Nemcsak az embereknél, hanem néhány állatfajnál is léteznek dialektusok: a közönséges selyemmajmok (Callithrix jacchus) például régiónként kissé eltérő módon kommunikálnak egymással.
Judith Burkhart, a Zürichi Egyetem kutatója és munkatársai már egy korábbi kutatás során megállapították, hogy az állatok különböző dialektusokat használnak.
Az azonban eddig nem volt ismert, hogy ezek a dialektusok örökletesek, vagy környezeti tényezőkre, esetleg a társas tanulásra vezethetők-e vissza. A kérdés megválaszolásához a szakértők megvizsgálták a majmok dialektusát egy új kolóniába való költözés előtt és után. Rövid idő elteltével az újonnan érkezett egyedek már az új dialektust használták – közölték a tudósok a Plos One című tudományos lapban.
„Tisztán kimutatható, hogy a selyemmajmok a dialektusokat szociális tanulás útján sajátítják el. Ha genetikailag meghatározott lenne, akkor a helyváltoztatással nem változnának meg a hangjaik. A környezetváltozás sem jelent magyarázatot a nyelvi alkalmazkodásra” – fejtette ki Yvonne Zürcher, a kutatás vezetője.
Az új dialektushoz való alkalmazkodás valószínűleg segíti az állatokat abban, hogy kinyilvánítsák az új csoport iránti érdeklődésüket és érdekessé tegyék magukat potenciális partnerként – vélik a tudósok.
A majmok kommunikációjának kutatása a nyelv eredetének ismeretéről is szól. A selyemmajmok különösen alkalmasak ilyen kutatásokra – emelte ki Burkhart.
Bár nem állnak olyan közeli rokonságban az emberrel, mint az emberszabású majmok, bizonyos szempontból mégis hasonlóbbak az emberhez. Utódaikat például az egész csoport segítségével nevelik, ami összefüggésben lehet nyelvi készségeikkel – írják a Zürichi Egyetem munkatársai.
