Aradi Péter cikke eredetileg társlapunkon, az Azonnali.hun jelent meg.
„Légy óvatos, mert az ördög akkor jön érted, amikor a csúcson vagy”
– állítólag ezekkel a bölcs szavakkal ment oda Denzel Washington, korunk Goethébe oltott Vörösmarty Mihálya Will Smith-hez a 94. Oscar-gála alatt, miután Smith, egy hatalmas pofont kevert le a színpadon a díjátadó házi gazdájának, Chris Rocknak, mert Rock a feleségével viccelődött, akiről kiderült, hogy beteg.
Mindez nem sokkal azelőtt történt – csak hogy mindenki értse, ha nem látta, vagy hallotta volna a dolgot – hogy Smith megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat.
Akinek Habony a bajtársa
Miután Szalay-Bobrovniczky Kristóf elvégezte a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, rögtön Párizsba, a fények városába ment, hogy folytassa tanulmányait. Ahogy a Telex Szalay-Bobrovniczky portréjában írja, a férfi már a 90-es években különféle felsővezetői pozíciókban dolgozott, később pedig, ha lehetett – már pedig, ha valaki megfelelő kapcsolatokkal rendelkezett, akkor miért ne lehetett volna – csak még jobbra fordult a sorsa.
A kétezres évek második felétől már egy befektetési alap élére került, milliárdosok és Orbán Viktor, az akkor még csak szerény, egyszer megválasztott Orbán Viktor körébe került.
Habony Árpádot például bajtársaként tudhatta maga mellett.
2016-ban aztán Magyarország londoni nagykövete lett. Miközben itthon akkor már legalább egy éve, 2015 eleje óta ezerfokon égett a migráns-kampány, és a háttérben már valószínűleg előkészítették a Soros-őrületet, Szalay-Bobrovniczky Londonba készült, a világ egyik fővárosába, ahol minderről szinte egyáltalán nem kellett tudomást vennie,
és ahol valódi nagyvilági, ún. kozmopolita életet élhetett barátjával, a szintén Londonban ügyködő Habonnyal.
Ahogy a Telex emlékeztetett, Szalay-Bobrovniczky volt ugyanis, aki létrehozta a V4NA nevű, nemzetközinek szánt hírügynökség kiadóját is, amit Habony kint építgetett, miután lényegében megszűnt médiatulajdonosnak lenni, mert fel kellett ajánlania a lapjait a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak (KESMA).
A V4NA feladata az lett volna egyébként, hogy a magyar kormányzati üzeneteit és világmagyarázatait terítse angol nyelvű környezetben, de soha nem hallottuk még senkitől, hogy ezt sikeresen tenné. Sőt, azt látva, hogy a V4 News Agency megjelenése után is ugyanúgy, ha nem hevesebben kekeckednek a magyar kormánnyal a nyugati kormányok, talán azt is kijelenthetjük, hogy a projekt kudarcba fulladt.
Ha valamit viszont nem tűnik túlzásnak kijelenteni, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristófnak arany élete volt. Az, hogy a megbízatása után haza kellett jönnie Magyarországra, nem, hogy nem rántotta le, hanem csak újabb kapukat és lehetőségeket nyitott ki számára. Garancsi Istvánnal átvették az időközben elhunyt Andy Vajna öt budapesti kaszinóját, és Rogán Antal gondoskodott róla, hogy 2056-ig biztos jövedelemmel szolgáljanak, később pedig, 2021-ben Szalay-Bobrovniczky még a hadiiparba is belekóstolhatott.
Persze, ott sem lóti-futiként kezdte, hanem állami támogatással rögtön résztulajdonosa lett egy cseh gépgyárnak, amitől a magyar állam nem sokkal korábban 12 könnyű sugárhajtású repülőgépet rendelt.
Megértjük, ha most az olvasó az asztalra csap, hogy ilyen nincs, milyen álomszerű ez az egész, komolyan megértjük. De ne felejtse el a kedves olvasó, mivel kezdtük a cikket. Denzel Washington figyelmeztetett, az ördög akkor jön értünk, amikor a csúcson vagyunk.
Valaki most megkocogtathatta Szalay-Bobrovniczky Kristóf vállát, és azt mondhatta neki, vége annak, hogy kicsit bent is van, kicsit kint is van, elevickél a Fidesz hátországában, nagyvilági, ún. kozmopolita életet él, kaszinókat, gyárakat vásárol, és eljött az ideje, hogy miniszter legyen.
