A fürdőjéről és középkori váráról ismert Sárváron működik egy munkaerőhiánnyal küzdő amerikai tulajdonú gyár, ahol az elmúlt egy évben szintén nagy számban jelentek meg ukrán anyanyelvű, magyarul nem beszélő vendégmunkások. A korábban jórészt turistáknak kiadott sárvári apartmanokat és albérleteket pedig, hallani megyeszerte, már jórészt ők bérlik. Sőt, vannak olyan ingatlanközvetítők is, akik lakásokat vásárolnak fel, hogy aztán munkásszállások lehessenek - írja cikkében az atlatszo.hu.
Általános iskolából munkásszállás
A falu polgármestere, Lábos András az egyik helyi portálnak elmondta, hogy körülbelül tíz éve nem működött már a faluban az általános iskola, a gyerekek Celldömölkre és Sárvárra ingáznak iskolába. Mivel az ukránokat foglalkoztató sárvári cég folyamatosan szállást keresett dolgozóinak, így úgy gondolták, hogy a kihasználatlan épületet átalakítják, hogy 11 szobával, körülbelül 40 főnek helyet biztosítsanak. Az épület az önkormányzathoz tartozik, de egy kft. üzemelteti. Ők egy munkaerő-közvetítő céggel állnak szerződésben.
Összességében – itt, Nagysimonyiban – örülnek ennek a lehetőségnek, hiszen a létesítmény nem kihasználatlan, és a lakók után pedig plusz bevétele lesz a falunak.
Zalai falu, ahol minden tizedik lakos ukrán nemzetiségű
A szóban forgó, munkaerőhiánnyal küzdő amerikai tulajdonú gyárnak Zalaegerszegen is van telephelye. Nem csoda, ha a megyeszékhelyhez közeli Hagyárosböröndön, a 304 főt számláló kis faluban például körülbelül 40 fő ukrán állampolgárt szállásoltak el. Akik csak aludni járnak haza, mert szinte mindig dolgoznak egy közeli multinál. A cég bérli a házakat is, velük állnak szerződésben.
Az ukránok több ezer kilométerre dolgoznak otthonuktól, könnyebben kaphatók arra, hogy bemennek a gyárba dolgozni akár szombaton és vasárnap is, hogy pénzt kereshessenek. Az albérletüket kifizeti a multi.
A vendégmunkások számára nem is Magyarország a végcél, csak egy dobbantó nyugatabbra. Kapnak munkavállalói engedélyt, majd eltöltenek itt egy-két hónapot, és mennek tovább ők is Ausztriába vagy Németországba, ahol háromszor ennyit kereshetnek.
A magyar gyári munkások közül többen is azt mesélték, hogy a legfőbb baj az ukránokkal, hogy nehéz velük szóba elegyedni, anyanyelvükön kívül semmilyen más nyelven nem beszélnek. A sárvári gyárban például 20 emberre jut egy tolmács. „Nem tudjuk nekik elmagyarázni, hogy mit kell csinálni, se magyarul nem értenek, se angolul. Ezért úgy gondolom, nem igazán tudják, mit kell csinálni. A műszakvezető sokszor feladja a harcot, mert nem lehet mindenhol ott a tolmács.” – mesélte az egyik alkalmazott.
Csak férfiak jönnek
Elég csak belegondolni abba, hogy hirtelen megjelenik egy kisvárosban több száz fiatal vagy középkorú, nyelveket nem beszélő férfi, aki néha szórakozni, kikapcsolódni is szeretne. Több ezer kilométerre a családtól, többnyire csak férfiak érkeznek, nők nem. Teljesen természetes, hogy ismerkedni akarnak, nőkkel barátkozni, azonban más kulturális miliőből érkeztek. – közölte egy sárvári vendéglátós. Ebből aztán lépten-nyomon feszültségek adódnak.
