Állatok bőrének nyúzására, szőrmefeldolgozásra használt több mint 60 csonteszközre bukkantak kutatók egy marokkói barlangban, a kilencvenezer-százhúszezer éves eszközök a legrégebbi régészeti leletek, amelyek ruházat készítéséről tanúskodnak. Az iScience című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányban Curtis Marean, az Arizonai Állami Egyetem paleoantropológusa és Emily Hallett, a Max Planc Történeti Tudományok Intézetének kutatója részletesen bemutatja azt a több mint 60 csonteszközt és egy cetféle fogából készített csonteszközt, amelyeket még 2011-ben találtak az Atlanti-óceán marokkói partjaihoz közeli barlangban, amikor állati csontokat tanulmányoztak, hogy rekonstruálják az ember étrendjét - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A mintegy 12 ezer csont között Hallett felfigyelt több mint 60 csontra, amelyek formája arra utalt, hogy az emberek eszközként használták. Azonosítva a húsevő állatok csontjain talált metszési jeleket és összehasonlítva az eszközöket már régészeti leletekkel, Hallett megállapította, hogy az eszközöket nem húsfeldolgozásra használták a barlanglakók, hanem az állatok - rókák, aranysakálok, vadmacskák - nyúzására, szőrmekészítésre.
Fotó: Pixabay
A barlangban talált csonteszközök azt bizonyítják, hogy mintegy 120 ezer éve a Homo sapiens elkezdte intenzíven használni a csontot eszközkészítésre és azokot bizonyos feladatokhoz, mint bőr és szőrme feldolgozásra használták - mondta a kutató.
A leletek hiánya miatt a régészek számára nagy kihívást jelent megállapítani, mikor kezdhetett az ember ruházatot készíteni. Olaszországban a közelmúltban találtak elefántcsontból készült 98 400 éves eszközöket, amelyeket a vizsgálatok szerint szintén bőrök megmunkálására használhatott valószínűleg a neandervölgyi ember. A régészeti leletek szerint a lyukkal ellátott varrótű jóval később, mintegy 40 ezer éve jelenhetett meg, írja a MTI.
