A Frontiers in Behavioral Neuroscience című tudományos lapban kedden ismertetett kutatás a kutyaagy arcfeldolgozó képességét tesztelte funkcionális MRI berendezéssel, és kimutatta, hogy a kutyaagy arcfeldolgozásban részt vevő területei nem reagálnak másképp az emberi arcokra, mint az ugyanezen arcok részleteiből készült mozaikokra. Az eredmények azt valószínűsítik, hogy a kutyák arcfeldolgozása nem annyira kifinomult, mint az emberé - olvasható az ELTE kutatóinak MTI-hez eljuttatott közleményében.
Szabó Dóra, a cikk első szerzője emlékeztet: az arc kiemelt és különleges kategória az emberi agy számára.
"Másképp érzékeljük az arcokat, mint a mindennapi tárgyakat: például sokkal nehezebben ismerünk fel egy fejjel lefelé fordított arcot, mint egy lefelé fordított tárgyat. Az embernél az arcok feldolgozásáért speciálisan erre érzékeny agyi területek és folyamatok felelősek. Ez érthető is, ha arra gondolunk, hogy nálunk mekkora szerepe lehet a kizárólag az arcon megjelenő információknak, például egy szemvillanásnak. Ezzel szemben sok állatfaj az egész testét használja a kommunikáció során, gondoljunk csak a szőr vagy a tollak felborzolására. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon az arcok a kutyák számára is különleges jelentőségűek-e. A témában folytatott korábbi fMRI kísérletek alapján ez nem volt egyértelmű, sok minden függ a tesztek pontos körülményeitől, és az eredményeket is eltérően magyarázták a kutatók"
- idézi a közlemény Szabó Dórát.
A kísérletekben olyan családi kutyák vettek részt, akik elvégezték a több hónapot igénylő, a kutatócsoport által kifejlesztett tréninget, ez ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy a kutyák ébren is sikeresen vizsgálhatók legyenek funkcionális MRI-vel.
A kutyák arcokra adott agyi reakcióit a kutatók két fMRI kísérletben vizsgálták. Az elsőben a kutyáknak élőben mutatták egy ember arcát - a fej körvonala, tehát a fülek, áll, haj nem volt látható - és egy azonos alakú, egyszínű felületet, majd összehasonlították a két ingerre adott agyi aktivitást.
A második kísérletben szigorúbb kontrollt alkalmaztak, az élőben is bemutatott arcokat ugyanezen emberekről készült fotókkal és az ezekből alkotott összekevert mozaikos képekkel hasonlították össze. Így biztosították, hogy a képek színe, világossága és komplexitása is hasonló legyen.
Míg az első kísérletben több agyterület is nagyobb aktivitást mutatott az élő arc bemutatásakor, ez a preferencia a második kísérletben, amikor az alacsony szintű vizuális jellemzőkre is kontrolláltak, nem volt megfigyelhető.
Andics Attila, a tanulmány vezető szerzője közölte: ebben a kísérletben nem találtak olyan speciális agyterületet kutyákban, amely kiemelten érzékeny lenne az arcokra.
Ez volt az első olyan agyi képalkotó tanulmány, amely ezt a jelenséget úgy vizsgálta, hogy közben kontrollált az ingerek körvonalára és egyéb alacsony szintű vizuális jellemzőire is. Az eredmény összhangban áll a korábbi viselkedéses vizsgálatokkal is, amelyek szerint a kutyák speciális képzés nélkül nem képesek arc alapján kiválasztani a saját gazdájukat sem, ha nem láthatják a fej körvonalait - foglalta össze a kutatás eredményeit Andics Attila.
A kutatást a European Research Council (ERC), a Magyar Tudományos Akadémia (Lendület program), a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Nemzeti Agykutatási Program és az Eötvös Loránd Tudományegyetem támogatta.