Legutóbb pár hete nagy port kavart, hogy egy ukrán vendégmunkás fiatal lányokat zaklatott egy celldömölki kávézóban – aztán pedig késsel fenyegetőzött. “Kiskorú lányokhoz ült oda, és őket inzultált egy világát sem tudó, alkoholos állapotban lévő, akinél kés is volt, és AKIT VALAKI VÁROSUNKBAN SZÁLLÁSOL EL társaival együtt” – írta Facebook-oldalán a celldömölki kávéház tulajdonosa. Aki később elmondta nekünk, hogy több ukrán vendégmunkás is lakik a kávézótól nem messze: „Feltételezem, hogy ez a férfi is oda tartozott mivel papucsban és rövid ujjú pólóban érkezett.” – tette hozzá.
Sárváron is előfordultak már hasonló incidensek. Egy fiatalok által kedvelt klubból is hasonló problémák miatt zárták ki az ottani ukrán vendégmunkásokat. Autót rongáltak meg, agresszíven viselkedtek – mesélték a helyiek. Egy fiatalok által közkedvelt sárvári klubban emiatt már kitették az ajtóra a „Belépés csak klubtagoknak!” feliratot.
Más helybéliek szerint viszont az ukrán vendégmunkásokkal csak annyi baj van, mint az italozó magyar férfiakkal általában, úgyhogy még ebben sincs egyetértés.
A sárvári önkormányzatnál Máhr Tivadar alpolgármester elmondta, hogy szerinte sem okoznak tömeges problémát az ukrán munkavállalók:
“Körülbelül két éve jönnek Sárvárra a vendégmunkások. Pontos számot sajnos nem tudok mondani, mert nincs bejelentési kötelezettség utánuk, úgy pár százan lehetnek a városban, illetve annak környékén. Néhány apróbb konfliktusról én is hallottam, de nem okoznak nagyobb gondot, mint a többi itt élő. Úgy gondolom, hogy a helyiek közötti atrocitások nem kapnak akkora figyelmet, mint a külföldieké.”
Biztos, hogy olcsóbb az ukrán munkaerő? Nem.
A napi.hu szerint Sárvár legnagyobb munkáltatója, a több ezer főnek megélhetést biztosító Flex-ben tavaly november óta létszámstop vonatkozik a kölcsönzött, szállásoltatott magyar dolgozókra, azóta már csak helyieket, valamint ukránokat vesznek fel. Ők írtak arról, hogy február elején váratlanul leépítést jelentett be a cég, amely mintegy 70 magyar, kölcsönzött, elszállásolt embert érintett, miközben az ukránok csoportjai továbbra is érkeztek a sorok mellé.
Ahogy olvashattuk: „A helyzet miatt sokan megijedtek és “legalább további hetvenen, de lehet, hogy kétszer annyian” mondtak fel maguktól. A folyamatra rá is játszottak az üzem főnökei, akik nap mint nap hangoztatták, hogy a külsősöket lecserélik ukránokra, mert azok olcsóbbak, mint ők.”
Az ország gazdasági teljesítőképessége, a munkaerő elérhetőség, az ipari automatizáltság szintje összefüggenek egymással. Munkaerő nincs, az automatizálás alacsony. Ausztria, Szlovákia, Csehország elszipkázza a magyar munkaerőállományt, illetve a nyugat-magyarországi multik is küzdenek egymással. Minden vállalat a saját eszközeivel próbálja megoldani a helyzetét – magyarázta egy vasi cégvezető. De az ukrán vendégmunkások már az egész Nyugat-Dunántúlon jelen vannak, nem csak Sárváron. Szombathelyen, Győrben, Sopronban, Zalaegerszegen és Celldömölkön is.
A Vas megyei cégvezető azonban nem érti már a kérdésfelvetést sem, hogyan lehetne olcsóbb a vendégmunkás, mint a helyi munkavállaló?
Hiszen, magyarázta nekünk – szállást kell pluszban fizetni, ezer kilométerről ide kell őket hozni, negyedévente haza kell őket engedni. Nyilván mindennek van egy költsége, amit a munkáltató fedez. Szerinte képtelenség, amiről beszélnek az emberek: „Ki van a falra függesztve a bértábla, ami azt jelenti, hogy X munkakörben Y az alapbér.” Ezt mindenki láthatja. Verseny van a munkaerőpiacon, így az ukránok, ha nem tetszenek nekik a feltételek, mehetnek Lengyelországba vagy akár Csehországba.
