Még csak tíz évvel vagyunk az ötvenhatos forradalom után, de az értelmiséggel már kiegyezni készül az új, kádári hatalom. A film az első papírhajó: Jancsó Miklós leforgathatja a Szegénylegényeket, Varsóban pedig igazi monstrum születik. A fáraó.
A magyar forradalom leverése után alig tíz évvel a szovjet kultúrpolitika elérkezettnek látta az időt, hogy lazítson a gyeplőn, eltűrjön bizonyos „nemzeti kulturális sajátosságokat". Ennek jegyében hagyták dolgozni a filmiparban Jancsót és társait, így született meg a gyorsan világhírűvé vált Szegénylegények.
"Faraon" / "Pharaoh" - trailer
reż. Jerzy KawalerowiczStudio Filmowe Kadrwww.sfkadr.com
Varsóban ezzel szinte egy időben a már nagy befolyással bíró KADR filmstúdió vezetője, Jerzy Kawalerowicz használta ki a feltámadó szellőt. Arra hivatkozva, hogy versenyre kelnek a „hanyatló nyugati kultúrával és annak első számú propaganda központjával, Hollywooddal" - engedélyt kértek és kaptak Boleslaw Prus híres történelmi regényének, A fáraónak megfilmesítésre.
A kommunista hatalom, amelynek csúcsán ekkor még Gomulka pártfőtitkár trónolt, nagyon is ügyelt a forgatásra. Először azzal lepte meg a KADR társulatát (itt dolgozott Andrzej Wajda is), hogy szokatlanul sok pénzt folyósított a forgatásra. Ahogy haladt előre a stáb kialakítása, úgy emelte a tétet a hatalom.
Végül presztízskérdést csináltak az egész szocialista blokkban a lengyel forgatásból. A gagyi szovjet celluloid helyett amerikai Technicolor anyagra dolgozhattak. Ámultak az operatőrök is, amikor megérkezett álmaik álma, a szintén amerikai Arriflex filmkamera. Nem volt gond a több ezres (!) statiszta sereg előteremtése sem.
A hab a tortán az egyiptomi forgatás volt, ahol ezt többen kihasználva disszidáltak. A költségeket tovább növelték az óriás-díszletek, a monumentális felvonulások, a látványos csaták és az a tény, hogy szélesvászonra (cinemascope) forgattak. Szombathelyen például azért nem lehetett élvezni a látványt, mert egyszerűen nem volt erre vetítőképes mozi.
A lengyel cenzorok nem tartottak ideológiai feszültségtől, mivel Prus 19. századi író volt és 1912-ben elhunyt. Ráadásul XIII. Ramszesz élete volt regénye témája, azé a fáraóé, aki fiatalon szembeszállt az egyiptomi főpapokkal. Ez aztán kapóra jött a hatalomnak, amely a társadalom rákfenéjének tartotta a vallást.
Valószínűleg az „elvárt" vallásellenesség lehetett a film bőkezű támogatásának fő oka. Olyannyira, hogy a forgatásba sem szóltak bele. Ezt aztán a KADR ki is használta. A film ugyanis a papságot, a negatív vonások mellett, a tudás és a politikai realitások hordozójának állította be.
A filmben a fiatal Ramszesz lázadó forradalmárként tűnik fel, aki támadja a kincstárat uraló főpapot, Herihórt. A képlet egyszerűen tűnik: a reformista ifjú a népért van, a papság meg ellene. Ám ahogy megyünk előre a filmidőben, halljuk a párbeszédeket – változik a helyzet.
Jól jellemzi ezt két kiragadott részlet. Az első intelem a piramis-labirintusban hangzik el, amikor is Ramszesz emberét, Szamentu főpapot elkapja Herihór híve, Mefresz főpap, együtt a kincstár őrzőivel. Mielőtt Szamentut lefognák, mérget vesz be és a következőket mondja: „Amikor nem lehetsz csaló, Mefresz, akkor csupán ostoba vagy. Most csaló is vagy és ostoba is. Csaló vagy, mert elhiteted az őrökkel, hogy látnoki erőkkel rendelkezel. És ostoba, mert azt gondolod, elhiszik neked".
A kinyilatkoztatás akkor nyeri el értelmét, amikor a már győztes Mefreszt váratlanul megölik a kincstár őrei. Mivel nem hitték el, hogy látnoksága révén jutott el a kincstárba. Nem is: egy templomból lopta el a labirintus térképét, vagyis csalt...
Kemény példabeszéd volt ez akkor, amikor a propaganda a rendszer felsőbbrendűségéről zengett és minden fronton győzött a Nyugat ellen. A pártsajtóban, a tévében harsogtak a termelési sikerek, épültek-szépültek a stadionok, boldog emberek jártak és keltek.
A valóság azonban minden másodpercben szembe jött az emberekkel: üres üzletek, ruhafogasok a húsboltban, rendőrterror, Moszkva iránti hűbériség, az egyház üldözése. Ki ne tudta volna, hogy ki a csaló, ki az ostoba, - hogy ki a Mefresz?!
Fricska a piramisos jelenet is. Ramszeszt az építmények értelmetlenségéről győzködi egy híve. Mint mondja, Kheopsz fáraó piramisa csupán nagy halom kő, ami nem a népet, hanem egy ember mániáját szolgálja. „Nem lesz ettől jó az egyiptomi népnek, szenved és éhezik tovább a paraszt, felség".
A válasz: „Nem arról van szó, hogy szükségesek-e ezek a piramisok. Arról van szó, hogy a fáraó akarata, ha egyszer kimondta, be is teljesedjen. Ez a piramis tehát nem a sírja, hanem az akarata Kheopsznak". Különösen cseng ez manapság, az „új piramisok árnyékában"...
Ahol Herihór bölcselete is megáll: „A köznép olyan, mint a pelyva...Sodorja a szél" . Ennek jegyében él aztán a napfogyatkozás adta lehetőséggel. A nép ebbéli tudatlanságát kihasználva legyőzi Ramszeszt.
Vajon ma mit változtatna filmjén Kawalerowicz, ha élne? Meglehet, semmit. Mert amit alkotott, az tökéletesen ráilleszthető a jelenre. Meg aztán celluloidot sem nagyon találna már...
