A rendszerváltás után ugyancsak meglódult az új, választott városvezetések fantáziája. Ennek azért volt némi alapja, hiszen az Alpok-Adria együttműködés, vagy később a Pannon térség felzárkóztatása uniós források révén - konkrétumokra épült. Sőt, egy időben arról szólt a sajtó (a 90-es években több helyi rádió és nyomtatott újság működött Vas megyében), hogy Szombathely akár európai regionális szerepkört kaphat.
Erről az első, tapogatózó tárgyalásokat Wagner András, majd az őt követő dr. Szabó Gábor polgármester folytatta le. Lényegében ennek nyomán indult el a 89-es főút tervezése, majd megépítése az osztrák határig. Ekkoriban merült fel több olyan ötlet, amely részben a turizmus fellendítését, másrészt a városi vonzerő növelését célozta.
Busz, vagy villamos? Szombathelynek a busz maradtAz első fecskék egyike egy körvillamos pálya kiépítése volt a szombathelyi lakótelepek között.
Az ötletet az Éhen Gyula Kör dobta be, de több helyi politikus is ráharapott. A villamos szó amúgy is jól csengett és a terv sem volt minden alap nélküli. Ugyanis pályázni ehetett olyan nyugati (ekkor még nem voltunk az unió tagja) forrásokra, amely a buszközlekedés kiváltását célozta. A Zöld program révén gyakorlatilag helyiérdekű vasutat (HÉV) kapott volna a város.
Egy másik eredeti, vagy inkább meghökkentő ötlet már önkormányzati bizottsági szintig jutott. Lényege az volt, hogy a város keleti kapujában, Zanaton, vagy a Zanati úton épüljön meg egy 20 méter magas Szent Márton szobor. A szóbeli előterjesztés szerint a „Zanati kolosszus" kiemelkedő látványossága révén „turisták ezreit csábítaná Savaria ősi földjére".
A Rodoszi kolosszus "kisöccse" lehetett volna a Zanati...Az biztos, hogy egy ekkora méretű objektumot már Kőszegről, vagy Sárvárról is észrevettek volna. Talán csodájára járva, mint anno a Rodoszi kolosszusnak (bár az azért jóval nagyobb volt).
Nem épült meg. Viszont jó ötletként szolgált később Mérei Tamás fesztiváligazgatónak. Aki ennek nyomán alkalmazta a történelmi maketteket látványelemként a Savaria karneválon. Különösen a Diadalív aratott nagy sikert a látogatók körében.
Ugyancsak fantáziadús fejlesztési tervvel lepte meg a városlakókat a dr. Puskás Tivadar vezette önkormányzat. Ha megvalósul, akkor ma a vasútállomás környéke lenne az új városközpont. Ugyanis a fideszes vezetés intermodális közlekedési csomópontot (vasút, autóbusz-pályaudvar egy térben) képzelt el úgy, hogy a Zanati utat is teljesen átépítették volna. Ennek nyomán egy felüljáró-rendszer határozta volna meg az Éhen-tér arculatát. A hatalmas térben pláza, boltok, szolgáltatások sora várta volna az utazót és minden látogatót.
Mint Nyugaton, de ez itt nem nyugat. Pedig nagyon is nyugati orientációjú volt 2010 előtt a néhai vasfüggönyét levedlett vasi főváros. Komoly realitása volt például a 90-es években, de még később is, a Szombathely- Rohonc- Felsőőr vasúti összeköttetés újranyitásának. Ennél is nagyobbat szólhatott volna az Oberwart- Szombathely- Graz tengelyre szabott, uniós közlekedési fejlesztés.
Már ha megvalósul. A koncepció jegyében a három várost autópálya kötötte volna össze a vasút mellett. Később bevették a regionális pályázó csapatba a szlovén Maribort is.
Azért ennyire nem lett volna bonyolult az Éhen Gyula téri felüljáróSzombathely igazi kitörési pontja lehetett volna ez a projekt. Mivel magában hordozta a vasi főváros provinciális szerepkörének feloldását, modern európai középvárossá alakulásnak esélyét. A sokmilliós, vagy inkább milliárdos fejlesztések plusz tőkét vonzottak volna, ami általában az ipar erősödésével, a lakosság számának emelkedésével, a turizmus fellendülésével jár.
A 2008-as válság, az azt követő belpolitikai zűrzavar majd a jobboldali hatalomátvétel gyorsan és alapvetően írta át a Pannon-térség lehetőségeit. Már nem sokkal 2010 után nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-kormány nem díjazza a helyi erőfeszítéseket, nem épít a helyi ötletekre és végképp nem szereti, ha önálló, határokon átnyúló összefogás alakulgat.
Így aztán gyorsan leépültek a térségi együttműködések, beszűkültek, majd elhaltak a közös pályázatok. Helyüket átvették, ha ugyan átvették, az állami projektek. Ma már látható, hogy az orbáni vezetésnek sokkal fontosabb a szlovén kártya, mintsem az Ausztrián át a nyugattal kialakítandó, új típusú kapcsolatrendszer. Napjainkban valósággal döntik a pénzt Szlovéniába és nem csak annak gazdaságba.
De reménykedjünk: hátha erre száll majd egy oligarcha repülőn és megtetszik neki a táj. Olyannyira, hogy még a kolosszusunkra is oda gurít pár milliárdocskát...
