Ez egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Iratkozz fel te is a Győr filter nélkül hírlevélre!
Mátyás király halála óta majdhogynem végig katasztrófák, katasztrófákhoz vezető korszakok sorozata a magyar történelem. Voltak kivételes időszakok, voltak fellendülések, voltak fényes pontok, de összességében a magyar államiság elmúlt fél évezredének legnagyobb eredménye az, hogy valamilyen formában legalábbis, de megmaradtunk, itt vagyunk Európa térképén, pedig ez sokszor volt veszélyben.
És ugyanígy minden korszaknak meglehetett a megfelelő kifogása is arra, hogy miért nem szárnyalunk igazán. A reformkorban, a szabadságharc bukása és a kiegyezés után különböző mértékben, de rá lehetett fogni ezt arra, hogy az osztrák sógoraink direkt fognak vissza minket. A Horthy-korszak katasztrófába és népirtásba torkolló helybenjárását meg lehet magyarázni azzal, hogy a háború elvesztése, illetve Trianon után sokkban volt az ország.
A második magyar köztársaság bukását, a Rákosi-rendszer ámokfutását és a Kádár-korszak beletörődését meg lehet magyarázni azzal, hogy itt volt a szovjet hadsereg, és ugyan megpróbáltunk ellenük menni, de nem sikerült – többek között a nemzetközi helyzet miatt sem, tehát ebben sem vagyunk teljesen csak mi a hibásak. Utóbbit azzal is lehet magyarázni még, hogy valóban széles néptömegek életükben először jutottak valamiféle minimális jóléthez.
Szóval ha végignézek ezen az 500 éven, mindig tudok jó kifogásokat keresni elődeinknek, és egyben azt is el tudom mondani, hogy mindig volt, aki felemelte a szavát, mindig volt, aki legalább megpróbálta, és mindezek együtt azt eredményezték, hogy ugyan kisebb országban, mint amit egykor Árpád fejedelem elfoglalt, de megmaradtunk, a minimális célt sikerült elérni.
De milyen kifogásokkal magyarázhatjuk majd utódainknak a rendszerváltás utáni időszak elképesztő bukását?
Most először semmiféle idegen hatalom nem kényszerített ránk semmit fegyverrel, most először hosszú idő után évtizedekig egy szabad országban, demokratikusan választott vezetőkkel mehettünk volna előre. Most először nem volt itt se török, se osztrák, se német, se szovjet katona, bürokrata, király, császár, akármi. Azt csinálhattunk, amit akartunk. És azt csináltuk, hogy az elején egy kis demokráciában még nagyjából elférő acsarkodás után először megválasztottuk a Gyurcsány nevű embert miniszterelnöknek, akinél úgy tűnt, hogy nem jöhet rosszabb, aztán megválasztottuk az Orbán nevűt, aki bebizonyította, hogy az előző állítás tévedés.
Gyurcsány 2006-ban azzal, hogy nem mondott le, lélekben rombolta le a – persze tökéletlen és esendő – harmadik magyar köztársaság minden maradék legitimációját, és ágyazott meg annak, hogy 2010-től a sorban megválasztott Orbán-kormányok mindenféle gátlás nélkül teljesen lebontsák azt.
Ha most, 2023-ban ránézünk közügyeinkre, akkor azt látjuk, hogy az állam harmincnégy év alatt nem volt képes minőségi oktatási rendszert felépíteni, amelyben megbecsülik a tanárokat; ugyanígy 34 év alatt nem volt képes kitalálni, hogy hogyan működjön megfelelően az egészségügyi rendszerünk. Sőt, a probléma súlyosabb, hiszen nem csak nem voltak képesek kormányaink erre, hanem tulajdonképpen érdemi kísérletet sem tett arra senki, hogy ezeket a területeket rendbe tegye.
