Mit tehetnek az önkormányzatok az idősekért? címmel jelent meg nemrég egy kiadvány, amit a Friedrich-Ebert-Stiftung és a Megújuló Magyarországért Alapítvány megbízásából a Budapest Intézet állított össze. A kicsivel több mint húsz oldalas anyagot egyfajta kézikönyvnek szánják a szerzők (Molnár Tamás, Scharle Ágota, Tóth Endre, Váradi Balázs), amelyben sorra veszik, milyen problémákkal küzdenek az idősek, milyen szükségleteik vannak, és ezekre milyen konkrét megoldást kínálhatnak az önkormányzatok. (A kiadvány innen tölthető le.)
A kiadvány szerint szűkös mozgásterük és anyagi lehetőségeik ellenére az önkormányzatok sokat tehetnek azért, hogy az idősek életét megkönnyítsék. Főleg, mert egyedül a helyi önkormányzatok képesek a meglévő ellátások és szolgáltatások összehangolására, illetve a hiányosságok pótlására. Különösen azok az idősek vannak rászorulva az önkormányzat segítségére, akiket mindennapi életükben súlyosan korlátoz valamilyen egészségügyi probléma: nekik nem csupán orvosi ellátásra és gondozásra van szükségük, hanem például az akadálymentes ügyintézés lehetőségére is. Ez minden hatodik idősre igaz, és ennek a csoportnak a negyede szegény is, azaz nem teheti meg, hogy fizetős szolgáltatásokat vegyen igénybe.
Az önkormányzatoknak kell lépniük, ha az állam nem ad elég pénzt
Az önkormányzatok szerepvállalására azért is lenne szükség, mert az állami idősellátás alulfinanszírozott, miközben az idősek aránya folyamatosan növekszik. Másrészt a hagyományos intézményi elhelyezés mellett egyre nagyobb az igény az önálló életvitelt támogató, az egészség megőrzését és a magány enyhítését célzó szolgáltatásokra. De a probléma nem csak az időseket érinti: az ellátórendszer hiányosságai miatt sok esetben a családokra marad az idős hozzátartozó gondozása, ami gyakran súlyos anyagi és pszichés teherrel jár számukra: a gondozást végző családtagoknak fel kell adniuk munkájukat, később maguk is megbetegszenek és ápolásra szorulnak. A jogszabályok viszont nem követik ezeket a változásokat, semmi nem kötelezi az önkormányzatokat arra, hogy megkönnyítse az idősek ügyintézését vagy növelje biztonságérzetüket, pedig pont az önkormányzatok tudnának a felmerülő szükségletekre a leghatékonyabban reagálni.
Az önkormányzatok feladata a gondozásra szoruló idősek otthoni (étkeztetés és a házi segítségnyújtás) és napközbeni ellátása, illetve nagyobb településeken az idősotthonok működtetése. A legtöbb önkormányzat számára azonban már az alapszolgáltatások jó minőségű működtetése is kihívást jelent: a normatív finanszírozás csak részben fedezi a költségeket, alulfizetettek és túlterheltek a gondozók, sok a betöltetlen állás. Az önkormányzatok önkéntesek bevonásával enyhíthetik ezeket a problémákat, ahogyan ezt a budapesti Hegyvidéki Önkormányzat is csinálja: a hivatásos ápoló személyzet mentorálásával és felügyeletével nyugdíjaskorú önkéntesek is részt vesznek a gondozásra szoruló idősek ellátásában.
Ennek egyik előnye, hogy olcsó, csupán a mentorálás és az önkéntesek tréningjének költségeit kell megfinanszíroznia az önkormányzatnak. Másrészt javítja az ellátás színvonalát, a gondozottak pedig kevésbé érzik magukat magányosnak a velük közel egykorú segítők mellett. Könnyen találhatnának jelentkezőket az önkormányzatok: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 65 év felettiek nagyjából harmada végez valamilyen önkéntes munkát, elsősorban a városokban élők és az iskolázottak nyitottak erre. Tovább növelheti a költséghatékonyságot, ha az önkormányzatok maguk mérik fel a gondozási szükségleteket a településen, nem pedig az intézmények külön-külön állítanak fel diagnózist.
