Egy négy lapból álló notesztöredéken bukkant fel József Attila kézírásával egy nyolcsoros vers. Az Edit című mű a dátum szerint 1935. március 8-án készült, mely így hangzik:
Ezért üldögélek
a világbanMinden pillanat
édes, kellemesEzért a szivemen
már nem
sötét dolgok ülnek
kedvesem, mosolygok.
A kézirat az Antikvárium.hu februári árverésén vásárolható majd meg – a tételt már nyilvánosságra hozták az előzetes kínálatban, de a licitálás majd csak 18-án indul –, ám azon túl, hogy a magyar irodalmi-kulturális életben szenzációszámba megy a felbukkanása, irodalomtörténeti jelentősége is van. A mű ugyanis szoros kapcsolatot mutat József Attila Számvetés című versével, és ez lehet a költő első Edit-verse – állítja a kéziratról készült tanulmányában Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész.
„Bár elméletben soha nem teljes egy életmű, hiszen pár éve Janus Pannoniustól is került elő új szöveg, József Attilát korán, az ötvenes években kezdték kutatni, irodalomtörténetileg és muzeológiailag feldolgozni. Márpedig akkor még irodalmi kapcsolathálózatának legtöbb tagja élt, így könnyebben eljuthattak múzeumokba a költőtől kapott kéziratok”
– idéz a Telex az említett tanulmányból.
A vers és a noteszlapok irodalomtörténeti jelentősége két tényezőből fakad. Az egyik az, hogy a most előkerült vers megszólítottja („kedvesem”) minden kétséget kizáróan Gyömrői Edit, József Attila analitikusa, egyike a költő nagy és reménytelen szerelmeinek. Őt 1934 végén ismerte meg József Attila, és több verset is írt hozzá, ezek egyike az életműve egyik legismertebb darabja, a később kötetcímadóvá lett Nagyon fáj.
A most megismert kézirat több mint egy évvel korábbi, mint a későbbi nagy versek. És bár a hangja eltér a későbbi daraboktól, mindenképpen
„ez tekinthető az első Edit-versnek, vagyis mérföldkőnek számít az életműben"
– mondja Bíró-Balogh Tamás. A szakértő szerint a vers „vélhetően egy korai, még rövid szerelmi fellángolásról tanúskodik”.
Fotó: Antikvárium.hu
Az igazi irodalomtörténeti szenzációt azonban nemcsak a vers előkerülésének ténye, hanem a felbukkanásának körülménye jelenti.
Bíró-Balogh Tamás tanulmánya szerint a kézirat egy lefoglalási jegyzőkönyvvel együtt került elő. Az eredeti tulajdonosa a zsidó származású, bár kikeresztelkedett Barta István volt, aki József Attila jó barátjának számított, a költő több kéziratot is adott neki. A jegyzőkönyv szerint Bartát 1945 júliusában állították elő, és elkobozták tőle „József Attila Szép remények verses noteszét 1935”.
„Szép remények című verses noteszét nem ismerjük József Attilának, az eddigi szakirodalomban még csak utalás sincs rá”
– olvasható a tanulmányban. Bíró-Balogh szerint bizonyos, hogy
egy nagyobb kézirategyüttes (egy verses notesz) része került elő, és ezért nyilvánvaló, hogy valaha volt neki több lapja is, más versekkel.
Hogy ez a többi darab fönnmaradt-e, nem lehet tudni, „de elképzelhető, hogy lappanganak valahol”.
„Egyelőre azt sem tudni, hogy ez a négy lap miképpen került külön a notesz másik, nagyobb darabjától”
– tette hozzá.
