Ez egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Iratkozz fel te is a Győr filter nélkül hírlevélre, ahol először megjelent!
A hétvégén emlékezünk meg október 23-ról, avagy nem hivatalosan, de hagyományosan az 1956-os szabadságharc hőseiről. Nehéz helyzetben van ezen a téren az MSZMP/MDP elnyomó kultúrájának valódi örököse, a Fidesz, de dolgoznak a fogaskerek, és elindult már az események átértelmezése:
Orbán Viktor miniszterelnök szerint ugyanis nem legyőzni akarták az ’56-os felkelők a Szovjetuniót, hanem azért harcoltak, hogy „kikényszerítsék a tűzszünetet meg a béketárgyalást”.
Ennek az egésznek ugye annyi a lényege, hogy a múltat hozzá kell igazítani az aktuális propagandához az Ukrajna elleni háború kapcsán, ami most éppen az, hogy az Orbán-kormány a kérdésben egyébként egységes Nyugat gazdasági szankcióit fúrja, nyilván nem azért, mert kilóra megvették őket Moszkvában, és egyébként is Putyin érdekeit képviselik évek óta az Unióban, hanem valami más, nemzeti és keresztény okból.
A német területek és Oroszország között elterülő Köztes-Európában csak Szerbia és Magyarország tolja Putyin szekerét, az összes többi nemzet emlékszik rá, hogy milyen volt, amikor orosz csizmák taposták el őket: emlékeznek rá a finnek, akik most belépnének a NATO-ba – Orbán és illiberális barátja, a török elnök akadályozza őket –, emlékeznek rá a balti országok, emlékszik rá Lengyelország, közvetlen fenyegetést jelent még ma is Románia számára.
Köztes-Európában mindenki tudja, milyen a mindenkori orosz birodalom.
Nálunk 1956 jelképezi ezt a legjobban, ezt próbálja most átértelmezni a Fidesz úgy, hogy passzoljon az éppen aktuális hazugságokhoz. Még akkor is képesek ezt tenni, amikor a magyar nép egyik legfontosabb huszadik századi cselekedetéről van szó: ezt már minden kisiskolás is szépen megtanulja, hiszen – nagyon helyesen – minden évben műsor emlékezik meg ‘56-ról, és ha már itt tartunk, akkor október 6-ról, az aradi vértanúkról kivégzéséről is, amihez szintén volt némi köze az oroszoknak.
Én egy ideje nem voltam iskolai ünnepségen, de most úgy esett, hogy pénteken megnéztem egy győri ünnepségét. Azért ültem be, mert valaki megsúgta, hogy a műsor végén el fogják énekelni a tanártüntetések himnuszává váló Mi vagyunk a Grundot,
de végül számomra ennél még fontosabb lett, hogy Orbán Viktor múlt pénteki gerinctelen hazudozása után megnézhettem egy nagyon jól összerakott, tényleg színvonalas dalos-verses történelmi műsort ‘56-ról, ami minden elemében ellentmond a miniszterelnöki interpretációnak, mármint nem tudatosan, csak annyival, hogy hű marad ahhoz, ami történt.
Azon gondolkoztam, miközben a nagy átéléssel játszó és éneklő diákokat néztem, hogy ez azért is lehet ilyen jó, mert az előadók pontosan értik is, amiről beszélnek: hogy miért egyenesedett ki a magyarok gerince 66 évvel ezelőtt, hogy mi ellen lázadt fel egy egész ország, majd ragadott fegyvert és harcolt.
Talán értik mindazt, amit a miniszterelnök most próbál elhazudni, hogy ne kelljen kínos kérdésekkel szembenéznie. Orbán Ottó verse jutott eszembe, A létező szocializmusról című, és annak is ezek a sorai:
„Az, ami létezett, a sajtszagú, trampli diktatúra, / Mindent a maga méretére kicsinyített: / Házat, utcát, életet, halált.”
Így próbálja most az Orbán-féle rendszer és Orbán Viktor a maga méretére kicsinyíteni ‘56-ot. A diákokat elnézve azt remélem, hogy nem fog neki sikerülni.
Iratkozz fel te is a Győr filter nélkül hírlevélre! Kövesd a Befejezetlen Győrt a TikTokon!