A kiadvány arra is kitér, hogy az elégtelen állami finanszírozás mellett hogyan oldhatják meg az önkormányzatok az idősügyi ellátások fenntartását, fejlesztését. Uniós források és az iparűzési adóból származó bevételek mellett kisebb fejlesztés esetén helyi vállalkozások vagy magánszemélyek adományaira is támaszkodhatnak. Magánberuházót PPP-szerződések keretében (a közfeladat ellátásához szükséges intézmény létrehozását és üzemeltetését magánvállalkozó végzi, cserébe az állam meghatározott ideig díjat fizet a cégnek) akkor érdemes bevonnia az önkormányzatnak, ha nincs olcsóbb megoldás és könnyen megoldható a használati díjak differenciálása, mint például a bentlakásos idősotthonok esetében. Úgy kell leszerződni a vállalkozóval, hogy a helyek elosztásáról az önkormányzat döntsön, nehogy a szegények kiszoruljanak az ellátásból.
A kisebb településeknek, ahol a szolgáltatások többsége településszinten nem is szervezhető meg hatékonyan, érdemes együttműködésben gondolkodniuk az önkormányzatoknak. A kiadvány az Abasári társulást említi pozitív példaként: hat község működteti egy intézményben, integrált módon a szociális étkeztetést, a házi segítségnyújtást, az idősek nappali ellátását, a támogató szolgálatot, a család és gyermekjóléti szolgálatot és az idősek bentlakásos otthonát.
Munkahelyeket teremthet egy új idősotthon
Szintén a jó gyakorlatok között említi a kiadvány a bentlakásos demens-ellátás létrehozását. Ugyan ez jóval költségesebb megoldás, mint az önkéntes gondozók bevonása, elsősorban az intézmény beindítása kíván meg egy nagyobb anyagi ráfordítást az önkormányzat részéről, a folyó költségeket már fedezné a normatív finanszírozás és a térítési díj. Amellett, hogy bővülne a demensellátás, az új intézmény munkahelyeket is teremtene a településen.
Erre is van működő példa: a 750 fős Szamossály önkormányzata 2010 januárjában nyitotta meg a Bentlakásos Idősek Otthonát. A demens betegek ellátására specializálódott intézmény az ország egész területéről fogad gondozottakat, mivel a környező települések nem szívesen fogadják a különleges ellátást igénylő időseket. A gondozókat demencia szimuláció tréningeken, szakosított továbbképzésekkel készítették fel a feladatra, munkájukat közfoglalkoztatottak bevonásával segíti az önkormányzat. Az intézmény a nappali ellátással, integráltan működik amíg lehet, otthonukban gondozzák a betegeket. Hasonló intézmény működik Mosonmagyaróváron és Budapesten, a 17. kerületben.
A tartós ápolást igénylő idősek esetében fontos a szociális és az egészségügyi ellátás összehangolása, mert csak így biztosítható, hogy folyamatos legyen a gondozás, és – ha a körülmények lehetővé teszik – az ápolt otthonában történjen. Az önkormányzatok sokat tehetnek az állami és a civil szereplők, illetve az érintett családok összekapcsolásáért. Ennek egyik legjobb példája az országosan több városban működő Alzheimer Café, ahol érintettek és szakemberek találkozhatnak és beszélhetnek a betegség tüneteiről és a gondozás kihívásairól. Az önkormányzat a helyszín biztosításával, a szervezők munkájának erkölcsi elismerésével, az önkormányzati alkalmazottaknak adott munkaidő kedvezménnyel támogathatja ezeket a kezdeményezéseket, mint ahogyan Magyarország első demenciabarát városában, Mosonmagyaróváron teszik.
