Igaz, ezt nem is várta el Bob Dinnyés, ahogy rajongói becézték Dylan után szabadon és ez nem is volt ellenére. S bár csak nemrég távozott közülünk, személyisége, életútja máris példaértékű. Az űr, amit hagyott, mély.
Azon a bizonyos pol-beat fesztiválon, amelyen előadta a Veress Miklóssal közösen megalkotott Karrier című protest songot, szó szerint a székhez szögezte a közönséget. Nem csak a koncerten lévőket, hanem a televízió előtt ülő, nagyjából 3-4 millió (!) embert is.
Dinnyés József - Veress Miklós: Ez ám a karrier!
(null)
Akkor még egy tévés csatorna volt. Így nem csoda, hogy Dinnyésék a számmal röpke pár óra alatt országos sztárokká lettek (társa később Vámos Miklós néven vált híres íróvá). A Karrierben, fiatalságukhoz képest, tűpontosan diagnosztizálták a formálódó kádári kispolgárság megalkuvó magatartását. A hetvenes években nagy vita folyt a fridzsider-szocializmusról, a marxista-leninista ideológia és a napi haszonszerzés nyilvánvaló kontrasztjáról.
Fotó: Urbán Tamás/Fortepan
A Karrier megfogalmazza a „még meg sem hozta a gólya" feltörekvő, szocialista proletár útját az „utolsó akta, osztályon felüli kripta" beteljesedéséig. Kritika, gúny, irónia és szokatlan szóhasználat: a siker elsöprő volt. A hatalom bólogatott, persze, ez is kell, menjen ki a gőz - de nem felejtett: Dinnyés pályáját palaszögekkel dekorálta ki.
„Tudod, hétközben agitáltak a kommunista szombatokért (ingyenes társadalmi munka - a szerk.), vasárnap meg besurrantak a misére... Azt is mondták, hogy nincs olyan, hogy erdélyi magyar, legföljebb magyar nyelven beszélő román, aki elvtárs, tehát internacionalista. Ezek megtapasztaltuk már tizenévesen és amikor jött 1968, a nyugati kulturális forradalom, már nem tudtak megvezetni a propagandájukkal", mondta el egy körmendi találkozón.
Fotó: Urbán Tamás/Fortepan
Amelynek külön is hangsúlyt adott, hogy itt volt katona és ezáltal megismerte a várost. „Nem bántak velem rosszul, nem kellett fókázni (felmosni), vagy más kitolásokat elszenvedni. Bár szenvedtem eleget, mert állandóan azt kérték a társak, a tisztek, hogy énekeljem már el a Karriert".
Dinnyés József a protest dalok szellemiségét megőrizve eljutott a költészetig, munkássága egyre inkább átnemesült. Sorra zenésítette meg az ismert költők verseit, majd a határon túli irodalom felé fordult. Átütő egyéniség volt, szó szerint is. Beszédhangja élesen eltért az énekesitől, így amikor a húrok közé csapott és strófába kezdett – moraj futott végig a termen. Dinamikus hangja mindent vitt, dalainak átélése, ennek hitelessége lenyűgözte közönségét.
Dinnyés József - Hajnali ének
"Jeszenyin Szergej AlekszandrovicsnakElkártyáztam a gyenge szívem,suhogasd le a szoknyád, hajnal!Pálinkát lehelek rád szeliden,megháglak nehezen, halkan.Jöjj...
„Nem voltam KISZ-es, de szerettem a táborokban játszani. Hogy mit, az attól függött... Egy biztos sarokkövem volt, ez pedig az igazmondás. Ha egy művész elkezd sasszézni, ide-oda táncol, azt előbb-utóbb elhagyja a közönség. Gyorsan elfelejtik. Ez a legrosszabb, mert a művész igazi elismerése az, ha halála után évtizedekkel is idézik, merítenek munkásságából".
Budapest, Semmelweis utca, Dinnyés József daltulajdonos. Magyar - Szovjet Ifjúsági Barátság Fesztivál, "Barátság-utca"-i ünnepség.Fotó: Fortepan
A daltulajdonos nem csak szavakban, de tetteiben is igazi népművelő volt. Bár egymaga képes volt megtölteni egy kultúrházat, az ifjúsági klubok népszerű előadójának számított és ahol megjelent, azonnal fiatalok csoportjai verődtek össze, nagylemezt mégsem adtak ki tőle. Erre 1985-ig kellett várnia. De még ekkor is kicenzúrázták az LP-ről a később ikonikussá vált, Határtalanul című dalát.
Dinnyés József és Tolcsvay Béla a Nádasdy-várbanFotó: Fotó: 30+4 éve zene a Nádasdy-várban. Sárvár, 2012.
A rendszerváltás után is maradt dalainak kritikus hangvétele, így az „új urak" sem kedvelték. Közéleti alkatából fakadóan nem hagyta szó nélkül a kudarcos privatizációt, a közvagyon kiárusítását, de felemelte szavát a határon túliak mellőzése láttán. Mint mondta, egy magyar kultúra van, az sokszínű, nem szabad kirekeszteni belőle senkit. A szocialista-liberális kormányokban csalódva egyre nagyobb figyelemmel fordult a külhoni magyarok felé.
A 2010-es, „nemzeti" restaurációs fordulat után sem változott meg Dinnyés társadalmi-művészi pozíciója. Maradt független, önálló értelmiségi, ennek minden előnyével és hátrányaival. Amíg ünnepelték Erdélyben, Felvidéken, Muravidéken, itthon egyre kevesebbekhez ért el. „Így jár az, aki nem kakaskodik a széllel" fogalmazott ironikusan, amikor hozzá nem mérhető, ám „pártos" zenésztársaira elkezdett hullni a díjeső. Ment tovább a maga útján.
Dinnyés József-Utassy József - Zúg Március
A 2010-ben elhunyt Utassy József verse 1977-ben jelent meg kötetben. (Egy olvasónk kiigazítása szerint először 1968-ban, az augusztusi Kortársban került a ny...
Felidézve egy régi, szombathelyi előadóestjét az MMIK-ban, máig érvényesek az ott elmondott szavai. „Az erdélyi falurombolás elleni tüntetésen félmillióan vonultunk fel Budapest utcáin. Meghatározó volt és marad az életemben, hogy felsorolhattam a Ceausescu által halálra ítélt falvak neveit. Ezt követően hihetetlenül forró hangulat alakult ki.
Ott és akkor a hatalom már semmit sem tehetett. Ha elég ember van kint az utcán, akkor a hatalom megbénul.
Elemi erővel nyilvánult meg a szolidaritás Erdéllyel. Szép, örökös pillanatok voltak".
A 73 évet élt dalnok, aki határtalanul szerette hazáját, életútja már most arra int, hogy csak a megalkuvást nem ismerő, mindenféle hatalomtól független művészet számíthat az utókor kegyelmére.
Fotó: MTI/ Czimbal Gyula
Minden más, Macbeth boszorkányaival szólva: „Szép a rút és rút a szép / Sicc, mocsokba, ködbe szét!"
