Határozatképtelenség miatt elmaradt az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának hétfői ülése, amelyen a múlt szerdán nyilvánosságra hozott ügynökakták körül felmerült ellentmondásokat tisztázták volna. A testület kilenc tagjából mindössze hárman jelentek meg: Apáti István, a Mi Hazánk Mozgalom politikusa és a bizottság elnöke, valamint két fideszes képviselő, Hegedűs Barbara és Horváth László. A TISZA Párt hat bizottsági tagja távol maradt.

Az ülést Apáti István kezdeményezte még pénteken, miután kiderült, hogy a november 4-én közzétett állambiztonsági adatbázisban súlyos hibák vannak. Magyar Péter miniszterelnök már aznap jelezte, hogy pártja nem vesz részt „a Fidesz alvállalkozói által hétfőre összehívott nemzetbiztonsági bohóckodáson”. A TISZA tehát előre bejelentette a távolmaradását, amely végül lehetetlenné tette a bizottság hivatalos ülésének megtartását.
Látni kell ugyanakkor, hogy ez az aktus jóval túlmutat egy elmaradt bizottsági ülésen. Egy kétharmados parlamenti felhatalmazással rendelkező kormánytól joggal várható el, hogy a kellemetlen kérdésekre is válaszoljon, hiszen a demokratikus ellenőrzés nem politikai bohózat, hanem a hatalomgyakorlás természetes velejárója. A TISZA mostani hozzáállása pedig óhatatlanul felidézi azt a korábbi politikai gyakorlatot, amelyben a kormányoldal a számára kényelmetlen kritikát gyakran inkább lesöpörte az asztalról, mintsem érdemben foglalkozott volna vele.
A múlt szerdán elindított nyitottaktak.hu oldalon mintegy 60 ezer, a rendszerváltás előtti állambiztonsági iratokban szereplő személy nevét és adatait tették közzé. Az adatbázisban azonban informatikai hiba miatt 164 megfigyelt személy is a hálózati emberek között szerepelt, köztük Lezsák Sándor, az Országgyűlés korábbi alelnöke, a rendszerváltó MDF egyik alapítója. A hibát péntekre kijavították, az eset ugyanakkor komoly kérdéseket vetett fel a nyilvánosságra hozott adatok pontosságával és kezelésével kapcsolatban.
Érdekes adalék, hogy a bizottsági ülésre egyébként megérkezett Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója, valamint Tóth Eszter Mária főigazgató-helyettes is. Jelen volt Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is, aki szintén jelezte részvételi szándékát. A meghívott szakemberek tehát készen álltak arra, hogy válaszoljanak a felmerült kérdésekre, a bizottság azonban nem tudott hivatalosan tanácskozni.
Apáti István a határozatképtelenség megállapítása után azt javasolta, hogy a jelenlévők legalább informális keretek között beszéljék át a történteket. Az ÁBTL főigazgatója elfogadta a felvetést, így végül kötetlen egyeztetés kezdődött az ügynökakták ügyéről. Hivatalos bizottsági meghallgatásra azonban nem került sor, így az adatbázis körüli ellentmondások parlamenti vizsgálata egyelőre elmaradt. A kérdés pedig továbbra is adott: ha egy kormány valóban szakítani akar elődei politikai gyakorlatával, megengedheti-e magának, hogy a vele szemben megfogalmazott kritikát már a meghallgatás előtt bohóckodásnak minősítse. A kérdés költői volt.
