A Diótörő sokak számára elválaszthatatlan a karácsonytól, a Győri Balett azonban idén egy olyan változattal készül, amelyet máshol nem lehet majd megnézni. A Győri Nemzeti Színházzal közösen létrehozott produkció egyszerre őrzi Csajkovszkij klasszikusának világát, és mesél a felnőtté válásról, az idő múlásáról, valamint az elveszett gyermekkori játékokról. A december 25. és 29. között színpadra kerülő előadások iránt már most hatalmas az érdeklődés. Velekei Lászlóval, a Győri Balett igazgatójával arról is beszélgettünk, hogyan lett a kortárs táncegyüttesből egyre inkább több generációt megszólító kulturális közösség, és miért tartja elengedhetetlennek az állami támogatás rendezését.

A Diótörőt talán senkinek sem kell bemutatni, mégis azt mondod, hogy most valami egészen különlegessel készültök. Mitől lesz kuriózum a győri változat?
A Diótörő egy olyan mű, amelyet valóban mindenki ismer, hiszen rengeteg feldolgozása született már. Nekem viszont mindig van egy vesszőparipám: legyen a mienk a győri változat! A repertoárunkat is úgy építem fel, hogy egy új előadást először legalább egy évig Győrben játszunk, és csak utána visszük Magyarország más nagyvárosaiba, majd a nemzetközi színpadokra. A Diótörővel azonban nem ez fog történni, mert ez az előadás kizárólag Győrben lesz látható. Aki a mi mesénket szeretné megnézni, amelyet Csepi Alexandra dramaturggal közösen találtunk ki, annak ide kell jönnie. Fontosnak tartom azt is, hogy ez a koprodukció a Győri Balett és a Győri Nemzeti Színház közös alkotása. Hiszek abban, hogy a különböző művészeti ágak erősítik egymást, és a város számára is fontos üzenet, hogy a kulturális intézményei képesek együtt létrehozni valami igazán különlegeset.
A klasszikus történetből mennyi marad meg, és hol kezdődik a Velekei-féle Diótörő?
Az első felvonás alapvetően követi az eredeti történetet, tehát a nézők megkapják azt a mesét, amelyet ismernek és szeretnek. A második felvonásban viszont egy kicsit megcsavartuk a történetet, a főszereplő, Klára felnőtté válása például sokkal hangsúlyosabb lesz. Elkezdünk játszani azzal a gondolattal, hogy vajon mi történik az előző évek elfelejtett játékaival, mi van akkor, ha ezek újra életre kelnek, vagy ha Drosselmeyer órája egyszerűen megváltoztatja az időt. Egy kicsit reflektálunk a mai mesék világára is, miközben természetesen megmaradnak azok az ikonikus jelenetek, amelyek nélkül elképzelhetetlen a Diótörő. Ott lesz például a hópelyhek tánca és a rózsakeringő, egyfajta egyensúlyt szeretnénk teremteni a klasszikus hagyomány és a modern gondolkodás között. Csajkovszkij zenéjét pedig a Győri Nemzeti Színház zenekara élőben szólaltatja meg, egy rövidített változatban.
Miben áll pontosan a két társulat közötti együttműködés?
A színház a zenekarát és a műszaki stábját is adja a produkcióhoz, de ennél többről van szó. Drosselmeyer szerepe például narratív szerep is lesz, amelyet a Győri Nemzeti Színház színésze alakít. A bemutatón ezt a szerepet a Bakos-Kiss Gábor a színház igazgatója vállalja, később pedig más szereposztásban is látható lesz. Nagyon izgalmas próbafolyamatban közepén vagyunk, és azt gondolom, hogy a nézők egy merőben más, de mégis alapvetően klasszikus Diótörőt kapnak. A jelmezeknek, a díszletnek és a közönséggel való kapcsolatnak is különösen nagy szerepe lesz. Sok interakciót tervezünk, és már a táncosok is izgatottan várják, hogy például egérkének öltözhessenek.
Ha jó tudom az értékesítés kapcsán már tíz előadásnál tartotok. Ekkora az érdeklődés?
Igen, már tízet eladtunk! Nyolc előadást hirdettünk meg eredetileg, de ahogy megnyitottuk a jegyértékesítést, a kilencedik is nagyon gyorsan megtelt, és már a tizedikre is érkeztek a foglalások. Idén úgy tudtuk összehangolni a két intézmény munkáját, hogy december 25-én és 26-án, majd 27-én, 28-án és 29-én is játszhatjuk a darabot. Jövőre pedig szeretnénk már karácsony előtt, nagyjából december 10. és 20. között bemutatni. Hosszú távon gondolkodunk, és továbbra is kizárólag Győrben szeretnénk játszani. Amíg ebben a színházban dolgozhatunk, addig itt lesz a Diótörő otthona.
