A budapesti eset új év napján történt, a szabadnapos Petneházi Kitti őrmester, az V. Kerületi Rendőrkapitányság járőre a 20-as buszról szállt le a Damjanich utcánál - írta meg a police.hu.
Az őrmester a kutya mellé guggolt, és megsimogatta a földön fekvő állatot. A tacskón látszott, komoly problémája lehet.
Petneházi Kitti jól ismeri a blökiket. A járőrözésre nem visz magával rendőrkutyát, ám mégsem nélkülözi a négylábúak adta biztonságot. Otthon Mázli névre hallgató csivavája lát el őrző-védő szolgálatot.
Felajánlottam a segítségemet, amit a hölgy, nyilván a stressz miatt, elutasított
– elevenítette fel a történteket.
A kutya továbbra is öntudatlanul rángatózott, rossz volt ránézni, ezért ismét mondtam a gazdájának, hogy segíteni szeretnék. Megint nemleges választ kaptam, de nem vettem zokon. Tudtam, láttam, hogy az asszony idegességében képtelen áttekinteni, mi volna jó kutyusának. Az állat és a helyzet feloldása érdekében határozottabb hangra váltottam, és kijelentettem, ha törik, ha szakad, segíteni fogok.
Ekkor a szabadnapos rendőr ölébe vette a remegő állatot, és megkérdezte, merre induljanak el, menjenek-e a közeli állatkórház felé. A nő ekkor már elfogadta a segítséget, és arra kérte Kittit, hogy juttassák el fiához a Rocky nevű tacskót, akinél az állat gyógyszerei vannak.
Az idősebb hölgy Rockyt menhelyről fogadta be. Mielőtt azonban magukhoz vették volna, fejsérülést szenvedett, amelynek következtében alakulhatott ki nála hajlam az epilepsziára. Aznap már több rohamot is kapott, ezért döntött úgy gazdája, hogy felkerekedik vele injekcióért az Újlipótvárosban lakó gyermekéhez. Mivel a nő keze tele volt csomagokkal, a rendőrnő a hóna alá vette az ebet, és elvitte a hölggyel a fiához.
Még aznap találkoztam a hölggyel, aki boldogan informált, hogy a tacskó állapota teljesen kielégítő, evett és ivott is. Visszagondolva érdekes volt, hogy a kezdeti bizalmatlanság igazán mikor, minek a hatására oldódott fel az asszonyban. Bemutatkoztam, de nem mondtam, hogy rendőr vagyok. Ez akkor derült ki, amikor a kutyacipelés előtt a szolgálati igazolványomat átraktam a zsebemből a hátizsákba, ekkor látta meg. Ettől a pillanattól kezdve érezhetően a bizalmába fogadott, és mintha megnyugodott volna attól, hogy egy zsaru van kutyája és az ő segítségére.
- mesélte.
Rocky gazdája nem csupán megnyugodott, de rendkívül hálás is volt a segítségért. Másnap személyesen ment be a rendőrkapitányságra köszönetet mondani Petneházi Kitti őrmesternek, három nap múlva pedig levélben is kifejezte elismerését a rendőrkapitánynak.