Az elmúlt 34 évben majdnem kivétel nélkül minden kormányunknak, politikusunknak fontosabb volt a biznisz, az ezzel járó kenőpénzek zsebrerakása, az állami pénzek lenyúlása – aminek legújabb módjairól épp a minap írt a Válaszonline – az ország teljes és azonnali kiárusítása először bármilyen nyugati, aztán bármilyen keleti érdekcsoportnak – nyilván megfelelő ellentételezésekért cserébe –, minthogy egy pillanatra is azon gondolkodjanak, hogy mit csinálnak ezzel az országgal hosszú távon.
Ma, amikor maguk a pedagógusok és az orvosok mondják el teljesen egyértelműen, hogy mindkét rendszer az utolsókat rúgja, a kormányzati válasz az, hogy a tanárok pénzéhes, lusta pedofilok, az orvosok meg emberek életét veszélyeztető szabotőrök.
Sosem a problémát oldják meg – nem tudják megoldani, mert nem értenek hozzá, és nem is érdekli őket a dolog –, hanem azt tüntetik el, szüntetik meg, gyalulják le, alázzák meg gyakran a legaljasabb módszerekkel, aki felhívja a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben. Most a Fidesz csinálja ezt, akiknek most már közel akkora hatalma van elnyomni minden más hangot, és üvöltetni a saját hazug propagandájukat, mint fénykorában az MSZMP-nek volt.
Nincsenek erkölcsi határok, nincsenek gátlások, nincsen semmi: nihilisták vezetik az országot, akiknek egy céljuk van: a saját zsebüket megtömni. Kicsiben és nagyban is ugyanaz megy, helyi szinten is pontosan ez történik, csak kicsit kisebb tétekkel és összegekkel.
Ma a válasz ugyanaz az orvosok tiltakozására, mint Gyurcsányék válasza volt 2006-ban: szétverni a kamarát. Egészen pontosan ugyanazt csinálják, és minden skrupulus nélkül el fogják magyarázni majd a Bayer Zsolt beszélgetős műsorában, hogy a pontosan ugyanaz az szerintük miért teljesen más. És emberek millió – félrevezetettségükben, fanaticizmusukban, rettegésükben valami hamis ellenségtől – hisznek majd a patologikus hazudozóknak, akik csak az erő nyelvén tudnak kommunikálni.
Ma a válasz az állami oktatás problémáira, hogy az egyház és ezáltal az egyházi oktatás mindent megkap, amit akar, ha kell nekik egy épület, amihez soha semmi közük nem volt, puszira megkaphatják azt is, mert miért ne.
Egyedül vagyunk, mint az ujjam
Eközben nem csak elhúz Magyarország mellett a szovjet birodalom uralma alól 1990 környékén felszabadult összes köztes-európai szomszédja, de a jelenlegi magyar kormány aktívan dolgozik azon, hogy kiírja magát azokból a szövetségi rendszerekből, azokból a gazdasági összefogásokból, amelyek a Nyugathoz kötik őt.
A 2010-es évek közepén lehetett mutogatni az illiberális őrület világszintű megjelenésére, azóta azonban elbukott Trump, elbukott Bolsonaro, a brexit miatt haldoklik a brit gazdaság, kikapott Babiš, Marine Le Pen nem nyert választást, dicstelenül eltűnt Kurz és Strache, megbukott Fico. Az ukrajnai orosz agresszióig lehetett mutogatni brüsszelezés közben Lengyelországra, hogy lám: lengyel barátaink is vállvetve küzdenek velünk a gonosz EU ellen, de már ez sincs meg. Olaszország jobboldali vezetése sincs egy lapon a magyar kormánnyal a háborús témában.
Az egész nyugati világ egy emberként állt ki Ukrajna mellett: Nyugat-Európa és az USA a hidegháborús reflexeit porolta le, Kelet-Európa pedig pontosan tudja, mit jelent, amikor orosz csizmák taposnak az anyaföldön.
