus intézmények erősítése és működőképesebbé tétele lenne az elsődleges, és az emberek jóléte. Ha jól érezzük magunkat, és megvan a biztonság és stabilitás, amiben nem veszi el a lakhatás felét az albérlet, akkor van időnk és energiánk toleránsnak lenni.