Ez akár turisztikai szempontból is komoly lehetőség lehet Győr számára. Vizsgáljátok, hogy mennyien érkeznek más városokból az előadásokra?
Ezt még nem néztük meg külön, de nagyon sok adatot gyűjtünk, én magam pedig mániákusan figyelem ezeket. A repertoár összeállításánál is tudatosan keresem az egyensúlyt. Fontos, hogy legyenek különböző nemzetiségű és generációjú alkotóink, hogy a fiatal magyar kortárs művészek ugyanúgy megjelenjenek, mint a tapasztaltabb alkotók. Kell, hogy legyen szimfonikus balett, cselekményes balett és kísérletező előadás is. Ez nagyon komoly virtuozitást követel a táncosoktól, ugyanakkor folyamatosan új kihívások elé is állítja őket. Nem szeretném, ha fél éven keresztül ugyanazt a harminc előadást játszanák. Ez persze fizikailag és szellemileg is megterhelő, de művészileg rendkívül fontos ez a sokszínűség.
Az utóbbi években mintha a Győri Balett közönsége is jelentősen átalakult volna. A Markó Iván nevével fémjelzett örökség mellett egyre több fiatal és kisgyermekes család jelenik meg az előadásaitokon. Tudatos közönségépítés eredménye ez?
Természetesen nagyon fontos számunkra a “Markó Iván”-i örökség és az a rendkívül hűséges közönség, amely évtizedek óta velünk van. De közben ki kellett alakítanunk egy új rajongó bázist is. Nem szeretném ezt úgy beállítani, mintha valami elképesztően rafinált marketingstratégiát találtunk volna ki. Egyszerűen megváltozott az életünk: átéltük a Covidot, az energiaválságot, és közben mi magunk is családos emberek lettünk. Több mint tizenöt kisgyermek született már a társulatunkhoz tartozó családokban, és elkezdtünk azon gondolkodni, hogyan tudnánk hozzájuk is szólni. Így születtek meg a gyermekelőadások és a Matiné Szombat programjai. Aztán ez egy olyan erős közönségbázist hozott létre, hogy egyszerűen tovább kellett lépnünk.
Elindítottuk a miniBalett programot is - ami ettől az évadtól Győri Balett Kids ernyőmárka alatt fut - amelyre megyei szinten már több mint százan jelentkeztek. Ez egyfajta előkészítése lehet a későbbi győri balettoktatásnak. Elsősorban a tánc szeretetét szeretnénk átadni, de közben azt is látjuk, hogy azok az apukák és anyukák, akik szombaton elhozzák a gyermekeiket, később a felnőtteknek szóló előadásainkra is visszatérnek. A harmincas-negyvenes korosztályból egyre többen váltak fizető nézőkké, ez pedig lehetővé teszi, hogy bátrabban kísérletezzünk a kortárs, akár szürreálisabb előadásokkal is. Mondhatni minden mindennel összefügg.
Bécs, Pozsony és Budapest között azért különösen nehéz lehet megtalálni azt az egyensúlyt, amely egyszerre biztosítja a művészi szabadságot és a közönség érdeklődését.
Pontosan! Nem tehetjük meg, hogy kizárólag szakmai szempontok alapján próbálunk folyamatosan megújulni, miközben nem figyelünk a környezetünkre. Annak a ritmusában kell fejlődnünk, amit a város és a közönség lehetővé tesz. Mi az elmúlt években nagyon sokat fektettünk saját magunkba és a környezetünkbe, és most kezdjük látni ennek az eredményét. A Diótörő kiválasztása is ebből következik. Eljutottunk oda, hogy egy ilyen produkcióval valóban szinte minden nézői réteget meg tudunk szólítani. A klasszikus balett kedvelőit, a kortárs művészet iránt érdeklődőket és a családokat is.

Szinte minden évadotok újabb rekordszámú fellépést hoz, majd a következő aztán mégis mindig rálicitál az előzőre. Milyen állapotban van most a társulat?