Bár az egészségügyi feladatok többségét az állam látja el, az anyagi helyzetük vagy mentális állapotuk miatt sérülékeny idős emberek ellátásban az önkormányzatoknak is fontos szerepük lehet. A 13. kerületben az államilag finanszírozott szűrővizsgálatokon felül extra vizsgálatokon (különböző ultrahangos vizsgálatok, urológiai vizsgálatok) vehetnek részt a kerület idős lakosai. Nem muszáj, hogy mindezt saját zsebből fizesse az önkormányzat, vállalati donorok bevonásával vagy egészségmegőrzési célú pályázatokból oldhatják meg a szűrővizsgálatok finanszírozását. Arra is van példa, hogy az önkormányzat átvállalja az egyes védőltások költségét: Szentes önkormányzata a tüdőgyulladás elleni védőoltást tette ingyenessé a város idősei számára.
Az idősek magányát nem oldja meg a falunap
Az ellátási hiányosságok ellenére sok idős ember számára a társas kapcsolatok hiánya jelenti a legnagyobb problémát. A KSH felmérése szerint 2016-ban az idősek közel harmada, azaz több mint 500 ezer idős élt egyedül. Különösen az idős nőket fenyegeti az egyedüllét, mivel jellemzően tovább élnek, mint a férfiak. A házasságok számának csökkenése, a magas válási arány és a fiatalabb generációk kivándorlása csak tovább erősíti ezt a tendenciát.
Az önkormányzatok elsősorban az érintettek informálásával, a szükséges infrastruktúra biztosításával (művelődési házak, könyvtárak, sport- és oktatási intézmények), a civil kezdeményezések támogatásával segítheti az idősek közösségi életét.
“A magányos idősek társas kapcsolatait évi egy falunappal, vagy karácsonyi gyertyagyújtással nem lehet újjáépíteni”
– írják a kiadvány szerzői: bevonódásra alkalmas programokra (könyvklubok, amatőr művészeti csoportok, sport- és táncklubok), fizetett és motivált közösségfejlesztőkre van szükség. Mindezek előfeltétele a közösségi terek idősbarát kialakítása, ami nemcsak az akadálymentességet jelenti, hanem a megfelelő közvilágítást vagy a nagyobb betűkkel szedett feliratokat is. Hasznosnak lehetnek a különböző időseknek szóló képzések is: Veszprémben az Idősügyi Infokommunikációs Programban önkéntes diákok segítségével sajátíthatták el az számítógéphasználat alapjait, Pécsen az úgynevezett Szenior Akadémia keretein belül körülbelül 600 idős vehetett részt ismeretterjesztő előadásokon.
A mozgásukban korlátozott, rosszul tájékozódó időseknek komoly problémát okoz a bevásárlás, az ügyintézés és úgy általában az utazás. A 13. kerületi önkormányzat úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy házhoz megy az ügyfélszolgálat, Ferencvárosban pedig más szolgáltatásokhoz kapcsolva, a kerületben működő idősek klubjában kaphatnak segítséget ügyeik intézéséhez az idősek. A Hegyvidéki Önkormányzat önkormányzat akadálymentesített mikrobusszal személyszállító és kísérő szolgálatot üzemeltet, amit a kerületben lakó idősek a taxinál jóval kedvezőbb áron vehetnek igénybe. Nem feltétlenül olcsó, de viszonylag költséghatékonyan tudja üzemeltetni az önkormányzat, ha összekapcsolja más szolgáltatásaival, illetve ha az egymáshoz közel lakó idősek utazásait összeszervezik.
A KSH 2017-es adatai szerint a 65 év feletti népesség 10 százaléka szegény. A természetben nyújtott támogatások (tűzifa vagy élelmiszercsomagok) népszerűek, mert kézzelfoghatóvá teszik az önkormányzattól kapott segítséget, de nem oldják meg a rászorulók nehéz anyagi helyzetét. Az idősek egy része szeretne és képes is lenne a nyugdíj mellett dolgozni, de a járási kormányhivatalok munkaügyi szolgálatainak sokszor nincs kapacitása, hogy segítsék őket az álláskeresésben. Az önkormányzatok is működtethetnek hasonló szolgáltatást, például vállalatokkal együttműködve állásinterjúkra felkészítő tréningeket szervezhetnek. Hasonlóra példa az Újbudai Önkormányzat 2013-as Senior Capital nevű projektje, ami az 50 év felettiek munkaerőpiacon való elhelyezkedését segítette informatikai és idegen nyelvi kurzusokkal.
(Mizsur András / Abcúg)