Ez már Budapest, nem London
Azok után ugyanis, amit a Mathias Corvinus Collegium (MCC) budapesti központjában a frissen kinevezett honvédelmi miniszter előadott, nehéz elképzelni, hogy bármennyire is hangoztatja, hogy felmenői miatt számára személyes indíttatású dolog az, hogy a honvédelemmel foglalkozzon, ne maradt volna meg inkább szerény, a háttérben eldolgozgató tanácsadóként és vállalkozóként.
Szalay-Bobrovniczky már az elején közölte, hogy a félórás előadását három részre tagolja, a háborúval kezdi, aztán a madridi NATO-csúcsról beszél, majd fényképeket mutogat a hazai haderőfejlesztésről.
A háborús okfejtését Szalay-Bobrovniczky kapásból azzal kezdte, hogy felmondta a kormánypárti paneleket,
mint például elsőszámú célja, hogy a biztonságot garantálja, vagy hogy a háború ott is maradjon, ahol van, valamint, hogy a választáskor eldöntötték az emberek, hogy ez nem a mi háborúnk, és hogy az ország nem fog idegen érdek mentén vérezni.
A bemelegítés után kijelentette, egyértelmű, hogy Magyarországnak nem az agresszor, hanem a kisebb mellé kell állnia, de mindezt úgy tette, hogy percekig nem hangzott el sem Oroszország, sem Ukrajna, főleg nem Vlagyimir Putyin neve. Szalay-Bobrovniczky hatalmas ecsetvonásokkal, gyorsan felvázolta, hogy hát, igen, volt egy villámháborús logika is, de az befuccsolt, szóval nem is érdemes több szót vesztegetni, ugorjunk – és ebben a szellemben haladt végig a félórás tájékoztatás.
Az újdonsült honvédelmi miniszter beszélt aztán arról is, hogy Luhanszk megye az oroszoké, szerinte várhatóan Donyeck megye is orosz lesz, hogy az ukránok rossz taktikát választottak, mert hagyták magukat beszorítani egy ún. halálzsákba, aztán odaállt a térképhez, és rábökött a Donbaszra.
Kisebb kitérők után aztán olyan dolgok hangzottak el, hogy a magyarok az egyetlenek az EU-ban, akik a békét próbálják megteremteni, és hogy szerinte ez egy remek pillanatra lenne – ugyanis nem sokkal korábban arról beszélt, hogy most mindkét fél éppen töltekezik, regroupingol, – hogy megkezdjék a tárgyalásokat, ám ő szkeptikus, hogy ezek a tárgyalások valóban elindulnak-e.
A beszélgetés első harmadában ott lógott ki nagyon a putyini propagandaszög a zsákból, amikor seregszemlét tartott, és megjegyezte, hogy az oroszok 100-120 ezer emberből olyan 15-25 ezret veszthettek, az ukránok pedig 80 ezer emberből 35 ezret.
Azt senki nem gondolja, hogy az ukránoknak nincsenek nagyon komoly veszteségeik, főleg az utóbbi hetekben szenvedhettek nagyon súlyos veszteségeket, de nem, hogy ember, de még a brit titkosszolgálat sem vállalja, hogy az ukrán áldozatokról beszéljen, mert jól láthatóan a NATO-ban megegyezés született, hogy erről nem közölnek adatokat.
Szalay-Bobrovniczky olyan kijelentéseket is megengedett magának – mint például, hogy az oroszok abból is felállnak, ha nyugati fegyverek érkeznek a frontra, mert ők kezdettől fogva erre készültek – ami az ő korábbi, gyorsan átlapozott villámháborús megjegyzéseinek is ellentmondott, és amik – látva azt, hogy már csak a drónok is milyen pusztítást végeznek az orosz tankok között – azért minimum vitathatóak.
Újabb lendületet vesz az előadás
Nem sokkal később aztán áttértünk a NATO-csúccsal kapcsolatos beszámolójára, ahol lendületesen belekezdhetett abba, amiből a londoni évek miatt úgy tűnhetett, kimarad: jött ugyanis a migránsozás.
Szalay-Bobrovniczky azt mondta, bár a NATO-ban most úgy gondolják, a legnagyobb veszély kelet felől, Oroszország felől fenyegeti a szövetséget, a magyar katonadiplomaták elérték, hogy a NATO újonnan elfogadott stratégiai koncepciójában fenyegetésként szerepeljen az illegális migráció és a terrorizmus is.
Az ország frissen kinevezett honvédelmi miniszterének hangszíne egyébként egész előadása alatt csak egyszer változott meg, amikor azt mondta, hogy a migránsok a legdurvább eszközöket is készek bevetni a határőrökkel szemben.
