Ötvenegy éves korában elhunyt Szük Norbert festőművész – írja a Győr.hu. Így emlékeznek a város honlapján:
Mindig tiszteltem az eredetiséget, ezért művészetemet „szükrealizmusnak” neveztem el a vezetéknevem után – írja ars poeticájában Szük Norbert. Fiatal korában Várady Lajos volt a rajztanára, örök példaképe pedig Salvador Dali, de lenyűgözték Andy Warhol munkái is.
Saját műveit az ötlet, az érzelem, és a benyomás korszakaira különítette el. Képei pulzáló színvilága miatt a legjelentősebb magazinokhoz is felkérték illusztrátornak. Mindig vonzódott a monumentalitáshoz, a festészet formanyelvének forradalmi megújításához. Akkor is, ha ismerte ennek szakmai kockázatait. Stílusára hatott az amerikai pop-art, a japán pop-art, valamint – önvallomása szerint – a Távol-Kelet mágikus formái és figurái. Legújabb képen a Balin töltött éveinek hatásai letisztultak, beépültek egyetemes világlátásába. Megtanulta a szigetvilágból nézni Európát, szembesítette, de nem szembeállította az ottani és a nyugat-európai festészet sajátosságait.
Egy alkalommal mesélte, hogy a Képzőművészeti Főiskolán – ahol diplomázott – festő tanárai azt mondták neki: nagyon érdekes a festészete, de túl sok benne a grafikai vonás. A grafikusok pedig úgy jellemezték alkotásait: rajzaiban túl sok festészeti technikát alkalmaz. Ezt a „köztes stíluslétet” mosolyogva elfogadta, s nem is akart kitörni belőle.
Festett, cikkeket, interjúkat, beszámolókat is írt, s valami egészen különös tehetsége volt a művészetmenedzseléshez. Számtalan eredeti akció, művészeti esemény, fesztivál, tábor, utazás fűződik a nevéhez.
Családot alapított, rendkívül sokra tartotta felesége, Dezséry-Szük Dorottya fotóművészeti alkotásait. Gyermekének nemcsak művészi, hanem emberi példát is mutatott. Szüleivel mindig szoros, erős érzelmekkel átitatott kapcsolatot tartott. Beteg édesapjának több tárlatot szervezett, s Szük Ödön halála után sem feledkezett meg róla. A Triangulum galériában az ő kezdeményezésére nyílik meg szerdán édesapja fotókiállítása – most már nélküle.
Időközben elveszítette édesanyját is, majd őt is súlyos betegség támadta meg. A családjával együtt Szentendrén élt, de mindig győrinek tartotta magát, és sokat jártak ki Balira. Bízott, dolgozott, nem veszítette el az életbe vetett hitét. Családja mellett Győrnek, a barátainak, az alkotótársainak is hiányozni fog a személyisége, a szervezőképessége, a művészete.
Jelentős művész volt, és feledhetetlen ember. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata
