„Ha a kultúra vallás lenne, valószínűleg az egyik legelhivatottabb hívője lennék.”

Vincze Bence, újságíró volt a szombathelyi Bájoló vendége.

Különleges élményben részesülhetett mindenki, aki részt vett a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár csütörtök esti rendezvényén. A Bájoló nevű programsorozat keretein belül hol zene, hol képzőművészet, hol pedig irodalom kerül a középpontba, ez utóbbit képviselte most Vincze Bence, az f21.hu kulturális hírportál alapítója és főszerkesztője. A csaknem másfél órás beszélgetés során szóba került az olvasás szeretete és fontossága, a központosított irodalomtanítás problémái, a valláshoz fűződő viszony, valamint a szakmai kritika elfogadása.

Bence már roppant fiatalon kezdett el érdeklődni az irodalom iránt, tizenévesen több verset is írt – hol a hun király Attiláról, hol Petőfiről -, de a középiskolai évek bizonyultak tényleges vízválasztónak. A Nagy Lajos Gimnáziumban folytatott tanulmányai során került közelebb Ady Endre életművéhez, akit saját bevallása szerint sokkal jelentősebb publicistának tart, mint költőnek – ettől függetlenül Bence az oldalára tetováltatott egy Ady-idézetet és a költő arcképét is.

Szintén ebben az időszakban lett világos számára, hogy irodalommal szeretne foglalkozni és annak érdekében, hogy minél tovább képezze magát, 1000 könyvet olvasott el 4 év alatt és azóta is igyekszik minél többet olvasni. Szerteágazó érdeklődési körének tudható, hogy jövőképét elképzelte már többek között német tolmácsként és logisztikusként – engedjék meg, hogy beszúrjak ide egy személyes megjegyzést: mérhetetlenül örülök, hogy végül mégis az irodalomnál maradt.

A gimnáziumban azonban nem csupán az olvasás iránti szeretete bontakozott ki, hanem hogy milyen irányban lehet még foglalkozni az irodalommal. A ‘kortárs’ fogalmának megismeréséért Bence a magyartanárának mondott köszönetet és kiemelkedően fontosnak tartja, hogy az iskolákban nagyobb figyelmet fordítsanak a jelenkori alkotók műveinek oktatására. Fel is sorolt néhány számára fontos írót és költőt: Pilinszky János, Tandori Dezső, Ottlik Géza, valamint Esterházy és Nádas Péter munkássága egyaránt nagy hatással volt az ifjú talentumra.

„Lehet nyúlni élő szerzőkhöz is, elvégre a szerzők nem haltak meg 1950 előtt mindannyian.”

Bence azóta egyetemre jár, újságírással és rendezvényszervezéssel foglalkozik, ami bőven kitölti számára a nap 24 óráját. Emellett persze verseket is ír, melyek közül több megjelent már a Pannon Tükörben, a Kulterben és a FelOnline-on. A beszélgetés közben fel is olvasta néhány művét, és bár állítása szerint még nagyon messze áll attól, hogy elégedett mosollyal kész versnek vagy novellának tartsa őket, a közönség számára egyértelművé vált, hogy Bence tehetsége a lehető legjobb irányban bontakozik tovább.

Legyen szó akár líráról - melyben olyan elemi erővel átütő képeket használ, hogy kevés hasonlóval találkozunk a mai instaköltőkkel felvizezett közegben -, akár prózáról - ami első hallásra is egyszerre nyűgözi és taglózza le az embert -, a 22 éves fiú kitartása és alázata példaértékű lehet mindenki számára, aki hozzá hasonlóan szívén viseli a kultúrát.

„A célom az, hogy hasznos legyen, amit teszek.”

- zárta le Bence az estet, ehhez pedig szeretnék én is hozzáfűzni valamit: legyünk büszkék rá, hogy ilyen fiatalok teszik gazdagabbá nem csak a várost, de az országot is.

Berzsenyi Dániel Könyvtár kortárs művészet vers Bájoló irodalom Vincze Bence