Új fejezetéhez érkezett a magyar politikai szótár átírása: a Fidesz ugyanis immár Orbán Áront, Orbán Viktor volt miniszterelnök öccsét is politikai fogolyként tartja számon. A párt honlapján külön oldalt szentelnek azoknak, akiket szerintük a TISZA-kormány politikai leszámolás keretében vett célba. A legújabb szereplőt november 9-én vették őrizetbe egy embercsempészési üggyel kapcsolatban, amelyben a nyomozók négy embert gyanúsítottak meg anyagi haszonszerzés céljából, bűnszövetségben elkövetett embercsempészéssel. A Fidesz szerint azonban az eljárás valódi célja Orbán Viktor politikai ellehetetlenítése. Így aztán már nemcsak a büntetőjog, hanem a magyar nyelv is komoly megpróbáltatások előtt áll.
Mielőtt azonban bárki elképzelné Orbán Áront egy képzeletbeli magyar Nelson Mandelaként, érdemes tisztázni, mit is jelent a politikai fogoly fogalma.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1900/2012-es határozata többek között akkor tekinti politikainak a fogva tartást, ha az alapvető emberi jogok megsértésével, kizárólag politikai okból történik, ha a fogva tartás aránytalan vagy diszkriminatív, illetve ha az eljárás egyértelműen tisztességtelen és politikai indítékú.
Vagyis nem attól lesz valaki politikai fogoly, hogy politikus, politikus rokona, vagy hogy a pártja annak nevezi a közbeszédben. Természetesen egy büntetőeljárás is lehet politikailag motivált, de ezt a Fidesz maradék harcosainak bizonyítani is kellene, nemcsak telekiabálni a hazai sajtót. A párthonlapra feltöltött fénykép és a hangzatos cím önmagában ehhez meglehetősen kevés lesz.
Főleg annak fényében, hogy Orbán Áron története ráadásul nem is most kezdődött. A Telex már 2024 őszén beszámolt egy kiszivárgott hangfelvételről, amelyen a volt miniszterelnök testvére Héjj Dávid akkori kormánybiztossal beszélgetett külföldiek magyarországi vízumügyeiről. A későbbi tényfeltáró cikkek szerint Orbán Áron üzleti köréhez több, külföldiek beutaztatásában érdekelt vállalkozás kapcsolódott.
Fotó: Wikipédia
Az akkori miniszterelnök fivérének Multi Shoot nevű cége egyetemekkel is szerződött képzések szervezésére, többek között a győri Széchenyi István Egyetemmel. A Telex szerint a győri képzésekre azonban, végül nem érkeztek meg a külföldi résztvevők. A vízumügyekkel kapcsolatos kérdések tehát már akkor felmerültek, amikor még Orbán Viktor vezette az országot. Ez önmagában persze nem bizonyítja a mostani gyanúsítás megalapozottságát, de azt igen, hogy a történetnek jóval korábbi, dokumentált előzményei vannak.
Orbán Áron ugyanakkor nincs egyedül ebben az illusztris, nem annyira vonzó társaságban. A Fidesz politikai foglyokat bemutató oldalán ott szerepel Hankó Balázs volt kulturális -és innovációs miniszter, Bús Balázs és Varga-Bajusz Veronika korábbi államtitkárok, akik a Nemzeti Kulturális Alap támogatásainak ügyében kerültek büntetőeljárás alá. A listán helyet kapott Seszták Miklós volt nemzeti fejlesztési miniszter is, akit a Volánbuszhoz kapcsolódó korrupciós ügyben gyanúsítanak. Az öt ember ügye különböző, és természetesen valamennyiük esetében érvényes az ártatlanság vélelme. A közös nevező egyelőre nem valamiféle bizonyított politikai üldöztetés, hanem az, hogy a Fidesz politikai fogolyként mutatja be őket.
A volt kormánypárt természetesen másként látja a történteket. A Fidesz szerint a hatóságok politikai célokat szolgálnak, a letartóztatások indokolatlanok, egyes esetekben törvénytelenek, az Orbán Áron elleni fellépés pedig egyenesen egy kormányzati botrányról hivatott elterelni a figyelmet. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt következetesen ÁVH-ként emlegetik, történelmi párhuzamot vonva a kommunista diktatúra rettegett államvédelmi szervezetével. Ez kétségkívül erős - bár stílusában és minőségében is erősen megmosolyogtató - politikai üzenet, mint, ahogy az is, hogy a maradék hívek azon nem azon vannak felháborodva, hogy az érintett hölgy és urak valami törvénybe ütközőt követtek el, hanem azon, hogy bekopogott értük az igazságszolgáltatás.
Ebből tisztán látszik, hogy a Fidesz hajlamos elfelejteni, hogy egy demokratikus jogállamban a büntetőeljárás jogszerűségéről nem a kormánypárt és nem is az ellenzék sajtóosztálya dönt, hanem a bíróság. A hatóságoknak bizonyítaniuk kell az állításaikat, a védelemnek pedig joga van vitatni a bizonyítékokat és a kényszerintézkedések indokoltságát. Pontosan ezért fontos különbséget tenni gyanúsítás, letartóztatás és jogerős ítélet között.
Fotó: MTI
Ezzel együtt a történet egyik legérdekesebb szereplője talán mégis az, aki hiányzik a Fidesz legújabb listájáról. Matolcsy György, az MNB korábbi elnöke és az Orbán-kormány egykori gazdasági minisztere ugyanis nem szerepel a Fidesz politikai foglyai között, noha az ő neve is súlyos pénzügyi botrány kapcsán került a hírekbe. A párt nyilván maga döntheti el, kiket kíván politikailag megvédeni, a válogatás azonban felvet egy kézenfekvő kérdést: milyen egységes Fidesz-mérce alapján kerül fel valaki erre a listára? Ezek szerint a Matolcsy-klán ép ésszel nehezen felfogható luxizása még az Orbán-hívek körében sem éri meg a lojalitást.
A végére persze marad a legfontosabb alapelv: Orbán Áront és a többieket is megilleti az ártatlanság vélelme, a tisztességes eljárás és a megfelelő jogi védelem. Ha bármelyikük ellen politikai indíttatásból, bizonyítékok nélkül vagy törvénytelen eszközökkel járnak el, azt ki kell vizsgálni, és annak következménye kell legyen. De a politikai fogoly fogalmát nem lehet egyszerűen ráhúzni mindenkire, akinek a büntetőügye kellemetlen egy politikai pártnak. Mert ha ez lenne a mérce, akkor lassan nem az lenne a kérdés, ki követett el bűncselekményt, hanem az, kinek sikerül előbb politikai üldöztetésnek neveznie a saját ügyét. És ez bizony nem jogállami mérce, hanem szimpla önvezérelt politikai kommunikáció.
