forrás: Our Planet / Netflix A különleges magyar állatvilágot mutatja be jó példaként David Attenborough legújabb sorozata
Unyatyinszki GyörgyMárciusban mutatta be a Netflix saját gyártású természetfilmsorozatát, a Mi bolygónkat (Our Planet), amit a BBC világhírű sorozatait, a Bolygónk a Földet és a Kék bolygót is forgató stábbal készített, David Attenborough közreműködésével.
A sorozat azon felül, hogy rendkívüli szépségében, esetleg kegyetlennek tűnő vadságában mutatja be a Föld állatvilágát, minden egyes epizódban a klímaváltozás és az emberi tevékenység hatásaira hívja fel a figyelmet. Korábban egy-egy sorozat mindig említést tett az emberi tényezőkről, de a Mi bolygónk alapos részletességgel mutatja be az összefüggéseket, mely sokszor igencsak felzaklató.
De hogy a magyar vonatkozására is rátérjek, két epizódban is Magyarország élővilágából mutattak meg egy-egy szeletet, érdekességet a világnak a sorozat készítői. Érdemes a szürkés hangyaboglárkával kezdenünk, amiről magam - kissé szégyenkezve - még nem hallottam.
Az igencsak szemrevaló pillangó kizárólag egy mezei virágra, a kornistárnicsra rakják petéiket. A kikelő hernyók, szemben más pillangók és lepkék ivadékaival, nem a levelek lakmározásába kezdenek, hanem szinte öngyilkos módon azonnal leereszkednek a talajszintre a hangyák közé. Igen ám, de olyan kémiai anyagot választanak ki, ami a hangyákat a saját lárváikra emlékeztetik, ezért beviszik a őket a boly mélyére. Ott a hernyók újabb trükköt vetnek be, a hangyakirálynőkkéhez hasonló hangjelzést adnak ki, ezért a hangyák degeszre etetik őket. Amikor már eléggé jól laktak, bebábozódnak, majd egyszerűen elhagyják a boly a kikelésük után. Állat, nem?
A sorozat kiemeli, hogy a világ számos táján az ember teljesen a maga igényei szerint uralta el a füves területeket, ezzel számos élőlény őshonos területét elfoglalta, de az egyes magyar tájakon a szénamezők hagyományos használata megfelelő az állatvilágnak és az embernek is.
A második magyarországi jelenet az édesvizes élőhelyek bemutatása során kerül elő: a tiszai kérészek "virágzása". A sorozatban kitérnek rá, hogy számos folyó szabályozása, azok szennyezettsége miatt már csak kevés helyen élnek olyan nagy számban kérészek Európában, mint Magyarországon.
Bámulatos szuperlassításban került elő a tüneményes jégmadár, valamint a bivalyerős szorítású halászsas. Nyilván nem nekünk, magyaroknak az érdemünk, hogy ezek az élőlények léteznek, de az talán igen, hogy viszonylag sok, számukra alkalmas területen élhetnek ezek a csodás állatok hazánkban.
Van még itt cikk a témában:
