Nyáron vannak slágerországok, ahová előszeretettel utaznak a tengerpartra kívánkozó magyarok. Olaszország vagy Horvátország ilyenkor gyakori úti cél, de van egy (még) titkos tippünk, hogy jövőre hová érdemes elmenni, ami egy kicsit más.
Az alig 2 millió lakosú Szlovénia 1991. június 25-én kiáltotta ki Jugoszláviától való függetlenségét, amit a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) beavatkozása követett, de a támadás nem volt intenzív és határozott. Ennek oka többek között az volt, hogy mivel nemigazán éltek szerbek a térségben, a szerb irányítás alatt lévő néphadsereg nem tudott arra hivatkozni, hogy az általuk támogatott kisebbséget atrocitás éri. Így kevesebb mint két hétnyi harc után július 7-ére elhallgattak a fegyverek, és véget ért a szlovéniai tíznapos háború. A 30 éve dúlt harcok nyomát nemigazán látni már, és azóta az állam a NATO-nak és az Európai Uniónak is tagja, sőt, 2007. január 1-től a hivatalos fizetőeszköz az euró.
Az öt napos, augusztus végi Szlovén nyaralásunk kiindulópontja Bled volt, főként a képek alapján mesésnek tűnő tavacskája miatt.
57
A legenda szerint ahol a Bledi-tó fekszik, ott korábban nem volt víz, csak füves völgy, közepén egy szikladombbal, mely körül a hegyi tündérek éjjel táncoltak. A völgyben a pásztorok a tündérszikla közelében birkákat legeltettek. A tündérek arra kérték a pásztorokat, hogy kerítsék le táncterüket, hogy az ne maradjon puha fű nélkül. A pásztorok azonban figyelmen kívül hagyták a kérést, és egy nap a legfiatalabb és legszebb tündér tánc közben eltörte a lábát. A dühös tündérek ezután kutakat és patakokat hívtak segítségül, amelyek a völgybe rohantak és elárasztották azt. Csak a sziklahegy maradt szárazon, mint egy sziget a tó közepén, ahol a tündérek zavartalanul táncolhattak tovább a holdfényes éjszakákban. Noha a tündérek már régen elmentek a vidékről, egy gyönyörű tündér-tó és egy szigetecske megmaradt a hegyek között. Ez ma a Bledi-tó.
A környéken számos hotel található, mi mégis inkább egy apartmant választottunk. Vendéglátónk, Aleksandra egy nagyon kedves, energikus hölgy, aki több nyelven is beszél. A nyelvtudás egyébként erőteljes az országban, mindenhol elboldogultunk angolul, legyen szó bolti alkalmazottról, pincérről, jegyárusítóról. A feliratok, tájékoztató táblák is mindenhol többnyelvűek. Aleksandra a szobánk megmutatása után maga is ajánlott több látnivalót, ehhez pedig térképet is adott, amire pár apró lábjegyzetet is felírt.
A Bledi-tó (szlovénul Blejsko jezero) Szlovénia második legnagyobb tava, a fővárostól, Ljubljanától 55 km-re terül el. 2,1 km hosszú és 1,4 km széles. Gleccserek formálták, és morénák veszik körül. Népszerű idegenforgalmi célpont, mivel nagyon kellemes a környék klímája, a festői környezet pedig kézzelfogható távolságokkal párosul.
A tavat 2 óra alatt körbe lehet sétálni, és ugyan van fizetős strand is, de ahol ezt külön tábla nem tiltja, ott fürödni is lehet a kristálytiszta, bár furán türkiz színű, kellemes hőmérsékletű vízben.
57
A tó közepén található a „Bled-sziget” (Blejski otok), ide építették fel a látványos Szűz Mária búcsújáró templomot a 17. században. A szigetre bérelt csónakkal, vagy gondolával is be lehet jutni - mi az utóbbit választottuk. Bár őszintén, a belépőár a méregdrága fagyival, és a beevezéssel együtt így utólag nézve nem éri meg, ellenben ha nem nézzük meg közelről, mi van a szigeten, talán még most is ezen gondolkodnánk.
Mi a kiránduláshoz vittünk elektromos rollereket, ezt pedig mindenkinek ajánlom! Így nem csupán több mindent lehet megnézni, hanem a szállásról is könnyedén el lehet jutni a közeli helyekre. Nagyszerű bicikliutak segítik a közlekedést, napközben az autók miatt a főbb útvonalak úgyis teljesen beállnak, parkolni pedig lehetetlen a tó közelében. A környéket pedig valóban érdemes bővebben bejárni, mint ahogy azt gyalog meg lehetne oldani.
