Amikor az ember éppen munkát keres, néha minden vackot elvállal, akár csak ideiglenesen is. Így kerülnek munkavállalók pár hónapra egy benzinkútra, árufeltöltőnek az áruházba, vagy éppen egy szexchat üzemeltetőjéhez. Így járt névtelenséget kérő olvasónk is.
Magyar nyelvű chat-alkalmazáshoz keresnek kommunikációban jártas embereket
– dobta fel neki a Facebook a hirdetést. Kis gondolkodás után ment is az érdeklődő e-mail a munkával kapcsolatban. Csakhamar egy Chip nevű, vélhetően külföldi adminisztrátor küldött válaszlevélben részleteket az állásról, a fura nyelvezet miatt valószínűleg Google-fordítóval magyarítva.
"Szép napot!
Először is nagyon megköszönöm az érdeklődést a magyar chat-munka iránt itt a ***-nél.
Mindenekelőtt szeretnék egy kicsit a munkáról beszélni...
A munka üzenetek megválaszolásából áll, amiket a felhasználók küldenek nekünk, akik felnőtt tartalmú oldalakon chatelnek.
Az operátoraink megválaszolják ezeket az üzeneteket a számítógépükön, a mi online felületünket felhasználva. Ez egy úgynevezett e-communiting pozíció, így otthonról végezhető. Tény, hogy beszélgetnünk kell bármiről, ami az ügyfelet érdekli, de a beszélgetések túlnyomó többsége felnőtt tartalmú lesz.
Úgy gondoltam erről jó ha tudsz már az elején, miheztartás végett."
A kezdeti sejtés itt vált egyértelművé, de legalább már az első levélben tisztázták, ugye a "miheztartás végett". A levél további tartalma inkább technikai jellegű információ volt: a kezdő munkavállalókat csapatba rendezik, az egyes tagoknak pedig minimum 6 órát kell dolgozni hétvégén, az esti időszakban, mert a chat akkor a legterheltebb. Nagy általánosságban mindenki maga válassza ki mikor, milyen beosztással dolgozna, teljesítve ezt a 6 órás feltételt, azonban a műszakok leosztásánál jellemzően csak a nagyon gáz időpontok maradtak az újakra – mesélte olvasónk.
A következő levélváltásnál aztán bővebben is kifejtették, hogyan kell ezt jól csinálni.
"A csevegés működését illetően, az ügyfelek (többnyire férfiak), egy online társkereső közösségnek a regisztrált tagjai, akik üzeneteket küldenek más felhasználóknak, akiket adott esetben vonzónak találnak. Ezen közösség néhány profilja virtuális (többnyire nők), akik animálás céljából léteznek, hogy csevegésre késztessék az ügyefeleket. Következésképpen, ha az ügyfél az egyik ilyen virtuális profilnak ír, akkor az üzenetére egy valaki az ügynökeink közül fog válaszolni."
Leegyszerűsítve: a szexchatre bejelentkező férfiak valójában nem egy kacér nővel, hanem az "e-communiting csapat" éppen műszakos emberével fognak jókat beszélgetni, miközben ők persze úgy gondolják, hogy az internet túloldaláról a mellékes képeken látható hölgy ír.
Ezek a női virtuális profilok előre össze vannak rakva: mindegyikhez fényképek tartoznak, úgymond egyre kifejezőbbek, amiket szépen lassan kell adagolni az "ügyfélnek". Igaz, többségük eleve amerikai stock-fotónak tűnik, de vélhetően aki ilyen felületre téved, az kevésbé tájékozott ezen a téren – számol be az admin felületről a névtelenséget kérő olvasónk.
A beszélgetések témái – meglepő módon – nagyon gyakran, de nem minden esetben voltak felnőtt tartalmúak vagy erotikusak. Volt persze olyan ügyfél, aki a szexuális életének problémáiról vagy a saját szexuális fantáziálásáról akart csevegni; de az is megszokott volt, hogy a hétköznapi életéről szeretett volna társalogni.
A látszat fenntartása miatt nagyon fontos volt, hogy helyes magyarsággal legyenek megírva az üzenetek, mindezt úgy, hogy mindenki konzisztens maradjon a többi ügynökkel, akik ugyanúgy ezen a profilon dolgoztak. El kell kerülni, hogy az ügyfél észre vegye a különbséget a szóhasználatból, így az előző műszakok csevegéseit ajánlott visszakeresni.
Én így is belebakiztam olykor, mert olyant kérdeztem meg, amit már elmesélt a férfi. Jött is az üzenet, hogy "na, látom, ennyire figyelsz".
– emlékezett vissza olvasónk.
A fontos információkat egy külön ablakban kellett gyűjteni; azaz nyomon volt követve, hol tart a "kapcsolat". Itt a beszámoló szerint például ilyenekre kellett gondolni: "április 3. – bemutatott minket az anyukájának. Azt mondta, mi vagyunk a barátnője". Ez amúgy egy belsős poén is volt, hogy többesszámban beszéltek a virtuláis karakterekről az ügynökök.
Érthető okok miatt a személyes találkozást mindig el kellett hárítani, vagy ha máshogy nem ment, végül ilyen-olyan indokra hivatkozva lemondani.
Az ügyfelek persze fizettek a felületért, havidíjas volt az alkalmazás. Ezért is volt kulcskérdés, hogy őket bármi áron ott tartsák. Külön lehetőség volt arra, hogy aki egy ideje nem lépett be, annak felugró ablakként lehetett üzenni, mintha tényleg hiányozna a csevegőtársának. Természetesen jöttek a kérések, hogy az ismerkedés folytatódjon inkább Messengeren, de erre is volt előre kitalált válasz: azt kellett írni, hogy nőként ez a legbiztonságosabb felület, csak itt lehetséges a beszélgetés.
Fotó: Pixabay
A sok különböző profil szerepének, személyiségének egyidejű betöltése az elején nehéz volt olvasónknak, de kellő odafigyeléssel bele lehetett jönni. A csoportvezető ezt azzal oldotta meg, hogy persze vannak bizonyos erkölcsi kérdések, amellyel néhány embernek fenntartásai lehetnek. Másrészről viszont a legtöbben tényleg élvezték a munkát, és kiváló módszernek tartották ezt a fajta kiegészítő jövedelemszerzési lehetőséget.
A szerződés szerint jogi szempontból minden 100 százalékban legitim, azaz törvényes volt, hiszen minden olyan felhasználó, aki regisztrált a felületre, aláírta a Felhasználói Feltételeket, ezzel elfogadva, hogy egyes profilok hamisak lehetnek.
Nyilván ebből meggazdagodni nem lehetett, akkor 6 eurocent járt minden elküldött üzenet után, és akik már belejöttek, óránként mintegy 80 üzenetet kezeltek, így ideális esetben óránként majdnem 5 eurót kerestek.
Olvasónk végül azért hagyta ott az állást, mert elmondása szerint a "régiek" után már csak nagyon rossz időpontok maradtak arra, hogy ledolgozza a kötelező 6 óráját a hétvégi műszakban, például mindig az újakra maradtak az éjfél utáni időszakok.
Hozzátette, hogy bűntudatot sosem érzett a munkával kapcsolatban. Olvasónkat a rendszer többnyire idősebb, házas férfiakkal hozta, akik inkább csak fantáziáltak arról, hogy mit és hogyan csinálnának szívesen.
Ha csak virtuálisan is, de szerintem így is örömet okoztam nekik azzal, hogy meghallgattam őket
– zárta gondolatait.
