Tudtad, hogy Szombathelyen létezik egy bonszai-mennyország?

Ekk István bonszai-kertésszel, a szombathelyi Magyar-Japán Baráti Társaság tagjával beszélgettünk.

A szombathelyi Magyar-Japáni Baráti Kör egyesülete 2009-ben alakult és azóta működik városunkban. A társaság célja, hogy bemutassák és népszerűsítsék Vas megyében a japán kultúra szépségeit. A baráti kör a két nép közös érdeklődésnek megfelelő kulturális, tájékoztató programokat szervez.

A társaság nagy álma, hogy végre létre tudjanak hozni egy szombathelyi székhelyű, japán kulturális központot, ahol a japán kultúra iránt érdeklődők egymásra találhatnak és folyamatosan tanulhassanak, legyen szó kultúráról, tradicionális japán gyógyászatról, sportról vagy akár üzlettel kapcsolatos dolgokról.

2019-ben neki is tudtak állni a projekt megvalósításának, méghozzá a helyi Farkas Villában, amely köré a következő évek során egy teaházat és egy japán kertet is szeretnének kialakítani. Annak érdekében, hogy az álom minél hamarabb meg tudjon valósulni, a társaság közösségi gyűjtésbe kezdett. Ahogy oldalukon is írják, bármekkora összegű támogatás, valamint önkéntes munka is óriási segítség lehet a számukra. A gyűjtéssel kapcsolatos bővebb infókat itt tudjátok megnézni.

Azt érdemes még kiemelni, ha ez a központ elkészül, akkor Szombathelyen lesz Magyarország első, mindenki számára nyitott Japán Centruma.

Mi most gondoltunk egyet, és a Magyar Japán Baráti Körtől felkerestük Ekk István bonszai-kertészt, hogy bepillantást nyerhessünk csodakertecskéjébe és tanulhassunk kicsit ezekről a különleges fákról, amíg még ilyen csodás kora őszi az idő.

Napfényes, japán stílusú, szabályosan rendezett kertecskében fogad bennünket Ekk úr. A kis bonszaiok takarosan, szépen elrendezve tündökölnek, amerre csak a szem ellát. Látszik, hogy szakértő kezek gondoskodnak róluk, de ami még fontosabb, hogy szeretettel törődnek velük. Ekk István elárulta, hogy 2015-ben költöztek ide és az egészet át kellett építeni, hogy így nézzen ki mint most, mert annyira le volt harcolva. Most úgy tűnik, tavasszal végre teljesen kész lett.

Kérdésemre Ekk úr elárulta, hogy már több, mint 30 éve foglalkozik bonszaiokkal. A hetvenes években kezdtek Magyarországra bejönni ezek a növények, és nagyon hamar népszerűek lettek, hisz teljesen más volt, mint amit itthon megszoktunk. Akkoriban először Budapesten, majd vidéken is alakultak bonszai-klubok, még Szombathelyen is volt az MMIK-ban, csak mivel az embereknek nem volt türelme, mersze foglalkozni a fákkal és metszegetni őket, ezért elég hamar elhalt az érdeklődés. Nem merték levágni az ágakat, holott anélkül nem lesz bonszai.

István kezdésnek mutatott is nekünk vadkörtét, ami elmondása szerint két nappal korábban még teljes pompájában volt látható.

Ha valaki bonszait szeretne venni, az az első és legfontosabb szabály, hogy semmiképp ne szupermarketekből szerezze be. Karácsony előtt el szokta árasztani a polcokat a sok trendi fácska, de ezek üvegházból jönnek, ezrével tenyésztik őket és tiszta tőzegbe vannak ültetve, nincs benne tápanyag és az ember hiába locsolgatja otthon, egyszer csak azt veszi észre, hogy két hét múlva tönkrement a fa. Épp ezért fontos, hogy termelőktől szerezzük be őket, ők extra tanácsokkal is el tudnak látni bennünket, hogyan is kezeljük megfelelően a bonszaiunkat. Érdemes kifejezetten ehhez való citrus, narancstápot vásárolni.

Aztán hirtelen belebotlottam egy csodaszép, aprócska gránátalmafába, ami bevallom, rögtön a kedvencem lett. Gyönyörű volt, ahogy ott lógtak a cseppnyi kis gyümölcsök, ráadásul István elmondta, hogy az almák még akkor is ott lógnak a fán, mikor a levelek már rág lehullottak.

Gránátalmafa / Fotó: Vágvölgyi Bálint

Láttunk 50 éves borostyánt is, erecta a fajtának a neve, és bár a borostyán jellemzően kúszónövény, ez már nem fut, nem szalad, az ágai az égbe merednek, ahogy a fajta neve is sugallja.

Ekk úr ezután bemutatta a kis “hálós birodalmát”, ahol tavasszal több száz bonszai is szokott lenni, de azért most sem kong az ürességtől. Elmondása szerint a háló azért fontos, hogy védelmet nyújtson a jégeső és a rigók ellen. A rigók ugyanis előszeretettel túrják fel a földjüket, csipegetik le a hajtásokat. Ráadásul nyáron az erős napfénytől is óv valamilyen szinten.

A bonszai edényben nevelt, művészien kialakított, metszett fa. Az edény kis mérete az oka annak, hogy lelassul a fa növekedése. Folyamatosan gondozni kell, esztétikai drótokkal irányítani 6-8 hónapig, merre nőjenek, csavarodjanak az ágak. A drót nem szorítja el az ágakat, inkább olyasmi, mintha gipszben lenne - magyarázza István. Csinálnak még olyat is, hogy a törzsét a fáknak mesterségesen megöregítik, hogy hasonlítsanak az öreg, méltóságteljes fákhoz. Konzerválják a törzset, az ágakat, sőt olyan is van, mikor teljesen elkorhadt fából élő növényt varázsolnak úgy, hogy keresztezik egy másik élő hajtással.

Komplett bonszai-kánon van, sokféle stílussal. A stílusokat csoportosíthatjuk a törzs alakja-száma, a korona alakja, a gyökérzet és az elrendezés szerint. Arra mindenképp oda kell figyelni, hogy a fa viselje valamelyik tradicionális stílus jellegzetességeit ,ami sok év kitartó munkája során alakul ki. Ha ez nincs, nem lehet kiállításra vinni, hisz nem minden tálba ültetett, kis termetű növény (fa) bonszai.

Azt sem árt tudni, hogy az egy általánosan elterjedt tévhit, hogy a bonszai egy növényfaj. Elméletileg bármilyen fás szárú, kétszikű növényből lehet bonszait nevelni, nyilván vannak korlátozó tényezők is, mint például az illető faj morfológiai jellemzői. Másik tévhit, hogy a bonszai szobanövény. Ez csak a trópusi-szubtrópusi fajokból kialakított fácskákra igaz és ezekre is csak a saját természetes élőhelyükön uralkodó klimatikus viszonyokat megközelítő körülmények között. Megjegyzendő, hogy ezen fajok némelyikének életben tartása éppen speciális igényei (magas és kiegyenlített hőmérséklet, magas relatív páratartalom) miatt egy átlagos magyar lakásban szinte reménytelen vállalkozás.

Szombathely bonszai Ekk István Magyar-Japán Baráti Társaság