Az Antarktisz nyugati részén a jégtakaró alatti üledékekben hatalmas mennyiségű vizet mutattak ki a kutatók - írta pénteken a BBC hírportálja. A vizet, amelynek mennyisége egy több száz méter mély víztározó vízkészletével ér fel, a Whillans-jégfolyam alatt észlelték, de valószínűleg máshol is lehet még víz a fehér kontinens alatt. A felfedezésről a kutatók a Science című tudományos lapban számoltak be a héten.
A gleccserek és jégfolyamok alatt található víz általában a gleccserek mozgásának "megolajozására" szolgál. A víz be- és kiáramlása képes lehet akár lassítani, akár gyorsítani a jég áramlását. A kutatók szerint a felfedezés azért is fontos, mert a jövőbeli éghajlati hatásokat szimuláló modelleknek mostantól ezt a tényezőt is figyelembe kell venniük.
A vizet a San Diegó-i Scripps Oceanográfiai Intézet kutatócsoportja észlelte az Antarktisz térségében. A csoportot vezető Chloe Gustafson magyarázata szerint a mély üledék ősi óceáni iszapból és homokból áll, amely több ezer évvel ezelőtt telítődött sós tengervízzel, amikor a nyugat-antarktiszi jégtakaró még sokkal kisebb kiterjedésű volt, mint ma.
Gustafson szerint ez az üledék olyan, mint egy óriási szivacs. "Ha az összes vizet kipréselnénk és a felszínen összegyűjtenénk, a víz mélysége 220 métertől egészen 820 méterig terjedne" - tette hozzá. A kutatók a magnetotellurikának nevezett technikát alkalmazták, amely a Föld természetes elektromágneses mezejének változásait rögzíti, és amelynek segítségével meg lehet határozni a mélyen fekvő anyagok tulajdonságait, legyen szó kőzetről, üledékről, jégről vagy vízről.
Helen Fricker, a Scripps glaciológiaprofesszora a 2000-es években műholdas megfigyelések segítségével írta le a Whillans alatti dinamikus hidrológiai rendszert. A jég felszínének emelkedéséből és süllyedéséből megállapította, hogy közben olvadékfolyók töltötték fel és vezették le a vizet a tavakból, amelyek közvetlenül a jég alatt, az üledékkel való találkozásánál helyezkedtek el.
A most felfedezett talajvíz lejjebb található, a jégfolyam és az alapkőzet közé szorult 500-2000 méter mély ősi iszapba és homokba ágyazva. A Scripps kutatócsoportja az Antarktisz más területein is el akarja végezni a vizsgálatot. Többek között a Thwaites gleccsernél akarnak kutatni, amely jóval nagyobb, mint a Whillans jégfolyam.
A Thwaitest gyors olvadása miatt jelenleg is intenzíven tanulmányozzák amerikai és brit kutatók. Az eddigi adatok arra utalnak, hogy a Thwaites alatt nagy üledékmedencék vannak, amelyekben óriási mennyiségű talajvíz található, ugyanakkor egyes területeken a gleccser jege közvetlenül érintkezik az alapkőzettel. A Scripps kutatói tehát valószínűleg vegyes képet fognak találni, ha folytatják a vizsgálatot.