Azt gondolom, hogy nagyon jól vagyunk. Rendkívül büszke vagyok a táncosainkra, mert elképesztően jó művészek és nagyon jó emberek! Olyan kohéziós erő tartja össze ezt a társulatot, amely szerintem egészen különleges. És ehhez hozzátartozik az is, hogy a győri közönség hihetetlenül szeret bennünket. Nagyon sok támogatást, figyelmet és szeretetet kapunk tőlük. Ugyanakkor azt is világosan látom, hogy a következő években elengedhetetlen lesz további forrásokat bevonni a működésünkbe. Igazgatóként ezért folyamatosan dolgozom és küzdök.
A Győri Balett lassan ötven éve Magyarország egyik legemblematikusabb kulturális exportcikke. Miközben világszerte ismerik a társulatot, a finanszírozás továbbra sem megnyugtató. Mi jelenthet valódi megoldást?
A Győri Balett egy olyan kulturális brand, amely közel ötven éve Magyarország egyik zászlóshajója. Nem szeretnék szerénytelennek tűnni, de bármerre járunk a világban, Bogotától Oszakáig, mindig találkozunk olyan emberekkel, akik már látták valamelyik előadásunkat, vagy legalább hallottak rólunk. Amikor lemegy a függöny, odajönnek hozzánk, és elmondják, hogy ismerik a Győri Balettet. Ez számomra rendkívül fontos visszajelzés. Hiszen mi nemcsak Magyarország kultúráját képviseljük, hanem Győrt is folyamatosan ott tartjuk a világ kulturális térképén.

Ugyanakkor a mai feladataink, a társadalmi szerepvállalásunk és az új alkotások létrehozása olyan anyagi igényt jelentenek, amelyhez a jelenleginél lényegesen nagyobb, akár közel kétszeres forrásbevonásra lenne szükség. Nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy Győr város önkormányzata, a lehetőségeihez mérten, maximálisan támogat bennünket. Amikor a finanszírozás rendezéséről beszélek, elsősorban az országos támogatási rendszerre gondolok. A Győri Balett művészi szabadságának és szakmai jövőjének biztosításához ezt a kérdést hosszú távon rendezni kell.
Térjünk vissza egy kicsit az ünnepekhez. A Diótörővel kapcsolatban nemcsak egy előadásban, hanem egy hosszabb távú győri karácsonyi hagyományban is gondolkodtok?
Abszolút! Szeretnénk, ha a Diótörő évről évre Győr karácsonyi kulturális életének meghatározó része lenne. Ez egy hosszú stratégiai folyamat, de már most rengeteg ötletünk van arra, hogyan lehetne az előadás köré egy egész ünnepi világot építeni. Azt szeretném, ha néhány éven belül már a színház előtti tér is bekapcsolódna ebbe. Gondolkodunk szánkópályában, lovaskocsizásban, olyan útvonalban, amely érintené a Széchenyi teret és a Dunakapu teret is. A cél az, hogy ne csupán egy előadásra érkezzenek az emberek, hanem egy különleges győri karácsonyi élmény részesei legyenek. Olyan hagyományt szeretnénk teremteni, amelyért más városokból is érdemes ideutazni.
A társulat számára egyébként ez az időszak a nagyon intenzív munka lezárását is jelenti. Augusztus közepe óta dolgozunk, két budapesti és három győri bemutató van mögöttünk, ami azért meglehetősen derekas teljesítmény. A Diótörő után viszont a táncosok végre pihenhetnek egy kicsit. Nagyon várjuk a karácsonyi előadásokat, és az, hogy ilyen sokan kíváncsiak ránk, azt mutatja, hogy talán jó úton járunk.
Mit kívánjunk a Győri Balettnek karácsonyra és 2027-re?
Igazgatóként természetesen azt kívánom, hogy sikerüljön rendezni a Győri Balett támogatásának kérdését. Olyan jövőképet szeretnék adni a művészeinknek és valamennyi munkatársunknak, amely biztonságot, kiszámíthatóságot és folyamatos szakmai fejlődést jelent, ez számomra az egyik legfontosabb feladat. De ha egy kicsit személyesebben fogalmazhatok, akkor természetesen egészséget kívánok mindenkinek. És azt, hogy az együtt töltött idő valóban minőségi legyen, hogy figyeljünk egymásra, és vigyázzunk az emberi kapcsolatainkra. Nem szeretnék túlságosan szentimentális lenni, de mi tényleg egy család vagyunk. Vigyázunk egymásra, szeretjük egymást, és azt kívánom, hogy a környezetünkben is minél többen így viszonyuljanak egymáshoz!
Szponzorált tartalmat olvastál.
