Megijedni azért nem kell. A Magyar Tudományos Akadémia szakemberei nemrég egy publikációt tettek közzé, amelyben a magyar és a térségi, vulkanológiai helyzettel foglalkoztak. Elsősorban a Balaton-felvidék alvó óriásait vették szemügyre, de mint tudjuk, a Sümeg, a Somló és a Ság-hegy is ennek a vonulatnak a szerves része, maradványa.
Ebből következően sorsuk, történetük és talán jövőjük is hasonló. „Bármikor kitörhet egy vulkán Magyarország területén", ezt a meglepő kijelentést tették az MTA szakértői. Indoklás: a Kárpát-medence alatt mindössze 70 kilométer vastag a kőzetburok, így könnyen a térség alá áramlik a föld felső köpenyének képlékeny, forró anyaga. Ez pedig a kőzetanyagok olvadásához, végül újabb vulkáni tevékenységhez vezethet.
Arra kerestük a választ, milyen folyamat idézhette elő térségünk alatt az elmúlt 1,5 millió–100 ezer évben a vulkánkitöréseket. Ezek ugyanis jelenleg is fennállhatnak, ami akár újabb vulkáni tevékenységhez vezethet
- fejtette ki Harangi Szabolcs, az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője, a friss tanulmány egyik szerzője.
A 100 ezer évvel ezelőtti vulkáni működés olyan környezetben zajlott, ami most is jellemzi térségünket
- mondta.
De egy kitörés a Balaton-felvidéken mégsem valószínű. Oka, hogy 30-35 kilométer mélyen van a földkéreg és a földköpeny határa, ez alatt korábban jóval nagyobb mélységben zajlott a magma képződés az egykori kitörések előtt. A magmára nagy nyomás helyeződik a felette lévő szilárd kőzetek miatt, így nagyon nehezen tudna utat törni magának.
A Balaton-felvidéken egyébként már hosszú idő, 2,5 millió év telt el a legutolsó kitörések óta, a tudomány jelenlegi állása szerint ezen a területen nem várható kitörés.
De nem mindenki gondolja így. Egyes kutatók szerint szlovákiai és erdélyi vulkánok jöhetnek szóba leginkább, ha lehetséges kitörésről beszélünk. A Ságot nem említik, de az tudvalevő, hogy a Pannon tengerből kiemelkedő vulkán hatalmas robbanásokat produkált, fokozatosan feltöltve a környezetét, egyúttal a tengert.
A Ság-hegy bazaltját már a rómaiak is bányászták, a Borostyánút és Savaria útjait ebből építették. A modern kori bányaművelés a 20. század elején kezdődött, és a kőzetanyag kimerüléséig, 1957-ig folytatódott.
Összességében mintegy 17 millió tonna követ termeltek ki. A geológiai képződmény ma tanúhegyként számon tartott és igazi szabadtéri látványosság. Ugyanis a bányászat miatt metszetként láthatók a kürtők, a feláramló, befagyott láva. Tehát mindaz, amit vulkánnak nevezünk.
A kutatók modelleztek is egy kitörést, persze a fantázia világában. Főszereplője a Badacsony. Az eseményt erős földrengések előzték meg, majd erős robbanások közepette lávaömlés indult. A hegy formája drasztikusan megváltozott, a hegyoldal tűzesőbe borult. A környéket ellepte a hamufelhő, a Balaton gőzfelhőbe borult.
A heves kitörés óriási pusztítással járt, alapvetően változott a táj képe. Egy másik forgatókönyv szerint a Balaton vize utat talált a beomlott vulkán kürtőjébe és hatalmas robbanást eredményezett (Krakatau-szindróma). Ez további eszkalációkat okozott, végképp élhetetlenné téve a környezetet.
De ettől szerencsére nem kell tartani, mivel a „pár millió év" nem civilizációs, hanem földtörténeti kérdés. De az ördög nem alszik. Aki járt Nápolyban, az érezhetett valamit az idő mulandóságából és játékából. Az itt élők szerint a nagy bizonyossággal tervezett jövő könnyen lehet váratlan jelenné. Életmódjukat is ehhez igazítják: bank alig van, kifőzde és étterem viszont több ezer.
Mindenesetre a Ság-hegynek is van ideje várni. Sőt, csak erre van ideje.