A magyar kormányt azonban ez sem ingatta meg, továbbra is azt a színdarabot adja elő, hogy ők egyedül az okosak,
miközben Európa jó része egy év alatt megoldotta, hogy kevésbé, vagy szinte egyáltalán ne függjön az orosz gáztól, és nagyjából kikerült az inflációs spirálból, addig mi továbbra is nyögjük mind a kettőt, ráadásul jó drágán is vesszük azt az orosz gázt. Persze nyilván csak a szankciók miatt. Ja. Csehország eközben a 97 százalékos orosz gázimportot nyolc hónap alatt vitte le 3-4 százalékra. Nem semmi.
Nem valami külső körülmény nyomán történik ez, nem nyomtak fegyvert a miniszterelnök fejéhez, nem hurcolták el Szibériába, nem álltunk úgy, mint 1956-ban, szövetségesek nélkül, hanem a két nagy nyugati szövetségi rendszer, az EU és a NATO részeként lett a magyar kormány de facto áruló, ki is mondva, hogy a fő ellenfelünk nem a háborús agresszor, népirtást elkövető Moszkva, hanem „Brüsszel”, meg az amerikai kormány. A magyar polgárok jó része nem kifejezetten tájékozódik sok csatornán a világ dolgairól, úgyhogy lefordítom ezt: egyedül vagyunk, mint az ujjam, és az orosz meg kínai érdekek kiszolgálása zsákutcába vezetett.
Nagyon kevés alantasabb kormányunk volt a mostaninál, aminek az EU csak annyit jelent, hogy onnan jó sok pénzt lehet ellopni, konkrétan tesznek arra, hogy a magyar iskolákban fog-e valaki tanítani 10 év múlva, a magyar kórházakban fog-e valaki gyógyítani 5 év múlva. Akiknek a magyar egyetemek is csak fejőstehenek, akik szíre-szóra kiszolgáltatják a magyar termőföldet, a magyarok életét bármelyik német vagy keleti multinak, és semmit nem tesznek azért, hogy Magyarország a saját erejéből, a saját lábán állva jelenjen meg a világpiacon.
Eközben pedig a legaljasabb gyűlöletkampányokkal mérgezik a magyar társadalom lelkét a politikusok és szellemi verőlegényeik. Mindig épp azok ellen, ami kapóra jön, de mindig az első reflex a gyűlölet és az irigység felkeltése, a folyamatos hazudozás. Ez most a pedagógusok és az orvosok esetében látszik éppen a legélesebben, de volt már ugye minden KATA-s adócsaló, minden meleg pedofil, minden Közel-Keletről jött ember terrorista, stb.
2023 van, és nincs kifogás. Ezt a kormányt magyar emberek milliói választották meg, akiket persze félrevezettek, meg olyan választási rendszerben, amilyenben, de mégiscsak egy választáson, amit nem befolyásolt semmilyen külföldi hatalom. Elviekben Orbán Viktort sem kéne hogy befolyásolja semmi külföldi kényszer; és 2010 után bármit csinálhattak volna az országgal, tényleg bármit, ami jó irányba indul el. Nem sikerült, de ez erős kifejezés, a pontos az, hogy: nem is akarták.
Engem tényleg csak az érdekel, hogy fogjuk ezt megmagyarázni a gyermekeinknek és unokáinknak.
Mivel 2011 óta írok ilyen jellegű cikkeket – akkor még többet a Gyurcsány-éra bűneiről, aztán ugye haladt az idő –, az én lelkiismeretem tiszta lesz, talán azt leszámítva, hogy 2010-ben fél szavazatomat leadtam a Fideszre, ami – utólag belátom – hiba volt. De most ismét ott tart az ország, hogy mindennek a szemétnek az „eltakarítására”, amit ezek a mostani tolvajok összehánytak az elmúlt évtizedben, sokan a Gyurcsányt akarják visszahozni.
Valami elképesztően, kegyetlenül szomorú ez a helyzet.
Iratkozz fel te is a Győr filter nélkül hírlevélre! Kövesd a Befejezetlen Győrt a TikTokon! Csatlakozz Győr egyetlen szabad fórumához, a 32 ezer tagot számláló Győr összefog csoporthoz!
