A 444 ismertette Győrffy Dóra professzor, az MTA Közgazdaságtudományi Bizottságának elnökének és a Corvinus Egyetem oktatájónak 29 oldalas tanulmányát a magyar akkumulátorgyártási ambíciókról.
A tanulmány szerint Magyarország úgy akar akkugyár-nagyhatalom lenni, mint ahogy Rákosi alatt a vas és acél országa akart lenni: hogy nincs hozzá helyben semmije.
Röviden összefoglalva a következők kellenének ahhoz, hogy ésszerű legyen itthon akkugyárakra építeni a jövőt:
- nyersanyagok (kobalt, lítium, grafit), amelyek Ausztráliában, Kínában, Kongóban és a skandináv országokban vannak, itt nincsenek;
- olcsó áram és földgáz – ezeket most is importálja Magyarország, a debreceni gyár a paksi áramtermelés negyedét vinné el;
- vízből sincs elég, a 2022-es aszály erősen érintette az Alföldet, ahová most a hatalmas akkugyárat akarják felhúzni;
- és olcsó, nem túl magasan képzett munkaerőből sem állunk olyan jól.
Ami miatt egyáltalán megéri itt akkugyárakat építeni, az éppen az, hogy a magyar kormány nagyon bőkezűen támogatja azokat: a költségeik mintegy 10 százalékát adókedvezményekkel és egyéb juttatásokkal a magyar állam fedezi, csakhogy ez az állami támogatás Győrffy számításai szerint aligha térül meg.
A teljes tanulmány itt olvasható. Győrben az LMP március 20-án tart tüntetést az Ipari Park bővítése ellen tiltakozó civilekkel a Győrbe tervezett akkumulátorgyár ellen.
