Először fejlesztett ki tollas szárnnyal repülő robotot a kaliforniai Stanford Egyetem kutatócsoportja, a PigeonBotot a galambok ízületeinek működése alapján alakították ki -írta az MTI.
A madarak tollaik legyezőszerű kinyitásával és visszazárásával változtatják szárnyuk alakját, így ügyesebben repülnek, mint a merev szárnyú drónok - számolt be a Sciencenews.org a Science Robotics tudományos lapban frissen publikált kutatásról.
PigeonBot Uses Real Feathers to Explore How Birds Fly
Learn more: https://spectrum.ieee.org/automaton/robotics/drones/pigeonbot-uses-real-feathers-to-explore-how-birds-fly "Soft biohybrid morphing wings with feathers underactuated by wrist and finger motion," by E. Chang; L. Matloff; A. Stowers; D. Lentink at Stanford University in Stanford, CA. Video courtesy: Credit: Lentink Lab / Stanford University
A tudósok megvizsgálták, hogy irányítják a galambok ízületei a szárnytollak mozgását, ennek alapján építettek egy robotgalambot, a PigeonBotot, melynek tollas szárnyai az eredetihez hasonlóan változtatják alakjukat.
A kutatás eredményei alapján mozgékonyabb, gyorsabb légi eszközöket lehet alkotni
- mondta Dario Floreano, a lausanne-i műszaki egyetem robotkutatója, aki nem vett részt a munkában.
A tollas szárnyakkal a légi robotok zsúfolt helyeken, épületek között vagy erdőben szűkebb fordulásokat is végre tudnak hajtani, könnyedebben navigálnak rossz légköri körülmények között.
Az új robot segítségével ráadásul állatok nélkül lehet tanulmányozni a madarak röptének mechanizmusát. A kutatók galambtetemek szárnyait hajtogatták és nyújtották, hogy megállapítsák, hogy alakítják a madarak a szárnyuk alakját. Kiderült, hogy a csukló- és az ujjízület szöge befolyásolja leginkább a szárny repüléshez használt tollait.
A stanfordi kutatócsoport a madártestek tanulmányozásával szerzett tudás alapján valódi galambtollakkal és mesterséges ízületekkel építette meg a robotgalambot, amely változtatni tudja a szárnya alakját.
"Az is nagyon izgalmas ebben a robotban, hogy olyan manipulációkat végezhetünk a szárnyával, amit élő madárral nem tennénk" - fűzte hozzá David Lentink, a Stanford biológus-mérnöke.
A kutató többek között arra is kíváncsi volt, képes-e kormányozni röptét a madár bal vagy jobb ujjízületének hajlításával.
"Az a baj, hogy akármilyen jó madáridomár is vagyok, nem tudom rávenni az állatot, hogy csak az ujját mozdítsa"
- magyarázta.
Az irányítható robotgalambbal ez a probléma megoldódott: a repülési teszteken Lentink csapata megfigyelhette, hogy amikor a PigeonBot egyik szárnyának egyik ujjízületét mozdították meg, akkor döntött szárnyú fordulást hajtott végre - egyben elsőként bizonyították, hogy a madarak időnként az ujjuk mozgatásával kormányoznak a levegőben.
A Science tudományos lap pénteken megjelent számában Lentink kutatócsoportja egy másik tanulmányát közölte. Ebben azt vizsgálták, miért nem alakulnak ki rések a tollak között, amikor a madár kitárja a szárnyait.
Amikor a tollakat egymásra csúsztatták, majd legyezőszerűen kiterjesztették, azt találták, hogy a tollak eleinte könnyen elcsúsznak egymáson, majd egy ponton megakadnak. Elektron- és röngtenmikroszkópos felvételek megmutatták, a tollak felső lapján lévő apró horgok beleakadnak a másik toll alsó lapjának peremébe, amikor a kiterjesztéskor egymáson elcsúsznak.
Ezek a mikroszkopikus horgok tartják egymás mellett a szárnyakat, hogy ne alakuljanak ki rések repülés közben.