Még mielőtt a látnivalókra térnék, megosztom egyetlen csalódottságunkat, ugyanis a tó körül nem sikerült finomat ennünk. Persze rengeteg vendéglátóhely van, a mi merítésünk pedig kicsi volt, de valahogy pont eltaláltuk azokat a helyeket, ahol nem volt finom az étel. Egy tanácsom van erre: ahol valami gyanús, oda nem kell bemenni, van elég választék étteremből.
A tó körül több kilátóhelyre is fel lehet kapaszkodni, némelyik valóban sok energiát kíván, így érdemes gyümölcsöt, csokoládét, és sok vizet is bekészíteni. A cikk borítóképe például az Ojstrica kilátóhelyen készült, de más magaslatokról is hasonlóan jó képeket lehet lőni.
57
Autóval nincs messze a Bohinji-tó sem, ami az ország legnagyobb tava. Itt a fürdőzést felváltják a sportolási lehetőségek, rengetegen kempingeznek, bicikliznek a környéken, a vízen pedig számtalan kajakos csapkod.
Szlovéniában egyébiránt több mint 300 vízesés található, így talán nincs is olyan kiránduló, aki véletlenül ne találna rá egyre. Mi inkább tudatosan kerestük fel a Savica vízesést, és bár a gyalogos útvonal fizetős, cserébe teljesen rendezett és lépcsőkkel ellátott. Még magyar nyelvű füzet is jár a pénzünkért.
Ha már itt tartunk, az árakról annyit említenék meg, hogy általában véve a Magyarországon is megszokott összegekkel találkoztunk. A kirándulási, túrázási lehetőségek, a látványosságok belépőárai olyanok, akár mondjuk a Balatonnál.
Ellenben sehol sincsen szemét az utak mellett, az erdősávok szélén, és bár sem járőröző rendőrt, vagy más hatósági embert nem láttunk, soha nem éreztük magunkat veszélyben.
Valahogy teljesen természetes volt a szlovéneknél, hogy mindenhol kedvesek a turistákkal, köszönnek, és ha kell, angolra váltanak a saját nyelvükről. Hihetetlen, de sehol sem akartak lehúzni, és el tudtuk engedni azt a mentalitást, hogy mindenhol azt kell lesni, mikor vernek át.
A főbb autós utak helyett néha érdemes letérni a kisebb szerpentinekre. Mi ezt nem terveztük ugyan, de a GPS kicsit megviccelt - utólag viszont cseppet sem bánjuk; fél óra alatt fel lehet érni a környező, zöld legelőkkel teli hegyekre, ahonnan nem csupán remek kilátás nyílik a tájra, de igazából simán megérne pár óra meditálást a nyugalmas környezet.
Mi az egyik napunkat rászántuk arra, hogy megnézzük az ország piciny tengerpartját, így eltöltöttünk egy kis időt Piranban - ahol végre ettünk egy finomat a szűk utcákból nyíló téren.
57
A covid-helyzet miatt az ottjártunkkor a boltok belső terében kötelező volt a maszkhasználat, illetve az országba elvileg csak védettségi igazolvánnyal, vagy maximum 3 napos teszttel lehetett bemenni - ugyanakkor sem a határon nem állt senki, sem máshol nem kérték ezt tőlünk. Utóbbi nem teljesen igaz, hazafelé tartva, már a magyar határhoz közel egy pár percre megálltunk egy nemzetközi gyorsétteremlánc üzleténél, ahol az ajtóban kérték a szükséges igazolást, de aztán hiába mentünk érte vissza a kocsihoz, rá sem nézett az ajtóban álló alkalmazott, csak tovább legyintett minket.
Összességében nagyon kellemes, pihentető öt napot sikerült eltölteni ebben a valóban vendégszerető országban. Ami igazán meglepett, hogy nemigazán hallottam még senkitől sem elsőkézből, hogy Szlovéniába mentek nyaralni, ennek ellenére a szlovén szavak után a magyar volt a leggyakoribb - és a leghangosabb is. Talán egyre többen fedezik fel ezt a meglepően közel lévő ékszerdobozt? Remélem! Csak vigyázzunk rá.
