Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Vitáznál velünk? Küldd el az írásod nekünk!
2018-ban, az előző választás után kissé mérges cikket írtam a magyar sajtó azon részéről, amit még nem Rogán Antal minisztériumából szerkesztenek. Ebben a cikkben azt kifogásoltam, hogy a sajtó ahelyett, hogy a dolgát végezte volna, beleállt az ellenzéki összefogást követelő narratívába, ezzel gyakorlatilag politikai aktorrá lépett elő.
2022 van, és úgy látom, hogy nem előre, hanem visszafejlődtünk ebben a témában, mármint mi, újságírók.
Azért jutott most eszembe ez a cikkem, mert elég hosszú interjút adott a Szabad Európának Donáth Anna, a Momentum elnöke, amiben elég sok témát érintettek. A Telex tisztességesen fel is sorolta ezeket, most vegyünk ki csak innen pár érdekesebbet:
- a megélhetési és lakhatási válság súlyosabb probléma Magyarországon, mint a jogállam jelentős gyengülése, de a kettő nem választható el egymástól;
- a liberális demokrácia intézményközpontúsága megbukott;
- az az európai álláspont zöldügyekben, hogy fizessenek az óriásszennyezők, és ne a hétköznapi emberek.
Satöbbi, satöbbi. Ahogy a 24.hu szemléje fogalmaz: „a beszélgetés során sok szakpolitikai kérdés szóba került” – hogy aztán a szemléből véletlenül se derüljön ki, hogy mik ezek a szakpolitikai témák,
az interjút szemléző magyar sajtóorgánumok többségét ugyanis egy dolog érdekelte az anyagból: mi rosszat mond Donáth Anna az összefogásról?
A hvg.hu, a Népszava, a Klubrádió és a 168 Óra szemléiben nem arról van szó, hogy ez kapta a kiemelt helyet a címben, de a cikkekben is csak ezekből a részekből idéznek extenzíven.
Ugyanez igaz volt egy korábbi Donáth Anna-interjúra, de ugyanez igaz Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt gyakorlatilag minden megszólalására is. Márki-Zay – direkt vagy véletlenül: nem tudni, és mindegy is – mond valami ökörségnek hangzó, vagy legalábbis nagyon kérdőjeles mondatot, mondjuk egy húszperces interjúban egyet: az rögtön szalagcím, csámcsog rajta egyet a körúton belüli értelmiség,
az azonban általában a szemlékből nem derül már ki, hogy miről beszélt még Márki-Zay Péter.
Érthető persze, hogy a mai rohanó világunkban, az olvasókért a Facebookon folytatott öldöklő harc közepette az ügyeletes hírszerkesztő szakmunkásnak egy hosszú interjúból a leginkább kattintékony részt profitábilis kiválasztania, hiszen az fogja eladni a kattintást; valamint az is, hogy a szemlének nem feladata Donáth Anna, Márki-Zay Péter vagy akárkicsoda minden, más orgánumnak mondott gondolatát visszaböfögni.
Ugyanakkor nehéz nem észrevenni az „ellenzékinek” hívott – idézőjel azért, mert egyrészt nem igaz, másrészt az itt problematizált kérdés kifejezetten jelzi, hogy mennyire nem igaz – média ráfixálódását ismét az összefogás kérdésére.
Most van összefogás. De elég jó ez az összefogás? Mindenki boldogan énekli a Kumbayát a tábortűz körül, ahogy egy igaz összefogásban illenék, vagy sem?
A vége az, hogy az egyik ellenzéki pártvezető vitaképes gondolataiból végül semmi nem megy át – hiszen persze, persze: még az eredeti közlő cikkének is az a címe, ami –, de a teljes nemfideszes médiából az jön szembe az érdeklődő olvasóval, hogy ezek megint egymást fúrják. És persze, ha fúrják, legyen róla cikk – de valóban ez tűnt a legfontosabb mondanivalónak például ebből az adott interjúból?
Azt is érdemes egyébként figyelembe venni – ismét a 2018-as cikkem szellemében – hogy foglalkozik-e eleget helyi ügyekkel a média. Példa: nemrég a Magyar Hangban jelent meg egy szuper interjú Dézsi Csaba András győri polgármesterrel, amiben alig-alig voltak helyi ügyek; hogy aztán később az online verzióból kiderüljön, hogy voltak ilyenek, elég jók, kemény kérdésekkel, de ezek a printbe nem fértek bele.
Ugyanígy járt a hosszú – és szintén remek – Dézsi Csaba András-interjú a Partizánon, aminek hosszú verziójában felmerült egy csomó helyi ügy, de a vágott verzióba ezek közül nem sok fért be. Érthető módon a printben spórolni kell a hellyel persze, videóból sem érdemes majdnem négy órásat kirakni, és logikusnak tűnik, hogy általánosabb, országos témák kerüljenek a vágott verziókba – vidéki olvasóként viszont ez elvesz egy lehetőséget, ahol az én helyi tótumfaktumomat kérdezheti egy rendes újság olyan dolgokról, ami engem érint.
A sajtó még olyan szempontból persze mindenképpen szabad, hogy a nem Rogán Antal íróasztaláról kézivezérelt médiumok azt írnak, amit akarnak, és azt, illetve úgy szemléznek, ahogy akarnak, vagy ahogy a kattintásvadászat diktálja, ebbe nekem nem tisztem nagyon beleszólni, majd sepergetek a saját portámon, meg ilyesmi: mégis.
Mégis, talán itt lenne az ideje elengedni azt a gyakorlatot, hogy nem a bármilyen politikai csoportosulás tartalmi mondanivalóját ismertetjük az olvasókkal, hanem első sorban abból gyártunk szenzációt, hogy az összefogás hatszázhetven pártvezére, politikusa, éceszgébere és hatodrangú aktivistája mit mondott a másikról.
Főleg olyan esetekben, ha mindezért lemondunk a tartalmi mondanivaló ismertetéséről.
A publicisztika eredetileg az Azonnali.hun jelent meg.
