„Ott van két rendőrautó, tuti, hogy ellenőriznek", így barátom, amikor a nagyon hosszú falun, Bajánsenyén áthaladva, a Kotormány tábla után elértük a hodosi átkelőt. Ez volt anno a jugoszláviai álom kapuja. A déli varázs, a menő nyugati cuccokkal, sörökkel, a trapézgatyás rendőrrel, a majdnem nyugattal.
Jó ideje Szlovénia a lánykori neve és csak két lezárt, omló és romló, valamikori duty free, azaz vámszabad áruház emlékeztet a dicső múltra. Arra a múltra, amelyben Jugoszlávia világpolitikai tényező volt, az „El nem kötelezett országok" vezetője, Tito marsallal az élen.
Tibivel elmerengünk ezeken a dolgokon. Meg azon, miért nem disszidáltunk anno, egy társas útról lelépve, pedig jugóból simán át lehetett jutni (úszni) olaszba. Kuzina mellett volt a határ, egy kőhajításnyira Trieszt... Maradtunk, ez lett a mi kalandunk.
A senyei átkelő a rendőrautókkal olyan csendes, mint Petőfi Európája. Így Tibor jóslata nem jött be, simán áthajtunk a szlovén oldalra, ahol aztán végképp nem látni senkit. Hodoson ötvennel átsüvítve Tibornak eszébe jut, hogy Orbán Viktor itt mondott fényező beszédet úgy az ezredforduló táján. Amikor is átadta a Horn-kormány által elindított és megépített vasútvonalat.
Nincs nagy forgalom, a táj békés, a porták rendezettek, osztrák stílusúak. Muraszombat előtt élénkül meg a környék, tankolunk. Egymással szemben két kút is áll, az egyik a MOL, a másik az OMW emblémájával. Felnevetünk, mert már az utóbbi is magyarított, mivel a „magyar nemzeti tőke". zászlós(benzin)hajója 120 kutat vett meg a napokban 100 milliárd forintért. Amúgy a terjeszkedő cég székháza is a közelben található, így aztán ha a magyarok nem is, tőkéjük már visszatért.
Beállunk az város szélén lévő üzletközpont elé, honfitársaink itt szokták megejteni nagyobb vásárlásaikat. A nagy parkolókban, rajtunk kívül, nincs magyar rendszámú autó. Ez talán annak is betudható, hogy még nem nyílt meg a magyarszombatfai átkelő, illetve csak az iskolásoknak, így sokan halasztják a kiruccanást.
De hát helybélit sem nagyon látunk. Fertőtlenítő pontokat annál inkább. Rendszerint két asztalt raknak ki, figyelmeztető táblákkal és persze a folyadékkal. Erre láthatóan adnak és használják is rendesen a flakonokat. Nálunk meg már az a feltűnő, ha egy-egy bolt előtt ilyet látunk... Igaz, a maszkolást itt is lazán veszik. Bármi jó, ami az arcot takarja, de az is csak a boltban kell.
A kevés vevő mellett feltűnik az árukészlet szűkössége. Igaz, nem mindenhol, vannak jól ellátott boltok, de a többségben mintha a korábbi raktárkészleteket próbálnák elsózni. Ennek oka lehet a gyárak korábbi leállása, a szakaszos karantén, a szállítási láncok akadozása. Mindez most csapódik le, nem lesz könnyű visszatalálni a régi vágányra. De hát ez az egész kontinensre igaz.
Apróbb dolgokat veszünk, nemzeti valutánk romlása miatt nagyjából elvesztek a korábbi előnyök. Tíz éve még simán elfogadták a forintot fizetőeszközként a városban, ha megszorult az ember. Most már ez szóba sem kerülhet. Ebbe az is bele játszhat, hogy mind az osztrák, mind a szlovén bevásárló turizmus jelentősen visszaesett irányunkba.
A piac felé megyünk, ismerősbe botlunk. Egy volt kollégába, nevezzük Igornak. Aki korábban Lendván újságíróskodott, de már lerakta a „pennát". Nem is tagadja, örül neki. A mostani miniszterelnök, Janez Jansa, derekasan üldözi a független sajtót, mintául véve barátja, Orbán Viktor kiérlelt módszereit.
„Kicsit idegesek vagyunk, mert azt látjuk, hogy a miniszterelnökünk, akit a nyugdíjasok pártja tart életben, az orbáni módszereket másolja. Ez itt nem volt szokás. Megküzdöttünk a szabadságért, nem szeretnénk ismét függőségbe kerülni. Meg kell mondanom, elég rossz ma a közhangulat az országban", panaszkodik.
Mintha szavaira rímelne, friss graffiti virít, amely Jansát nácizza. Ez is szokatlan. Szlovéniában korábban néhány udvarias hangú óriásplakáttal intézték el a választásokat. De már itt is megjelent az általunk jól ismert támadó, agresszív propaganda, amit Jansa használ és mások is átvesznek.
'Az a baj, hogy a világot egyre inkább műveletlen, fatuskó lelkületű emberek vezetik. Őket csak a pénz érdekli. A tömegeknek azt mondják, amit azok hallani akarnak. Ez nagyon veszélyes, ez mindent összetör, besároz. Egy értékvesztett világ meg minek", elmélkedik egy sort Igor, miközben fotózzuk a „tacepaót".
Aztán iszunk egy kávét, ettől megéhezünk, rendelünk egy lángost, kólával. A lángos kifejezetten jó. Egyre több az ember, kinyitottak a kis kifőzdék, halas boltok, pékségek. „Már 10 euróért ehetnek tengeri halat", invitál egy pincér. Muraszombat láthatóan kinyitott, ha nem is pezseg, a járványi bénultságnak vége van. Hogy meddig, az nagy kérdés.
Bajánsenye, most nem ússzuk meg az ellenőrzést. A rendőr elkéri az igazolványt, lefotózza, majd jó utat kíván. Ellenőrizve vagyunk, de a Covid-igazolványra senki sem kíváncsi.
De hát nem a lényeg, a látszat a fontos.
