Ez a bizonyíték egy Madagaszkáron talált, újonnan leírt fosszília, amely több mint 237 millió évvel ezelőtt élt és mindössze 10 centiméter magas lehetett.
A lelet segíthet tisztázni a pteroszauruszok, a dinoszauruszok korában élő szárnyas hüllők egyelőre zavaros eredetét is.
A szakértők eredményeikről a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lapban számoltak be.
"Az az általános felfogás, hogy a dinoszaruszok óriások voltak. Ez az új állat azonban nagyon közel van a dinoszauruszok és a pteroszauruszok szétágazásához, és sokkolóan kicsi" - mondta Christian Kammerer társszerző, az Észak-Karolinai Természettudományi Múzeum munkatársa.
A Kongonaphon kely, azaz az "apró rovargyilkos" névre keresztelt egyedet 1998-ban Madagaszkár szigetén találta meg egy kutatócsoport John Flynn, a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum szakértője vezetésével.
A dinoszauruszok és a pteroszauruszok is az ornithodirák kládjába tartoznak. Eredetükről azonban keveset tudni, mivel csak nagyon kevés, a két ág kettéválásához közelálló egyedre vonatkozó leletet találtak - írja a BBC hírportálra hivatkozva az MTI.
A Kongonaphon nem az első kisméretű fosszília az ornithodirák családfájának gyökere közeléből, de korábban úgy vélték, a leletek elszigetelt kivételek lehettek.
Általánosságban a tudósok úgy vélik, hogy a testméret az első archoszauruszok körében hasonló maradt. Ebbe a hüllőcsoportba tartoznak a madarak, a krokodilfélék, a nem madárszerű dinoszauruszok és a pteroszauruszok, valamint a korai ornithodirák.
"Az archoszauruszok testméretében bekövetkező változások elemzése során meggyőző bizonyítékokat találtunk arra, hogy a dinoszaurusz-pteroszaurusz vonal korai történelme során hirtelen élesen csökkent a testméret" - mondta Kammerer.
A Kongonaphon fogai arra utalnak, hogy rovarokkal táplálkozott. Az erre az étrendre való átállás - ami összefüggésben lehet a kis testmérettel - segíthette a korai ornithodirákat, hogy túléljenek többnyire húsevő rokonaik között.
A kutatás arra is kitér, hogy a bőrön talált pihék, amelyek egyszerű szálak, de akár teljes tollak is lehettek, és a dinoszauruszoknál és a pteroszauruszoknál is megfigyelhetők, az apró testű ősök testhőmérsékletének szabályozását szolgálhatták eredetileg. A kis testeknél ugyanis nehéz a hővisszatartás, a középső és késő triász földtörténeti korban pedig, amikor ezek az állatok éltek, szélsőséges volt a klíma. A szakértők szerint nagyon nagy volt az eltérés a forró napok és a hideg éjszakák hőmérséklete között.