A napi.hu szerint a magyar dolgozókhoz képest az ukránok bére körülbelül nettó 20 ezer forinttal lehet kevesebb. Egy nyugat-magyarországi multinacionális cég felsővezetője, név nélkül ezt cáfolta.
Az a szóbeszéd viszont már igaznak tűnik, hogy az ukránok szeretnének minél többet dolgozni, hiszen minél hamarabb szeretnének minél többet keresni: „de ha én hétvégére szeretném őket behívni, akkor biztosítanom kell tolmácsot is, ez sem mindig egyszerű”.
Több mint húszezren vannak
A történet 2016 nyarán kezdődött, amikor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter felkarolta az MGYOSZ (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége) tervét, amely szerint a hiányszakmák esetében EU-n kívüli, szakképzett munkavállalókat lehetne behívni az országba.
A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) akkor egy debreceni cég, a Horizon2020 Nonprofit Kft. számára 450 millió forint támogatást adott ukrán munkavállalók „Magyarországon történő foglalkoztatásának elősegítése” elnevezésű projektre. A társaság 2017. december 31-ig összesen 5250 ukrán állampolgár munkába állítását vállalta a minisztérium megbízása alapján.
Az NGM ugyanakkor még 2018 elején sem árulta el a Napi.hu-nak, hogy a cég hány ukrán dolgozót hozott valójában az országba. A vállalkozás 2018-ra nettó 125 millió 774 ezer forint összértékben hirdetett közbeszerzést, ugyancsak ukránok foglalkoztatása kapcsán.
A bevándorlási hivatal adatai szerint közel 21 ezer ukrán állampolgár tartózkodik jelenleg Magyarországon, és további kérelmek vannak elbírálás alatt. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mi a nemek megoszlásának az aránya, mivel beszélgetéseim során mindig férfiakról volt szó, de nem kaptunk hivatalos választ.
Az ukránok a magyarországihoz hasonló vallási háttérrel, azzal a beidegződéssel jönnek. Ők is ugyanúgy a Szovjetunió terheit nyögték 40 évig. Csak egy sokkal szegényebb országból érkeztek. A szegénység alapján nem lehet diszkriminálni az embereket – közölte egy multinacionális cég alkalmazottja, aki nem érti az ukránokkal szembeni ellenérzéseket.
Egy vasi cég középvezetője fogalmazta meg nekünk: a migránsellenes retorikának és menekültellenes kampánynak köszönhetően az általános közhangulatban fokozódott az idegenellenesség, sokan ellenségként néznek az ukránokra, csak azért mert nem beszélik a nyelvünket. Olyan idegeneket látnak bennük, aki elveszik a magyarok munkáját, holott a tények egészen másról beszélnek, ugyanis a nyugat-dunántúli régióban komoly munkaerőhiány alakult ki.
Munka van, minőségi munkahely nemigen
A legoptimistább adatok szerint a Vas megyei cégek 75%-a küzd jelenleg is munkaerőhiánnyal. Miközben a munkáltatók folyamatos gazdasági növekedést terveznek, aközben jelentős visszatartó tényező számukra a munkavállalók hiánya.
Az átlagos nettó kereset Vasban ráadásul elmarad más, magas foglalkoztatási rátájú megyéktől, Szombathelyen és környékén kevés a minőségi munkahely – hallhattuk nemrég a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett karriernapon, Kálmán Edina, szervezetfejlesztési csoportvezetőtől. Így tehát még kevesebb a helyi, gyárban, szalag mellett dolgozni akaró munkavállaló, amikor pár kilométerre arrébb, Ausztriában három-négyszeresét lehet bérként megkeresni.
Országos szinten is egyre nagyobb a baj, a kulcságazatnak számító autóiparban például több mint 10 ezer dolgozóra lenne szükség – szellemi és fizikai munkakörben egyaránt. Ám a legnagyobb gond az építőiparban van, ahol 10-12 ezer munkavállaló hiányzik, és akkor még nem beszéltünk a turizmusról, a vendéglátóiparról, a kiskereskedelemről és a szolgáltató szektorról.
