Nem ezt a Star Wars filmet kerested

A Disney végleg belemártotta karmait George Lucas világába.

Az egész internet egy emberként várta, hogy végre megjelenjen a Skywalker sagát lezáró film, és ezzel véget érjen a 9 filmen keresztül épített történet. A Skywalker korától mindenki megváltást várt, hogy egy Végjáték-szerű, sztorival zárja le ezt a 42 éves történetet. Amikor viszont megérkeztek az első külföldi kritikák és kiderült, hogy J. J. Abrams egy nem csak a kritikusok, hanem a nézők körében is megosztó filmet készített, akkor kicsit mindenki megijedt.

Mint minden lezárásnál itt is az a kérdés, hogy méltó lezárást kapott-e az Égenjáró (Skywalker) története. A válasz azonban közel sem ennyire egyszerű. A történet mindenféle spoiler nélkül lényegében abból áll, hogy Leia által vezetett Lázadók csatára készülnek a gonosz ellen, ugyanis egy ismeretlen eredetű jel forrását kell megtalálniuk. Persze minden film sztorija ebből áll, de ennél bővebben nem nyilatkozom ugyanis akkor már tényleg megfosztanék mindenkit a rácsodálkozástól, vagy a ‘na, ne már, ez komoly?” típusú felkiáltásoktól.

Azzal minden rajongó tisztában van, hogy Rian Johnsont utálni kell, amiért olyan dolgokat megengedett magának, ami a hardcore fanoknak nagyon szúrta a szemét. Viszont a Skywalker korából pont az hiányzott, ami Az utolsó jedikben megvolt, ez pedig az, hogy szívvel-lélekkel készült. Johnsonon látni lehetett, hogy imádja a munkáját és nem csak filmkészítő, hanem egy filmek iránt rajongó óriásira nőtt gyerek.

Ezzel szemben J. J. mintha olyan instrukciókat kapott volna a Lucasfilm és a Disney fejesétől, hogy hogyan kell minél több érzéssel megfogni a nézőt, valamint milyen lények jelenjenek meg. Mert bizony-bizony a közönség hangos nevetésben tört ki egy ilyen cukiság láttán.

Azonban az ilyen kis zabálnivaló teremtményeknek az égvilágon semmi értelmük sem volt. Le merem fogadni, hogy csak azért kerültek bele a filmbe, hogy majd pár hét múlva piacra dobjanak egy kis plüsst vagy valamilyen applikációt, amivel a gyerekeket behúzzák ebbe a világba. Itt pedig aki kicsit tisztában van a dolgokkal, beugrik neki, hogy Lucas egyszer azt nyilatkozta, hogy azzal hogy 4 milliárd dollárért eladta a Lucasfilm jogait a Disneynek, az számára olyan, mintha a kislányát prostitúcióra kényszerítette volna. Ezzel pedig teljesen egyet tudok érteni.

Mert az hagyján, hogy egy lelketlen érdemi történet nélküli filmet kaptunk, de néha komolyan csak forgattam a szemeim, hogy ezt komolyan meg merik lépni egy ekkora franchisenál. Persze, hogy jó dolgokról is beszéljünk az utolsó 10-15 perc ténylegesen értékelhető, ugyanis minden végére pont kerül. De azt, hogy közben olyan üresjáratok vannak, amitől mérgemben kapartam a karfát, azt nem tudom megbocsátani.

Aki tényleg szereti a Star Warst valószínűleg imádni fogja ezt a filmet is. De aki kicsit kritikusabb az belátja, hogy ez a trilógia két részre esik szét, ugyanis Abrams egyátalán nem vitte tovább Johnson filmjét, hanem az általa elképzelt dolgok szerint haladt tovább. Már ha a Disney esetében beszélhetünk még alkotói szabadságról.

Szomorú, hogy csak egy egynek elmegy film lett a Skywalker kora, de ebbe bele kell törődnünk. Eredetileg én is egy hamisítatlan Star Wars filmet vártam, de rég volt olyan, hogy egy alkotás ennyire felhúzott. Most pedig ülhetünk és várhatjuk, hogy milyen filmek és sorozatok érkeznek a világ legnépszerűbb űroperájához, hogy Mickey egér ezt a franchiset is végleg kizsigerelje.

film Star Wars Disney sci-fi George Lucas