Tegnap tartották az 1956. október 23. forradalomra emlékezve a szombathelyi ünnepi közgyűlést. Nemény András (Éljen Szombathely!) polgármester az alábbi beszédet mondta el:
Tisztelt Szombathelyiek!
Két ünnepi eseményre is emlékezünk a mai napon. A két ünnep alapja két különböző korszak, amelyek különböző történelmi eseményeket hoztak, eltérő közegben, más- más emberek főszereplésével. Mégis a különbözőségek mellett, az igazi lényeget nézve, nagyon sok közös van az 1956. október 23-án kitört forradalom és az 1990. október 23-án megalakult szombathelyi önkormányzat között.
Fotó: szombathely.hu/Bonyhádi Zoltán
Valahogy úgy van ez, mint az apák és fiúk között, ahol a fiúk már egy másik világban nőnek fel, hozzák a generációjuk minden sajátosságát, különbözni akarnak, de mégis mindvégig pontosan tudják: a lényük közepét tekintve ugyanazok maradnak.
Ahogy az 56-osok és a 90-esek is ugyanazok, csak másik világban, más lehetőségekkel.
A világot, ahova születtünk, nem választhatjuk meg, de azt, hogy mit teszünk benne, azt igen. Nekünk kell tudni, mit tartunk fontosnak, mit tartunk értéknek, mit vagyunk hajlandóak kockáztatni, áldozni érte.
Az 56-os atyákat és a 90-es fiúkat a lényeget tekintve egy szó köti
össze, a talán legfontosabb szó: a szabadság.
Szabadságról beszélhetünk ország, nemzet vagy ember esetében is. A magyar történelem során sokszor sérült az ország és a nemzet szabadsága, volt, hogy el is veszett egy időre. De mindig voltak olyan emberek, akik a lelkükben őrzött belső szabadságot megosztották másokkal, és hittel, elszántsággal, bátorsággal, közös erővé változtatták, majd így együtt visszaállították a külső szabadságot is.
Ezek az emberek sohasem kerestek kibúvókat, nem kötöttek alkukat, nem féltek kockáztatni akár saját életüket sem, tudták, mit tesznek és előre vállalták az áldozatot.
Vállalták, mert hitték, a szabadság levegője nélkül nem érdemes élni. A szabadságért pedig tenni kell. Tenni kellett az ötvenes években, a
kilencvenes években, és ha másképp, de tenni kell ma is. József Attila Levegőt című versében így beszél erről:
„De jogom van és lélek vagy anyag még nem vagyok s nem oly becses
az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibírnám, ha nem vagyok szabad!”
Az 1990-ben szabadon választott önkormányzat Wagner András vezetésével egy új minőséget hozott. A 37 éves polgármester és a hasonló korösszetételű képviselőtestület gazdasági, szociális és társadalmi krízishelyzetben próbált helytállni úgy, hogy közben a friss
demokrácia legfőbb értékeit az emberi méltóságot és a szabadságjogokat mindvégig biztonságban tudják.
Így 34 év távlatából nézve, mindez lehetetlen vállalkozás volt. A szervesen fejlődő nyugati demokráciáknak is 40 év kellett hozzá.
Mégis azt állítom, hogy a lényeget tekintve az első ciklus igazi sikertörténet lett, köszönhetően Wagner András humánumának és
valamennyiük szabadság iránti tiszteletének.
A következő harmincnégy év pedig azt bizonyította, hogy az önkormányzatokra, mint a helyben élőkhöz legközelebb álló társadalmi
formációra nagy szükség van.
Csak egy szabad önkormányzat a garancia arra, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek a döntéshozókat szabadon megválasztó helyi közösség érdekét tartják elsődlegesnek.
Ma is nehéz időket élünk. Épp csak túljutottunk egy egészségügyi krízishelyzeten, már érkezett is a szomszédban zajló háború, a vele járó energiaválsággal, inflációval, majd a pénzügyi válsággal. Képviselőtársaimmal együtt tettük, tesszük, amit tudunk. A romló
körülmények között egyre kevesebb forrásból próbáljuk elérni, hogy ne csak hatékonyan működő, hanem egészséges, környezetbarát,
biztonságos, igazságos és szabad is legyen a városunk. Mert a szabadság ma is a legfontosabb értékünk, ez az, ami megnyitja a
kapukat egy normális, méltó élethez. Most nem a fizikai szabadságunk a tét és még csak nem is a gondolkodás szabadsága. A tét ma a
lehetőségekhez való hozzáférés szabadsága.
Az, hogy egy ország vagy egy város közösen megtermelt javai adnak-e mindenki számára lehetőséget arra, hogy kiteljesedjen.
Adnak-e akkor is, ha valaki önhibáján kívül hátrányból indul, vagy hátrányba kerül. Engedik-e az ország törvényei, hogy egy város
közössége fejlődjön, erősödjön, hogy aztán valódi közösségként segítse minden tagját, amikor az szükséges.
Megkapja-e egy közösség a valódi önkormányzás szabadságát és az ehhez szükséges forrásokat, vagy meg kell elégednie a fentről jött
utasítások végrehajtásával.
Én magam mélyen hiszek az önkormányzás szabadságában és mindent meg is fogok tenni érte. Tudom, hogy sokan gondolják ugyanezt. Büszke vagyok rá, hogy az elmúlt 34 év legnagyobb részvételű választásán a legerősebb felhatalmazást kaptuk a közös út folytatásához. Igyekszünk jól élni vele.
Tisztelt Szombathelyiek!
Mostanra az ötvenhatosok lettek a nagyatyák, a rendszerváltók az atyák, mi pedig a fiúk generációja. Legyünk méltóak az elődökhöz. Kössön össze mindannyiunkat a szabadság szeretete, ezt adjuk tovább az utódoknak. Valahogy úgy, ahogy József Attila is szerette volna:
„Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat.”
Köszönöm, hogy meghallgattak!
