Van az a mondás, hogy nagy ott a baj, ahol már csak az imában bíznak. Nem tudjuk biztosan, kitől származik, de Rétvári Bence (KDNP) alighanem tökéletes illusztrációt szolgáltat hozzá napjainkban. A kereszténydemokraták frakcióvezetője ugyanis péntek délutánra „fogolykiváltó imát” (Igen, jól olvastad!) hirdetett a budapesti Belvárosi Templom altemplomába. A cél nem kisebb, mint Hankó Balázs, Varga-Bajusz Veronika, Seszták Miklós és Bús Balázs kiszabadulásáért fohászkodni, akiket Rétvári politikai üldöztetés áldozatainak tart. Azt azonban egyből az elején tegyük tisztába, hogy a nevezett politikusok nem a véleményük miatt kerültek büntetőeljárás alá, hanem közpénzekkel kapcsolatos, súlyos korrupciós és visszaélési gyanúk miatt. Bűnösségükről természetesen majd a bíróság dönt, nem Rétvári, és remélhetőleg nem is a Jóisten.
Fotó: Rétvári Bence Facebook
Már az időzítés különösen „ízléses”, mondhatni NER-ízű. Néhány nappal az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulója előtt egy korábbi kormánypárt vezető politikusa szemrebbenés nélkül használja a „politikai fogoly” kifejezést egy demokratikus jogállamban folyó büntetőeljárás érintettjeire. Azokra az emberekre, akiket nem azért vittek el, mert szembeszálltak egy diktatúrával, hanem mert a hatóságok szerint felmerült a gyanúja annak, hogy visszaéltek a rájuk bízott hatalommal és közpénzekkel. Az 1956 után bebörtönzött, megkínzott vagy kivégzett magyarok emlékének fényében ez minimum történelmi aránytévesztés. Persze értjük: ha az ember tizenhat éven át a hatalom oldalán állt, nehéz lehet megszokni, hogy a törvény egyszer csak a saját politikai közösségére is vonatkozik.
De vajon pontosan miben bízik Rétvári? Hogy pénteken délután négykor megnyílik az ég, leszáll az Úr, és személyesen fordítja el a kulcsot a büntetés-végrehajtási intézetek zárjaiban? Esetleg Szent Péter hozza a szabadlábra helyezésről szóló végzést, megfelelő pecséttel és jogerősítési záradékkal? Netán az angyalok rendkívüli tanácskozást tartanak, amelyen megállapítják, hogy a magyar büntetőeljárási törvény bizonyos kereszténydemokrata politikusokra mégsem alkalmazható, és Hankó Balázst ez alkalommal, nem hagyja az út szélén a Mercedes? Mert ha a fellebbezés helyett már csak az égi igazságszolgáltatásban bíznak, akkor tényleg komoly lehet a baj. Bár az is elképzelhető, hogy egyszerűen a földi igazságszolgáltatás eredményétől tartanak.
És ha már keresztény alapelvek vannak porondon, lenne itt még egy apróság: az a bizonyos tízparancsolat. Abban ugyanis szerepel egy meglehetősen világos mondat: „Ne lopj!” Érdekes lenne tudni, Rétvári Bence ezt vajon hányszor kérte számon saját politikai közösségén az elmúlt tizenhat évben. Hány közös imádságot szervezett azért, hogy a közpénzek valóban a köz javát szolgálják? Hányszor fohászkodott azért, hogy a hatalom közelében senki ne gazdagodhasson tisztességtelenül? A hit természetesen mindenkinek szíve joga, ahogy az imádság is. Csakhogy a tízparancsolat nem svédasztal, amelyről mindenki kiválogathatja a neki tetsző tételeket. És bár az Úr útjai kifürkészhetetlenek, azért abban bízhatunk, hogy a magyar bíróságok döntéseit továbbra is bizonyítékok, nem pedig délutáni imakörök alapján hozzák meg. Ámen.
