A hüvelykujjnyi hosszúságú, szarvasbogár-állkapcsú, a háziméhnél négyszer nagyobb óriásméhet (Megachile pluto) utoljára 38 éve látták, ezért félő volt, hogy kihalt, ám az indonéziai Észak-Maluku tartományban újra felbukkant egy példány.
Ausztrál és észak-amerikai biológusok egyetlen nőstény egyedet fedeztek fel egy fán lévő termeszvárban, több mint kétméteres magasságban.
"Lélegzetelállító volt megpillantani ezt a repülő bulldogot, azt sem tudtuk, él-e még belőle akár egyetlen is. Hihetetlen volt látni, milyen gyönyörű, óriási a rovar a való életben, csodálatos volt hallani hatalmas szárnyainak zümmögését, ahogy elrepült mellettem" - idézte fel Clay Bolt rovarfotós, akinek először sikerült lefényképeznie az egyedet.
Az indonéz óriásméh, melynek nősténye majdnem négy centméter hosszúra is megnőhet, 1858 óta ismert, Alfred Russel Wallace brit felfedező és természettudós ekkor fedezte fel az indonéziai Bacan-szigeteken, melyek a Malaku-szigetcsoporthoz tartoznak. A fajt angolul Wallace-féle óriásméhnek is hívják.
Wallace "hatalmas, fekete, darázsszerű" rovarnak írta le, melynek szája olyan, mint a szarvasbogáré.
Méretei ellenére az óriásméh rejtőzködő életet él, szinte semmit sem tudni arról, hogy a most előkerült nőstény hogyan készített gyantából fészket a fán élő termeszek birodalmában.
A Wallace-óriásméh egy példánya 1981-ben került ismét a tudósok szeme elé, Adam Messer amerikai entomológus három indonéziai szigeten is megfigyelte. Látta, amint a nőstény óriási szájával gyantát és faanyagot gyűjt, hogy "termeszbiztos" fészket építsen belőle.
A kutatócsoportok ezután hiába keresték, ám a frissen felfedezett nőstény példány miatt újraéledt a remény, hogy a térség erdőiben rejtőzik még a faj néhány egyede.
Létét az erdőirtás fenyegeti a mezőgazdaság terjeszkedése miatt, de veszélyt jelentenek rá a gyűjtők is, akik hatalmas méreteiért vadásszák. Jelenleg semmi sem tiltja a kereskedelmét.