Azt ő is elismerte, hogy a NATO váratlanul élesen és egységesen reagált, de egy fél mondattal később már azt, az egyébként a háború kirobbanásával majdnem egyidős, kormánypárti kommunikációs csavart sulykolta, hogy akik Ukrajnába küldenek fegyvereket, azok valójában a háború folytatásában érdekeltek.
Mielőtt áttért volna a hazai feladatokra, még rosszallóan megjegyezte, hogy az angolszász országok veszélyforrásként tekintenek Kínára is, szerinte viszont nem szabad összemosni őket az oroszokkal. Hogy ez egyébként mennyire így van, arról ebben a cikkünkben írtunk. Az Egyesült Államok és szövetségesei éppen ezekben a napokban tartották a világ legnagyobb hadgyakorlatát, a RIMPAC-ot, hogy emlékeztessék Kínát, egyelőre még ők az erősebbek.
Ha volt jelen újságíró az MCC budapesti központjában, márpedig volt, az valószínűleg azért érkezett, hogy valamit megtudjon arról, Szalay-Bobrovniczky hogyan tervezi népszerűsíteni a hadsereget, aminek jelenlegi állapotáról itt írtunk egyébként részletes cikket.
Ahogy a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt is fogalmazott, egy új ajánlatot szeretne közvetíteni a társadalom felé, amit azoknak címez, akik hajlandóak a haza védelmére akár hivatásos, akár tartalékos formában. Azt se felejtsük el, hogy az esemény címe is úgy szólt, „új feladatok, új megoldások”.
Azt most is megjegyezte, hogy a legfontosabb, legégetőbb probléma, hogy katonahiány van.
Szalay-Bobrovniczky nyilván a kormány üzenetét tolmácsolta, amikor azt mondta, szeretné, ha egyre többen tekintenék fontosnak a haza fegyveres védelmét, és szeretné, ha a hadsereg, mégha önkéntes alapon is, de valahogy a mindennapjaink részévé válna.
Mint mondta, sok tennivaló van még, de végül nem tért ki rá, mik lennének azok, milyen új megoldásokra is gondoltak.
Miért civilt neveztek ki?
A beszélgetés vége felé Boris Kalnoky, az MCC Médiaiskola vezetője megkérdezte, hogy az, hogy ezúttal civil érkezett a honvédelem élére, változtat-e valamit a megközelítésben.
Ha valamikor végképp az az érzésem támadt, hogy Szalay-Bobrovniczky-nak a kinevezés inkább büntetés, mint öröm, és ha csak teheti, próbál minél kevesebbet foglalkozni vele, hát, az most volt.
Szalay-Bobrovniczky azzal kezdte a válaszát, hogy a magyar hadsereg szerinte felnőtt az elmúlt 30 évben.
Mint fogalmazott, annak ellenére, hogy a baloldal mindent megtett, hogy szétverje a hadsereget, szépen, csendben felnőtt egy olyan tiszti, altiszti réteg, ők vezetik most a honvédséget, akik nyelveket beszélnek, és nagy hadseregek komoly iskoláit végezték el.
Az szerinte, hogy a miniszterelnök egy civilt választott a honvédség élére, éppen annak az elismerése, hogy valóban felnőttként, a szakmájuk legjobbjaiként tekintenek rájuk.
„A katonák, azok katonák. Értik a dolgukat.”
Nem helyettük kell irányítani a hadsereget, hanem segíteni kell nekik abban, hogy ezt a dolgukat el tudják végezni. A minisztériumnak az a feladata, hogy támogassa a hadsereget, hogy képviselje az érdekeit a politikában, a közigazgatásban, a pénzügyi eszközök előteremtésekor, és hogy segítse a társadalom felé fordulásban, a fiatalok megszólításában.”
Ezekben Szalay-Bobrovniczky elmondása szerint rengeteg feladatot talál, és szerinte ezt civilként talán jobban is tudja csinálni.
Mivel az előadás szinte semmilyen újdonsággal nem szolgált, volt időm elmerengeni azon, amit eddig is olvashatott a kedves olvasó, vajon milyen ördögi hatalom vesz rá megint valakit, aki Párizsban tanult, Londonban élt, és világon minden megadatott számára, hogy kényelmes életet éljen, hogy aztán egyszer csak kiálljon többé-kevésbé komoly emberek elé, és felmondja a putyini propagandával felütött kormányzati maszlagokat.
Boris Kalnoky egyébként azzal zárta a beszélgetést, hogy most betekintést nyerhettünk, hogy jó kezekben van az ország a válságos időkben is.
Nyitókép: Aradi Péter / Azonnali
