Ha az ember szerelmbe esik, esetenként képes maximálisan figyelmen kívül hagyni a racionalitás fogalmát: érzelmi alapokon hozunk döntéseket, nem számolva a következményekkel, melyek jóval komolyabb befolyással bírnak életünkre, mintsem azt az adott helyzetben, illetve állapotban gondolnánk. Ezzel természetesen semmi újat nem árultam el, ez pedig vonatkozik Horvát Lili legújabb nagyjátékfilmjére is: egy túlságosan jól ismert helyzetet tár elénk, ám olyan realisztikus és visszafogott stílusban, amitől ismét visszatér a hazai filmgyártásba vetett hitünk.
Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (16) előzetes
Dr. Vizy Márta (Stork Natasa) professzionális idegsebész, szakmájának egyik kiugró tehetsége, aki több éve praktizál New Jersey-ben. Egy konferencián találkozik Dr. Drexler Jánossal (Bodó Viktor), akivel megbeszélnek egy randevút Budapesten. A nő hátrahagyja karrierjét és barátait, hazaköltözik Magyarországra és munkát vállal abban a kórházban, ahol János dolgozik. Ám amikor sor kerül a találkozásra, váratlan dolog történik: a férfi nem ismeri meg a nőt, sőt állítása szerint korábban sem látta soha. Márta ezután kételkedni kezd saját épelméjűségében, pszichológust keres, ahol érzéseiről mesélve újra és újra megkérdőjelezi ennek a szerelemnek a valódiságát, létjogosultságát. Mintha ő maga sem tudná eldönteni, hol húzódik a valóság és fikció közti határ - mi van akkor, ha az egész csupán az ő agyának szüleménye?
Roppant intenzív látásmóddal bír a film: egyenesen belemászunk a főszereplő fejébe és végig az ő konstans bizonytalan, hol rémült, hol merengő tekintetével figyeljük a történéseket. Ez a kételkedés a nézőre is átragad: úgy érezzük, hogy amit a vásznon látunk, talán nincs is ott, illékony varázs csupán és tökéletes bizonyosság hiányában csak pillanatnyi fellélegzés jutott arra vonatkozólag, hogy amit érzünk és látunk Mártával együtt, kézzelfoghatónak minősül. Ez a koncepció könnyen elfajulhatott volna odáig, hogy a nő fokozatos megőrülésére helyezik a hangsúlyt, ezzel szemben egy jóval érzékenyebb, szolidabb megközelítést kapunk, ettől lesz a film egyszerre finoman nyugtalanító és gyönyörű a maga természetességében.
Fotó: Mozinet
Érdekes kontraszt figyelhető meg a szerelem lebegő állapotának érzékeltetése és a magyar egészségügy, a kórházi viszonyok, illetve onnan kilépve a főváros és az ott élők mindennapjainak bemutatása között. A vágás, a zene, az operatőri munka minden szempontból roppant egyedi és ötletes, különösen a képi világ tesz mély benyomást a nézőre: az őszies, narancssárgás színek és a szürkeség váltakozása remekül kifejezi mind Márta állapotát, mind a film mögött megbújó deprimáltságot.
Fotó: Mozinet
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a Testről és lélekről óta nem láttunk ennyire visszafogott, mégis sajátosan szép szerelmes filmet. Kifinomult stílus- és arányérzékkel rendelkező, kiszámíthatatlan, enigmatikus mozi, amely minden percével meglep, elbűvöl, érzésekre, gondolatokra késztet és gondoskodik arról, hogy ez az érzés a stáblista után is velünk maradjon. Ha csak egy filmet szeretnétek moziban megtekinteni a közeljövőben, bátran javaslom, hogy ez legyen az.
A film vetítéseire a jegyfoglalas.savariamozi.hu oldalon lehet jegyet foglalni.
- Szponzorált tartalmat olvastál! -
Fotó: Mozinet
