Az időutazás manapság rongyosra használt sci-fi klisé, amit jobb és rosszabb művek ezrei használtak fel arra, hogy történeteket meséljenek: az utóbbi évtizedből a leginkább ismert példa talán a Marvel-univerzum negyedik Bosszúállók-filmje, amelyben a szuperhősök még egy csomót viccelnek is azzal, hogy más történetekben mennyire nem jól kezelik az időutazást – hogy aztán ők is ugyanolyan furán kezeljék.
Az időutazás koncepciója felbukkan az egyetemes irodalomtörténetben pár helyen, de a mai korból visszanézve legfontosabb megjelenése H. G. Wells kisregényében található, Az időgép című alkotásban, ami éppen ma 125 éve, 1895-ben jelent meg. A Jules Verne és Hugo Gernsbeck mellett a science fictionként ismert műfaj atyjának tekintett H. G. Wells már korábbi novelláiban is foglalkozott időutazással, ebben az írásában – ami első nyomtatásban megjelent hosszabb műve – pedig egy viktoriánus feltaláló több százezer évvek előreutazik a jövőbe, ahol felfedezi a földfelszínen élő eloik, és a föld alatt élő morlockok társadalmát.
Wells kisregényében – ahogy az a sci-fiben gyakran lenni szokott – a kétféle társadalom bemutatása valójában a korabeli brit társadalmi viszonyok kritikája.
Az időgép megjelenése óta a tudomány is rengeteget foglalkozott azzal, hogy lehetésges-e egyáltalán az időutazás, ezen felül számtalan időutazásos történet jelent meg az irodalomban és a filmvásznon is, hogy csak a magyaroknál maradjunk: 201-ben és 2015-ben jelent meg Az időutazás napja és Az időutazás tegnapja Brandon Hackettől (Markovics Botond), amely két könyvet az előző évtized legjobb magyar sci-fije között tarthatunk számon. Ezen felül filmben is van már magyar időutazásos alkotás: Madarász Isti filmje, a 2016-ban megjelent Hurok.
Wells kisregénye magyarul a Magyar Elektronikus Könyvtárból, angolul a Standard Ebooksról érhető el ingyenesen.
