A múlt hétvégén rendezték meg a karneválpótló Savaria Napokat. A szervezők értékelése szerint a program nagy sikert aratott, ezt abból állapították meg, hogy jó sokan voltak a Fő téren. Igaz, ami igaz talán túl sokan is, a kajás bódéknál ugyanis olyan hosszú sorok voltak, hogy volt, aki közel egy órát állt sorba, amire enni kapott. Ami egyfelől bosszúság, az másfelől öröm, a vendéglátósok egészen biztos, hogy nagyon örültek az extra profitnak.
Fotó: Farkas Bazsi
Már csak azért is kellett erre kitérnem, mivel a most hétvégén Szombathelyre érkező Food Truck Show vagyis kajás autó fesztivál pont jól jött volna egy héttel korábban. A büfékocsik ugyanis alig a rendezvény tér felét foglalják el, így el is fértek volna, na meg korábban kapott volna enni mindenki, lehet érdemes lett volna a két programot összevonni. Persze akkor csorbul a statisztika.
A győri hasonló rendezvénnyel összehasonlítva ki lett lúgozva a felvonulók sora. Hiába vártam például a MONYO autóját, hozzánk nem jött el. Helyette egyetlen sörös, a Dreher volt jelen. Csapolt IPÁ-t és Bakot ittam náluk, 700 forint volt egy korsóval.
Ha az vesszük, hogy egy belvárosi étteremben hasonló áron van egy korsó sör, akkor nem is lehet okunk panaszra.
Aztán szembe jött velem a Balkan Burger kocsija. Imádom a csevapot. Bár megvallom őszintén eddig kevés jobb csevapot ettem a szombathelyi Mojo kis balkáni kolbászkáinál. Engedtem az illatok csábításának egy csevap burgert rendeltem be. Ezt kaptam:
Fotó: Farkas Bazsi
Két laposra nyomott csevap, bolti ajvár, némi zöldség egy lepényben. 2200 forintot nyújtottam át a főfogásnak alig nevezhető falatért. Elfogyasztva abban sem voltam biztos, hogy a csevap nem valamelyik nagy hazai áruház polcairól csusszant át a truckban.
Bár nem vagyok különösebben nagy evő, de megvallom: éhes maradtam.
Ismét körbenéztem, és a The Grilled Piggy truckja felé vettem az irányt. Lassan sütött malachús, vékonyra szelve, roppanós ciabattában, különböző szószokkal és zöldségekkel. Mustáros, rukkolás malacfalat mellett tettem le a voksomat. Íme:
Fotó: Farkas Bazsi
A ciabatta friss, kívül roppan belül puha, a malachús omlós, szaftos, a mustár édes, a rukkola friss. Bár a méret M-es helyett lehetne XL 2390 forintért, a csevapos lepény után már pont elég volt, hogy jól lakjak.
A food truckok szemlézése közben Jon Favreau A séf című filmje jutott eszembe, ahol a vendéglátásba kissé belefáradt főszakács egy büfékocsiban street foodot árulva talál vissza régi önmagához. Élvezettel készíti a szendvicseket, a toastokat, szolgál ki, teremt kapcsolatot a vendégekkel, még ha ez a kontakt csupán addig az 5 percig tart, amíg a kaja elkészül.
Kár, hogy mindez csak filmen létezik.
